2011. május 4., szerda

Mészárlás a velszi tartományban

Az engedetlenségnek ezúttal hatalmas ára volt. Ötszáz dalnok fizetett életével szombaton Velszben, a királyi látogatás alkalmával.


II. Edward, angol király a hétvégén látogatást tett újonnan szerzett tartományába. Útja során szemügyre vette a velszi legelőket, folyókat és a mezőgazdasági szakosztály vezetőjével értékelte a tartomány helyzetét. A hivatalos látogatás utolsó helyszíne a Montgomery vár volt, itt fogyasztotta el  Őfelsége vacsoráját. 



A helybéliek elmondása szerint a kegyetlen öldöklés kiváltó oka az volt, hogy a lakomán résztvevő velszi nemesek nem voltak hajlandóak az új királyt életetni. A frusztrált uralkodó, hogy imázsát mentse, egy helyi dalnokra parancsolt. A dicsőítő ének ezúttal is elmaradt, mitöbb, a bárd a király személyét durván sértő dalba kezdett. Edward szörnyű dühbe gurult és a dalnokot azonnal máglyára küldte. Az igazságtalan eljárás a többi bárdban csak fokozta a keserűséget és ők sem voltak hajlandóak a királyt dicsőíteni, dalaikban megénekelték annak gaztetteit, kegyetelnségeit, helytelen politikai  lépéseit. A felbőszült uralkodó végképp elvesztette józan eszét, tébolyult állapotában, a Reuters hírügynökség adatai szerint, nem kevesebb mint ötszáz dalnokot ítélt azonnali máglyahalálra majd távozott a Montgomery várból. 



A példátlan mészárlás következtében II. Edward teljes idegösszeroppanást szenvedett. A legfrissebb források szerint a király egészségügyi állapota már javulóban van, de orvosai mindenképp intenzív pszichiátriai kezelésre intették. 
b. emőke

BárányFeszt

Volt már sikeres ZakuszkaFeszt, DzsemFeszt és a SzalonnaFesztet még nem is említettem. Ezúttal BárányFesztnek adott helyet a kolozsvári Spritz Café. Az eseményre az Art-Era Egyesület társszervezésében került sor Pál István – Szalonna (a Magyar Állami Népi Együttes prímása) kolozsvári látogatásának tiszteletére. A poén kedvéért megjegyzem, hogy februárban Szalonna volt a SzalonnaFeszt zsűrijének elnöke.

A báránysütés lényege abban áll, hogy az állat egészben legyen elkészítve. Akkor érdemes egy  bárányt egészben megsütni, ha már összegyűlt egy legalább tizenöt fős csapat. Lehetőség szerint sülhet kemencében vagy foroghat nyárson: a siker garantált...


„Szalonna kolozsvári látogatása tökéletes alkalom volt a báránysütésre.”-mondta Kiss-Budai Tibor, a kávézó tulajdonosa. Hozzátette: „Az ember sütés közben jön rá, hogy a tapasztaltak állítása igaz: a báránynak kb.15 kg-osnak kell lennie.” Az alföldi ember szerint az 5-6 éves juhnak a húsa a legfinomabb, mert annak megfelelő a faggyú tartalma. A kor ízlése annyiban változott az évek során, hogy napjainkban inkább a fiatal állathoz ragaszkodunk, bárányt eszünk, nem juhot. Sokan azért nem fogyasztanak bárányhúst, mert már az illatától is „menekülnek”. Ebben az esetben Kiss-Budai Tibor a három napos pácolást ajánlja (ezt én is megjegyzem magamnak!): „Az én titkom az, hogy ú.n. zöld pácot használok. Nagyon egyszerű és akik kóstolták, kivétel nélkül állították, hogy elveszi a «bárányszagot»”. A zöld pác összetevői a friss (tavasszal már a piacon is kapható) fűszerek levelei: zellerlevél, petrezselyemzöld, csombort, leostyán. Tibi mindenikből tett egy-egy,  a zellerből pedig öt kötéssel.  Tíz l vízben főzte, ameddig a víz egyet lobbant majd ebbe mártotta az állatot. A hús színe láttán kétkedve vártam a következő lépést. „Nem kell megijedni, ha a hús kifehéredik, ez a blansírozása is egyben.”-nyugtatott meg mosolyogva a chef. Ebben a fázisban még sót sem használt. Az állatot lehűtötte majd két napig a hűtőszekrényben tartotta.

Elérkezett a sütés pillanata... 

