Nádas Péter misztikus dimenziójának feltárása

„Ugyanaz a város, mint akkor, csak egy másik arcát mutatva” – jelentette ki Nádas Péter, aki többször is járt már Kolozsváron, de április 7-én volt az első, amikor felolvasó esten láthattuk őt. A Korunk Akadémia szervezésével két órán keresztül volt alkalma a nézőknek része lenni az író világának, a Tranzit házban, melynek Balázs Imre József főszerkesztő volt a házigazdája és moderátora.

Nádas Péterről azt kell tudni, hogy a mai magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója. Írói pályája a 60-as években indult. Írásaiban tudatos szerkesztettségre törekszik, emlékekből, a történelmi valóságból merít és így az egyén kiszolgáltatottságát, az etikus magatartását, az egyén értékrendszerének konfliktusait mutatja be.

Az író ezeket az eljárásokat és cseleket vázolta fel és támasztotta alá példákkal, csütörtök este a jelenlevőknek. Mindezen háttér-információk, illetve Nádas Péter személyes jelenléte sok kíváncsi embert csalt a Tranzit házba. Az előadás egy interjú formájában zajlott: Balázs Imre József próbálta minél aprólékosabban kimeríteni a témát, Nádas Péter viszont próbált mindezekre megfelelő válaszokat adni és, hogy az ott elhangzottak még hitelesebbé váljanak, érdekes részeket is felolvasott könyveiből. 

A hallgatás pontos használata

Az előadás egyik témája a hallgatás, a csend volt. Figyelemfelkeltő dialógus tanúi lehettünk, ugyanis „a hallgatás ellentétje annak, amivel a Nádas próza küszködik: a nyelv” – hangzott el az est konferálójától magyarázóképpen. Nádas Péter megállapította, hogy ugyanolyan fontos a hallgatás is, a beszéd, a nyelv is, ha mindkettőt pontosan tudod, mikor kell használni: „A közös hallgatásnak van egy misztikus dimenziója. Fontos a hang hiánya. A diktatúrában a bizonyos dolgokról való hallgatásról van súlya. Figyelni kell, hogy mi történik mindig.” Főleg két dolgot kell figyelemmel követni „miről kell hallgatni, vagy miről nem lehet beszélni”.

        Az „Egy családregény vége” című regényéről több szó esett, ugyanis ez egyike azoknak az írásainak, amit több nyelvre is lefordítottak és része több egyetemi tananyagnak is. Egy műnek a lefordítása  többször is gondot okozott. Ezzel kapcsolatban Balázs Imre József megkérdezte: „Anamaria Pop a regényt Apocalipsa memoriilor címen fordította le. Mennyire tartja relevánsnak?”. A kérdést egy kisebb, de sokat mondó szünet követte, majd mosollyal az arcán válaszolt: „Áldásomat adtam rá, mert nem tudott románul J. Ez egy olyan szó, amelyet mindannyian értünk, és én amolyan apokaliptikus vagyok, szóval mehet. Németül sem fordították le szó szerint, angolul viszont igen, franciául igen, a többieket meg végkép nem tudom leellenőrizni J.”

Szerelem és szeretkezés 

 

Több írásműjének a témája a szerelem, a szeretkezés, ezt Nádas Péter azzal próbálta indokolni, hogy „a próza írás valaminek a kiterítése. Móriczi kiteregeti a szegények gondjait, amiről addig senki sem beszélt. Én pedig azt vettem a fejembe, hogy az embereknek a szerelem, a szeretkezés középpontban álló”. Szerinte a lányok a lányoktól, a fiúk a fiúktól kell tanuljanak. De mi van akkor, ha egy bizonyos tudást egyik nemről a másikra akarunk átvinni? Rendkívül bonyolult dolog, ha két ellentétes nem valamit két hétnél tovább akar csinálni, ugyanis „mindenhol máshol akarnának találkozni, nemcsak az ágyban” – állította a Kossuth-díjas magyar író. Gyakran érte támadás az írásaiban használt obszcén szavak miatt, de ezt mindig azzal indokolta, hogy ő csupán a tiszta valóságot tárja az olvasói elé. Ezeket az úgynevezett obszcén szavakat bizonyos folyamatok leírására használja, amik tulajdonképpen csupán természetes, mindennapi szavak. 

Halál három és fél percig

Meghatározó elem életében, a gombosszegi kertjében levő körtefa. Nem csupán azért mert döntő szerepe volt  házának megvásárlásában, hanem azért is, mert egy képsorozat is készült róla, sőt több művében is megjelenik. A körtefa fejlődését követte, mindennap fényképezte, és azokat a képeket, amelyek között nem látott különbséget, eldobta. Csupán azokat tartotta meg, amelyek bizonyították a körtefa fejlődését. Mindezt azért űzte, mert „láttam, hogy a fának olyan tulajdonsága van, ami nekem nincs” – mesélte, és „ha az író már saját magától is unatkozik, az borzalmas” – fejtette ki. 
Tizenhat évvel ezelőtt Budapesten, egy meleg szerdai napon az író klinikai halálától a reanimációig három és fél perc telt el. A Saját halál című elbeszélésében, erről számol be részletesen. 
 A hangoskönyv itt.

A moderátor és író közötti beszélgetés befejezése után, a jelenlevő érdeklődök saját kérdéseik által  még jobban elmélyedhettek Nádas Péter misztikus dimenziójába. Ezek után, aki akart, könyvet vásárolhatott és az író szívesen dedikálta. A dedikálás is sokatmondó volt, alátámasztotta, hogy az író a mai irodalomnak egyik meghatározó alakja, ugyanis sokan álltak sorban egy aláírásért. 

Örömmel várta az érdeklődők kérdéseit

A kérdésre várva

 Képgaléria:

 

Videók:

Sipos Tímea