„Nem tudom na, de olyan más, olyan furcsa, nem szeretem” - gyakran hallom, amikor kedvenc előadóim között említem Lady Gagát. Több mint két éve, hogy a gagaizmus átsöpört a Föld kerekségén és első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, hogy ezen énekesnő más, mint a többi és bevállalja. Ez pedig olyan bűn, amit a szürke átlagember nem tud megbocsátani. Sem Gagának, sem másnak.
Nem kell félreérteni, a más szót nem valami pikáns, élőbeszédben sokatmondó szemöldökrángatással társított értelmében használom. Alapvető jelentésére gondolok, a konyhanyelvi kilóg a sorbólra. És ha Gaga más, akkor jogos, sőt menő őt blamálni. Minden szava és cselekedete elítélendő. Csúnya, mert tipikus olasz orra van és mellbősége eléggé jelentéktelen. Pocsékul öltözik, mert nemcsak a színpadon, hanem mindennapi életében is a poézist viseli, ami az haute couture. A pokolra fog jutni, mert nem az afrikai gyerekek és a sarki pingvinek jogaiért harcol, hanem a szexuális kisebbségek mellett áll.
Nem Gagát védem, nem szorul ő rá. De a másságra való jog talán igen. Szinte mindenkit kicsúfoltak legalább egyszer gyerekkorában, mert nem volt ugyanolyan játékautója, vagy, mert szemüveges volt, talán allergiás, esetleg más nyelven beszélt szüleivel… Mert különb volt a többinél. S nem érezte-e mindenki az igazságtalanságát annak, hogy ő kevesebbnek számít, csupán azért, mert nem ugyanazt szereti, mint a szomszédgyerekek?
Ősi védőmechanizmus a különöstől való félelem. Az ősember, aki nem félt megenni a szokatlan virító narancssárga bogyókat, csúnya hasgörcsökbe halt bele. Nem járhatott jól az az ősünk sem, aki a mocsár vagy erdő közepén a járt útról letért. De a vakbelünk is ősi maradvány és semmi hasznunk rá. Sőt kegyetlenül fáj, ha begyullad. És a másságtól való félelem, a normától való eltérés elítélése vezetett a középkor boszorkányüldözéseihez is. S ha megszokott helyett nem fogadtuk volna el a szokatlant, a mást, esti programunk a falusi fonó lenne. Talán egy szál rókabundában másznánk fára a kardfogú tigris elől menekülni. S amúgy is, mennyire fura lehetett az, amikor az első emberős egyszer csak két lábra állott. Nem jártunk volna jól, ha a többiek megrohanják, azért mert másképp kezdett járni.
A különböző, implicite nem jobb, mint a szokásos. De semmiképp sem értéktelenebb, kevesebb. Másak vagyunk, de egyenlők. És Gaga nagyon jól tudja, hogy így születtünk.
eliza