Vigyázni kell arra, hogy a hús íze domináljon, ne a fűszerek vagy a sok háziasszony által előszeretettel használt fokhagyma. „A motorral hajtott nyárs megkönnyíti a munkát, mert miután feltettük az állatot, megfelelően rögzítettük, előkészítettük a parazsat, indulhat a sütés.”-mesélte Tibi. Szerre előkerültek a fűszerek: só, őrölt bors, őrölt kömény. Nem szabad a húst a lánghoz vagy az izzó parázshoz közel tenni (számokban beszélve körül-belül 80 cm-re a parázstól). 

Tibi 15 kg-os bárányának sütési ideje 4 – 4,5 óra. Itt már csak arra kell figyelni, hogy a bárány folyamatosan forogjon. „A sütés feléig néhány percenként páclével locsoljuk, utána már csak borral vagy ízlés szerint sörrel.”-magyarázza a receptet Tibi úgy, hogy én is megértsem. A locsoláshoz használt páclé nem más, mint az előkészületeknél használt zöld (fűszeres) lé. Amikor rátértünk a borra, hogy a hús ki ne száradjon, vékonyan átkenhetjük az állatunkat jó minőségű olajjal vagy olvasztott zsírral, „mert bár a legfontosabb, hogy a hús át legyen sülve, ugyanannyira fontos, hogy ne száradjon ki, zamatos maradjon.” 



Amikor a bárány szép pirosra megsült, jött a Tibi féle titkos máz: hidegen préselt olajban elkevert méz és az ú.n. „svéd fűszer”, amit helyettesíteni lehet a kifejezetten bárányhúshoz összeállított fűszerkeverékkel. A bárány-nyárs alól eltávolítottuk a parazsat és így hagytuk még kb. 10 percig forogni, hogy lecsepegjen a zsiradék. „Ez azért fontos, hogy a hús szépen, egyenletesen megpihenjen.”-magyarázta Tibi, mielőtt érthetetlenül felszisszenhettem volna. 


Sütés után jöhet a tálalás!

„Szerencsénk volt Dr. Benedek Dezső neves, az Egyesült Államokban élő antropológus barátunkkal, aki vállalta, hogy szakszerűen kicsontozza bárányunkat. Dezső nevetve mesélte a georgiai tapasztalatait. A világon mindenfele különböző képpen csontozzák ki a húsokat. Érdekes, hogy az afro amerikaiak nyelvüket, kultúrájukat régen elfelejtették, bizonyos hagyományokat megőriztek. Ide tartozik az is, ahogyan szétszedik a sült húsokat.” (Érdemes időt szánni erre a műveletre, mert kicsontozva egyszerűbben, demokratikusan tudjuk tálalni a társaságnak.)





Finom étel, jó ital...

Természetesen illik megemlíteni, hogy  sütés közben kizárólag jó minőségű pálinkát vagy fehér bort (lehetőleg nem édeset) szabad inni. Ahogy a tapasztalt öregek is tartják: „a bor legyen fehér, száraz,... ingyen”. Titokban megjegyzem, hogy a Spritz Café-ban csongrádi kékfrankos rozé-t ivott a csapat...

(előre szólok, hogy nem tudom hogyan kell megfordítani a videót. segítséééég!!!) b. emőke

Ha beszélni tudna…

Gyerekkorom óta állatbarát vagyok. A legyet kihajtottam az ablakon, a hangyát morzsával etettem és a csigának befőttes üvegbe ligetet varázsoltam. A tömbházban papagájt és hörcsögöt tartottam, két hétig még macskát is. Persze inkább kutya-, mint macskapárti vagyok…


Milla egy serdülő korban levő moszkvai őrkutya, idén tölti a három évet. Fizikuma megköveteli, hogy az ember tisztelettel nézzen rá, de én sosem féltem tőle. Már négy hónapja élek együtt vele és vasárnap délben először vittem egyedül sétálni. Pontosabban a szüleimmel, de a “kislány” őket eddig még csak kétszer látta. Szóval “egyedül” vittem.

