A magashegyi hegymászás különbözik a túrázástól, alacsonyabb csúcsok meghódításától, trekkingtől. Nemcsak abban, hogy magasabban van az ember, ugyanis a magasság növekedése 5-7000 méter felett minőségileg változtat a mászás stílusán. Hogy miért, könnyen belátható.
A dolog egyik része a távolság. A magasság gátja a technikai civilizáció terjedésének, azaz a magashegyek környékétől távol vannak az úton megközelíthető települések. A hosszabb túrákhoz több felszerelés kell, sok élelem, kommunikációs eszközök, ami nehezebbé teszi a cipelnivalót is.
A túrázással és az alacsonyabban történő hegymászással szemben itt megjelennek azok az emberek, akik csak a felszerelés mozgatása végett vannak jelen: a teherhordók. A teherhordókkal pedig vége a spontánul szerveződő túráknak. Tervek kellenek, és sok pénz. A jellegzetes magashegyi stílus kialakításában a távolságnál is jelentősebb hatása van azonban a magasság okozta oxigénhiánynak. Egy tengerszint körüli magasságon élő ember 2-3000 méterre érve találkozik először az oxigénhiány tüneteivel, a fejfájással, fáradékonysággal. Pedig ebben a magasságban a tengerszinti oxigénmennyiségnek csak az egynegyede hiányzik.
A magassághoz lehet azonban alkalmazkodni, akklimatizálódni.
Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását a az oxigénhiányos állapothoz. Ez pedig egyféleképpen megy: ha rövid időkre oxigénhiányos helyeken, azaz nagy magasságban tartózkodik az ember.
Tehát a magashegyi mászás során a hegymászók nem egyszerűen elindulnak kitűzött csúcs felé, át minden veszélyen, hanem ráadásul még az akklimatizációval is törődniük kell. Azaz rövid időkre fel kell kapaszkodniuk nagy magasságba, aztán visszamászni, pihenni, majd még egy kicsit magasabbra.
A dologban nagy szerepet kap az ún. alaptábor, ahol a legtöbb időt töltik a hegymászók, és ahol a lehető legnagyobb kényelmet igyekeznek teremteni: van konyhasátor, szakács, orvos, és az alaptábori munkák szervezésére még alaptáborvezető is.
Kockázatokkal jár: nemcsak a levegőhiány, a hiányos felszerelés és a hőmérséklet fenyeget, hanem az időjárás. A havazások, hóviharok, lavinák és legfőképpen a balesetek, a zuhanás. Mindenesetre nem lehet tériszonya egy alpinistának.
A Cho Oyu hegycsúcs a Himalájában, a Mount Everesttől 20 km-re található.
Tengerszint feletti magassága 8201 m, mellyel a hatodik legmagasabb a világon.
Nevének jelentése tibeti nyelven: ’türkiz istennő’.
Első megmászása 1954. október 19-én Joseph Joechler, Pasang Dawa Lama és Herbert Tichy hegymászók nevéhez fűződik.
A Cho Oyu megmászása (mint a 8000-esek), komoly mászási felkészültséget igényel.
A hegy már nagyon sok áldozatot szedett - a női mászók között is. 1959-ben, az első nemzetközi női expedíció során négyen haltak meg egy lavina miatt.
Azonban néhány embernek még oxigén palack nélkül is sikerült megbirkózni a Türkiz Istennővel.
Baranyai Éva három évig készült a 8000-es csúcsra. Túráit 2000 méter magas csúcsokkal kezdte, majd feljutott Afrika legmagasabb hegyére.
Ezután összegyűjtötte a 4500 eurós úti díjat a himalájai expedícióra, és 2009-ben meg sem állt Cho Oyu tetejéig, azzal nem számolva, hogy a Himalája ötödik legmagasabb csúcsát hódította meg a 43 éves nő.
Megemlíthető még Klein Dávid (2005), Wetzl Péter (2005) stb. Próbálkoztak: Gál László (2010), Horváth Tibor(2010), Ács Zoltán(2010), Erőss Zsolt (2010) stb.
A székely fiatalok április 18-án indultak útnak, hogy a déli oldalról, Nepál felől meghódítsák a csúcsot. A Székelyek a magasban expedíciósorozat Cho Oyu 2011 expedíciós csapata április 29-én 4-5 órás gyalogtúrával megérkezett az intermediáris táborba (5400 m), a jakok is a felszerelésüket tartalmazó málhákkal. A kedvezetlen időjárás miatt a székely hegymászók május 5-re tervezték az első utat az 1-es táborba. Az indulás előtt az akklimatizációs gyalogtúrán kívül jégfalmászással edzettek, ami tulajdonképpen előkészület volt az egy kötélen indulók jégfalmászási technikájának összehangolására.
Az 1-es táborig hosszú és nehéz volt az út, a hegymászók az időjárás jobbra fordulásában reménykedtek, azonban viharban érték el a menedékhelyet.
Útjukat nemcsak a -25 - +25 fok közötti hőmérséklet nehezítette, hanem még a napi 15 - 20cm-es havazás is.
az 1-es és 2-es tábor közötti úton 6600 m magasságig mentek fel, míg elérték 7100 m magasságban a 2es tábort. Tulit Zsombor és Sükös József egészségi állapota miatt nem folytatta az utat társaikkal, Tóásó István és Szabó Zoltán pedig május 19-én este felért a 3-as táborba (7600 m). Május 20-án a Cho-Oyu csúcsra tartó két székely hegymászó erős viharba került és 8000 m-en visszafordulásra kényszerült. Május 23-án Tóásó István és Szabó Zoltán hegymászók megérkeztek Katmanduba.
Tisztában kell lenni azzal, hogy mindig van visszaút és ha baj van, jobb döntés azt választani, mint különösen kockáztatni, ámbár a legtöbb csúcstámadó a kockáztat, csak azért mert élvezik a magas adrenalin szintű veszélyes élethelyzeteket. A technológia egyre jobban fejlődik, pár évtized múlva lehet, hogy már repülni fogunk a Türkiz Istennőre.
Orosz Klára (új média)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése