„Azt szeretem, ha történik valami”

OnlineSajtó - KőrössyAndrea

Potozky László - újratöltve a Bretter-körön

Készülő novelláskötetéből hozott ízelítőt a Bretter-kör hétfői meghívottja, Potozky László, akinek írásait első alkalommal a Helikon irodalmi folyóirat közölte, két évvel ezelőtt. Több mint ötvenen zsúfolódtak be a Bulgakov pincéjébe, hogy meghallgassák, mennyit, illetve milyen irányba fejlődött a fiatal író, aki immár másodszor volt az irodalmi kör vendége.

Továbbra is a novellákhoz húz a szíve a fiatal Potozky Lászlónak, aki a jelenlevők kérdésére kifejtette: azért nem vág bele egy regénybe, mert nem tud üresjáratokat írni, a lírával pedig meg sem próbálkozik, mert azt szereti, ha történik valami.

A nehézkes indulás után – székek bepréselése a legkisebb helyekre is, a későn érkezők tehetetlen álldogálása a helyszűke miatt, a kis ablak kinyitása, hogy legalább a füst ne zavarjon annyira –, kezdődhetett a Bretter-kör.

Az est vitaindítója, Balázs Imre József már az elején leszögezte: egyszerre könnyű és nehéz dolga van, amikor vitaindítót kell mondania Potozky Lászlónak. „Valamit kell kezdeni a szövegekkel, bele kell kötni, ez pedig nem egyszerű” – érvelt a Korunk főszerkesztője, miután a meghívott felolvasta három novelláját. Kifejtette, hogy a Potozkyhoz hasonló prózaíró ritka jelenség, hiszen „szinte készen bújik elő valahonnan”.

A huszonkét éves novellista művei rendszeresen megjelennek erdélyi, de külföldi folyóiratokban is, Balázs Imre József szerint ez annak is köszönhető, hogy a meghívott célirányosan működteti a nyelvet, meg akar tenni vele valamit, és ez sikerül is neki. Ez egy olyan képesség, amely nem mindenkinek adatik meg, nem mindenki tudja érdekesen és figyelemfelkeltően előadni, amit szeretne. Potozky László viszont eredendően ilyen, megvan benne az a bizonyos írói véna: szeret és tud is történeteket mesélni.

Miután felolvasta Spiró György Bodor Ádámnak írt laudációját, amely a jó tárca tulajdonságait tárgyalja, Balázs Imre József a Potozky több novellájában is fellelhető víz archetípusára tért ki. Carl Gustav Jungra hivatkozva az álmok és archetípusok viszonyát említette, a tudatalattiban végbemenő folyamatokat. Véleménye szerint azonban a felolvasott novellák továbblépnek annál, hogy csupán ok–okozati összefüggéseket keressenek, elmozdulnak valami más, valami plusz irányába.

Az ifjú íróhoz intézett tanácsával zárta beszédét. „Ez a próza az első írástól kezdve közölhető volt – de hol van ebben a kihívás?” – tette fel a kérdést a jelenlévőknek is, de leginkább Potozky Lászlónak. Kérdését megválaszolva, a vitaindító kifejtette: Potozky prózájában a nyelv nagyjából rendben van, ez az a pont, ahol lehetőség nyílhat a továbblépésre. „Foglalkozzon az emberrel, lépjen túl a felszínen. Errefelé érdemes keresgélnie Potozky Lászlónak” – ajánlotta a főszerkesztő.