Igazából még mindig nem tudom eldönteni, hogy én vittem őt vagy ő engem. Ezen a poton elgondolkodom azon a minimális, tíz kilógrammnyi súlykülönbségen, persze az ő javára. Az utcában (a központig) minden ház udvarán jobb esetben egy kutya van. Milla büszkén szedte a lábát, olykor visszahúztam, mondván, hogy: “nem tudlak utólérni!!!”. Amúgy ő sosem ugat… indokolatlanul. Most sem ugatott. Csak megmutatta magát a többi kutyának: ”Há-há! Most én vagyok kint. Látjátok?? Itt sétálok le s fel előttetek. Igaz, milyen bosszantó? Na ugye. Ne ugass, te kis csámpás, nem bántalak. Csak… beköszönök. SZIA!!! Megyek a kocsmába és bárányhúst fogok enni… Nekem tették félre. Juhász kutya vagyok, nem kellene megennem a bárányhúst, de… nem tudok ellenállni. Húúú, mekkora vagy! Talán még nálam is nagyobb. Ez még nem ok arra, hogy ilyen rondán rámugass! Neveletlen fráter! Hiába ugrálsz, úgyis én vagyok kint, te meg bent. Na mit szólsz hozzá?? Kint vagyok, sétálok, kint vagyok, sétálok. Hééj, ne húzzál, megyek én, csak beszélgettünk egy kicsit…”. No és ez így ment tovább röpke ötven percen keresztül. A kocsmába érve Milla leheveredett a helyére és meg sem mukkant egész idő alatt. Hazafele elmaradt a séta, a kiadós ebéd rajtam is urrá lett…

Mindig tudtam, hogy Milla egy értelmes eb, azonban gondolatai most fogalmazódtak meg bennem először. Hétfőn délben ismét ebédelni készültünk kis kocsmánkba. Indulás előtt még megbeszéltünk valamit az udvaron, Milla pedig türelmetlenül várta a fejleményekete: “Na… indulunk már? Én kész vagyok. Mire vártok? Nem értem… mindannyian éhesek vagyunk. Hahóóóó!!! Indulhatunk!”. Hiába mondtuk neki, hogy menjen a helyére: “Nem értem miről beszéltek… Kész vagyok, csak rátok várok. A helyemre?! De hát, megyek veletek ebédelni. Ne hűlyéskedjetek. A tegnap is olyan szépen viselkedtem.” A kapu fele menet másodiknak állt a sorban: “Na, egye fene, leszek én a második, menj csak, nyisd a kaput nyugodtan, várok én, csak haladjunk…”. Kimentünk a kapun és Milla érthetetlenül rogyott össze: “Ezek ittthon hagytak. Én nem értem. Pedig velem aztán igazán nincs gondjuk. Itthon hagytak. Menjetek csak… maradok, egyedül, őrzöm a házat. Ez egy kutya feladata, elvégre, nem holmi kocsmákba járni és sült bárányt enni… Menjetek csak…”. 

Ma elborult az ég, a levegőben a nyári zápor illatát fújta a szél. Az ajtót nyitva hagytam, hadd szellőzzön ki a cigaretta füst. A következő pillanatban Milla észrevétlenül surrant be a nyitott ajtón. Tekintetét a földre szegezte és határozott léptekkel osont az előszobába: “Nem veszel észre. Nem vagyok itt. Nem veszel észre. Nem vagyok itt….” Mondtam neki, hogy: “Milla, menj szépen ki, nem szabad bejönnöd. Na, menj szépen a helyedre…”. Milla a fal fele fordult: “Hagyj már békén! Nem látod, hogy nem vagyok itt?! Nem tudsz hozzám beszélni. Lá-lá-lá-lá.”. Lassan felémfordult és ici-pici fejecskéjét az ici-pici mancsai közt a padlóra lapította: “Most mééért nyaggatsz, hogy menjek ki?? Hát nem látod, hogy milyen csendben és mozdulatlanul fekszem itt?? Mindjárt jön a nagyidő. Érzem, hogy dörögni fog. Hadd maradjak bent! Naaaaaaaa, légyszi-légyszi!!”. Tekintetét arcomra szegezte és én csak mosolyogva simogattam az ici-pici fejecskéjét... (b. emőke)

Londoni sátortábor, királyi esküvő


új média
Egyetlen hatalmas sátortáborrá alakult péntek hajnalra London belvárosa, ahol a csípősre fordult időjárás ellenére hazai és a világ legtávolabbi zugaiból érkezett rajongók tízezrei várták karneváli hangulatban Vilmos trónörökös és menyasszonya, Kate Middleton esküvőjét.


Ez volt az utóbbi harminc év legnagyobb társadalmi eseménye Nagy-Britanniában; legutóbb Károly és Diana 1981 júliusában tartott esküvőjét előzte meg hasonló várakozás.

Sok ezren élőben szerettek volna legalább egy pillantást vetni a trónörökösi párra. Péntek hajnalra a Westminster-apátságtól a Buckingham-palotáig megszámlálhatatlan sátor lepte el London belvárosát, és a táborozó rajongók maguk is turistalátványossággá váltak.



