Rekordöntögetés az idei ETDK-n

Online sajtó - Berkeczi Zsolt
   Számos szempontból rekordokat döntött a vasárnap este ünnepi gálaesttel véget ért XIV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia: 228 dolgozat, 270 résztvevő, 106 zsűritag, 27 szekció és több mint százötven díjazott.  A záróünnepséget olyan szaktekintélyek tisztelték meg jelenlétükkel, mint dr. Soós Anna a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) Tudományos Tanácsának elnöke, és  dr. Veres Valér a KMEI elnöke. A konferencia fővédnöke dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. 

   A Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet által szervezett tudományos verseny záróünnepsége az Auditorium Maximumban vette kezdetét a Gheorghe Dima Zeneakadémia végzős hallgatóinak szimfónikus koncertjével. 

Orbán Eszter felvételei

   A hangversenyt követő köszönőbeszédekben Talpas Botond, a KMDSZ elnöke azt mondta: büszke rá, hogy mára az ETDK egy fontos mérföldkő az erdélyi kutatók tudományos életében és ígéretet tett arra, hogy a diákszervezet jövőben is igyekszik megszervezni a szakmai rendezvényt. Vetési Imola (képünkön), a konferencia stratégiai koordinátora szerint a szervezőkre és versenyzőkre egyaránt igaz volt, hogy mertek álmodni, így az ötletgazdák lelkesedése visszatükröződött a dolgozatok szerzőin is. Vetési hozzátette, hogy a sok dolgozat nem csupán számbeli, hanem minőségbeli eredmény is.
    A beszédek után kezdetét vette a díjátadó, amelyben több, mint 150 díjazottnak adták át jutalmát. A szekciók első három helyezettje pénzjutalomban részesült, a legjobbak pedig 2013-ban, az Országos Tudományos Diákköri Konferencián mutathatják be dolgozataikat. A tudományos munkák eredményeit az Erdélyi Magyar Adatbankban is publikálják.
    Az eredményhirdetés után, a rendezvény záróakkordjaként állófogadásra hívták a résztvevőket.

Az elnök köre

Potozky László (Krónika)

A Bretter György Irodalmi Kör elnöke, Potozky László, április 18-án, mint ifjú prózaíró mutatkozott be az ülésen, másodjára. Először kezdőként olvasott fel, most azonban készülőben lévő novelláskötetének pár darabját mutatta be a több, mint 55 érdeklődőnek, akiknek sikerült bezsúfolódni a Bulgakov pincéjébe.

A résztvevők sokaságára valamelyest számítani lehetett, az esemény hirdetésére készült Facebook Event-en megjelenő visszajelzések alapján, úgyhogy aki biztosan ülni akart, az hamarabb odament. Azonban többiek sem maradtak mind hely nélkül, a székek folyamatosan érkeztek lefele, hogy mindenki kényelmesen tudjon figyelni a vendégre. 

Viszonylag pontosan elkezdődött a dolog: in medias res, Potozky három novellát olvasott fel, amit az  érdeklődők papíron követhettek, nem különben az összes többit is. Ez után a vitaindító, Balázs Imre József beszélt. Elmondta, mennyire könnyű és nehéz dolga van egyszerre, ugyanis Potozky szövegeibe nehéz belekötni, a vitaindításnak pedig ez lenne a célja. A Korunk főszerkesztője a novellák mélyére ásva pszichológiai archetípust fedezett fel bennük, amik Carl Gustav Jung kollektív tudattalanjához fűzik lazán az írásokat, a víz motívumának erős jelenléte miatt. Ugyanakkor laudálta az író szinte hihetetlenül kiforrott nyelvi készségeit, megemlítvén, hogy első anyagaitól kezdve nagyszerűen megírt munkákat készített. Ezt követően ismét három rövidprózával delektált az író, utána pedig jöhettek a kérdések és hozzászólások.

A vita, vagy találóbban megnevezve megbeszélés során több témakört érintett a közönség, Potozky beszámolt arról, hogy őt a sztori érdekli és elmondta: „Azt szeretem, hogyha történik valami.” Ez ellen Bréda Ferenc szólalt fel, aki állította, hogy szép, jó és kifejező, de a történetet nem véli felfedezni benne, s olyannyira meg volt állapodva ezen meggyőződésében, hogy kész volt fizetni egy sört annak, aki elmeséli röviden a történeteket. A prózaíró és a jól ismert Bréda nem csak ebben lelt vita témára, hanem a Bretter körök adminisztratív újításaiban is, ami végig bosszantani látszott az élettapasztalt urat. Ezen kívül többen  (nagyonis találóan) megjegyezték, hogy érződik a Potozky prózájában a mágikus realizmus hatása. Mindent összevetve egy általános megelégedettség jellemezte a közönség reakcióját.