Az előkészületeket az utolsó pillanatig beárnyékolta az egyre inkább elmérgesedő vita arról, hogy a két legutóbbi miniszterelnök, a munkáspárti Tony Blair és Gordon Brown miért nincs a szertartásra meghívott 1900 vendég között. Az udvar hivatalos indoklása az, hogy nem állami, hanem magánjellegű családi eseményről van szó, amelyre a politikusok közül azok hivatalosak, akiket a lovagi rend tagjai közé emeltek. Így kapott meghívót a két másik volt kormányfő, a konzervatív párti Sir John Major és Lady Margaret Thatcher, jóllehet utóbbi - megrendült egészségi állapota miatt - nem lesz jelen. Jack Straw, a Labour veterán politikusa a BBC-nek nyilatkozva "átgondolatlan és hibás" döntésnek nevezte Blair és Brown mellőzését.

További kellemetlen politikai felhangot adott az esküvői előkészületeknek, hogy a brit külügyminisztérium csütörtök este visszavonta Szíria londoni nagykövetének meghívását, tekintettel a Szíriában zajló kormányellenes tüntetések részvevőivel szembeni brutális hatósági fellépésre.






A trónörökösi pár üdvözlésére kivonuló százezreket azonban mindez  hidegen hagyta, a rajongók a hercegi tündérmesének örültek.
b. emőke

Mire jó a meggyilkolt ember feje? – avagy vér egy kutya tetűjéből



„Mond e szavakat a lázadó szobra felett, melyet viaszból vagy agyagból készítettek, valamint egy papiruszlap felett, melyre friss festékkel ráírták az ő nevét, atyja nevét, anyja nevét...Pecsételd le minden tagját eme pecséttel melyen ez a kép van. Valóban jó, milliószor kipróbálták” – így hangzik egy, azon varázsigék közül, amelyet Szabó Csaba első éves mesteris régész hallgató mutatott be az EME székház előadótermében, Mágia az ókorban címmel. A felcím is témába vágó: „Végy egy denevér szemet...”

Az előadó: Szabó Csaba (forrás: Szabadság)

A KoMaTe Ókor szakosztályának szervezésében történt előadáson Szabó Csaba az ókorban használatos mágiába, az akkori hiedelmekbe és babonás szokásokba kalauzolta el a nézőt előadásával, amit gazdagon illusztrált power-point bemutató tett színesebbé. Bár nagyrészt történész hallgatók töltötték ki a terem ülőhelyeit, voltak azonban lelkes laikusok is, akiket a téma iránti kíváncsiság vezérelt.
A résztvevők megtudhatták többek között, hogy a mágia akkorban eléggé kapcsolódott a vallási szokásokhoz, valamint, hogy mindkettőnek valamilyen szinten az istenek megkörnyékezése volt az elsődleges célja. 


A mágia meghatározása mellett az előadó rátért a különböző kultúrák mágikus szokásainak ismertetésére, valamint ennek fajtáira, mint a közrendű mágia, fekete mágia, szofisztikált mágia (okkult tudomány), gyógyító mágia, nekromantia és démonidézés, valamint szerelmi varázslás és szélsőséges esetekben istenek fenyegetésének példáira.
Szó volt ezek mellett az átkokról és szerelmi bájitalokról, amelyekhez szándékosan nehezen beszerezhető hozzávalókat kértek a papok és mágusok, így csinálva üzletet az egészből, a mai „jósokhoz” és „gyógyítokhoz” hasonlóan. 

mágikus papirusz az ókorból, ami nem sokban különbözött az akkori gyógyászati könyvektől


Egy morbidnak hangzó szerelmi bájital receptje így hangzik: „meggyilkolt ember fejéből egy darab, hét szem árpa, mely azelőtt a sírban feküdt, 10 oipe (mértékegység) almamag, vér egy kutya tetüjéből  és az epedő szerelmes második ujjából, az illető spermája. Borba tenni, három szemet a bor szőlőjéből megenni, hétszer elmondani egy varázsigét”
Ezek mellett a résztvevők részletes elemzést kaptak az amulettek, mágikus gemmák, talizmánok, átoktáblák, valamint mágikus papiruszok szerepéről, jelentőségéről és állítólagos hatásairól, történész, régész szemmel.
Az előadást kötetlen beszélgetés zárta, amelyben az előadó választ adott a kíváncsiabbak feltett kérdéseire. Hozzáfűzte: reméli, hogy lesz még KoMaTe előadás, mivel erre nagyon szép számban gyűltek össze az érdeklődők.