Laci azt mondja: "Beszéljenek a tettek, a reakciók s a mondatok." Na, de ha nincs sztori, akkor? De van. Csak egyelőre még nem az A nyomorultak kaliberéhez hasonlatos, hanem inkább egy makro fényképéhez. Kiragad az életből egy jelenetet és prózába önti, hogy megmutassa másnak is, hiszen a fikción nem fog a fotográfia. A popornak pedig ez tetszik, jelezte a közönség is a tenyerek hosszú ideig tartó, hangos összeütésével (amivel rendszerint a tetszésünket vagy beleegyezésünket fejezzük ki, aztírja a WikiSzótár). Mert azért valljuk be, vastapsolni csak RoboCop és Iron Man tud.

„Azt szeretem, ha történik valami”

OnlineSajtó - KőrössyAndrea

Potozky László - újratöltve a Bretter-körön

Készülő novelláskötetéből hozott ízelítőt a Bretter-kör hétfői meghívottja, Potozky László, akinek írásait első alkalommal a Helikon irodalmi folyóirat közölte, két évvel ezelőtt. Több mint ötvenen zsúfolódtak be a Bulgakov pincéjébe, hogy meghallgassák, mennyit, illetve milyen irányba fejlődött a fiatal író, aki immár másodszor volt az irodalmi kör vendége.

Továbbra is a novellákhoz húz a szíve a fiatal Potozky Lászlónak, aki a jelenlevők kérdésére kifejtette: azért nem vág bele egy regénybe, mert nem tud üresjáratokat írni, a lírával pedig meg sem próbálkozik, mert azt szereti, ha történik valami.

A nehézkes indulás után – székek bepréselése a legkisebb helyekre is, a későn érkezők tehetetlen álldogálása a helyszűke miatt, a kis ablak kinyitása, hogy legalább a füst ne zavarjon annyira –, kezdődhetett a Bretter-kör.

Az est vitaindítója, Balázs Imre József már az elején leszögezte: egyszerre könnyű és nehéz dolga van, amikor vitaindítót kell mondania Potozky Lászlónak. „Valamit kell kezdeni a szövegekkel, bele kell kötni, ez pedig nem egyszerű” – érvelt a Korunk főszerkesztője, miután a meghívott felolvasta három novelláját. Kifejtette, hogy a Potozkyhoz hasonló prózaíró ritka jelenség, hiszen „szinte készen bújik elő valahonnan”.

A huszonkét éves novellista művei rendszeresen megjelennek erdélyi, de külföldi folyóiratokban is, Balázs Imre József szerint ez annak is köszönhető, hogy a meghívott célirányosan működteti a nyelvet, meg akar tenni vele valamit, és ez sikerül is neki. Ez egy olyan képesség, amely nem mindenkinek adatik meg, nem mindenki tudja érdekesen és figyelemfelkeltően előadni, amit szeretne. Potozky László viszont eredendően ilyen, megvan benne az a bizonyos írói véna: szeret és tud is történeteket mesélni.

Miután felolvasta Spiró György Bodor Ádámnak írt laudációját, amely a jó tárca tulajdonságait tárgyalja, Balázs Imre József a Potozky több novellájában is fellelhető víz archetípusára tért ki. Carl Gustav Jungra hivatkozva az álmok és archetípusok viszonyát említette, a tudatalattiban végbemenő folyamatokat. Véleménye szerint azonban a felolvasott novellák továbblépnek annál, hogy csupán ok–okozati összefüggéseket keressenek, elmozdulnak valami más, valami plusz irányába.

Az ifjú íróhoz intézett tanácsával zárta beszédét. „Ez a próza az első írástól kezdve közölhető volt – de hol van ebben a kihívás?” – tette fel a kérdést a jelenlévőknek is, de leginkább Potozky Lászlónak. Kérdését megválaszolva, a vitaindító kifejtette: Potozky prózájában a nyelv nagyjából rendben van, ez az a pont, ahol lehetőség nyílhat a továbblépésre. „Foglalkozzon az emberrel, lépjen túl a felszínen. Errefelé érdemes keresgélnie Potozky Lászlónak” – ajánlotta a főszerkesztő.