8000 méternél fejeződött be a Székelyek a magasban expedíció, ahol a Cho Oyu megmászása volt a cél. A két tahegymászó, Toásó István és Szabó Zoltán május 17-én kezdte meg a Himalájában található 8201 m magas Cho Oyu-csúcs meghódítását. A két csúcstámadó egészségi állapota megfelelő volt, az időjárás-előrejelzések is kedvezőnek mutatkoztak, mégsem sikerült a csúcsra érniük a székely hegymászóknak. István és Zoltán május 20-án hajnalban indult a Cho Oyu-csúcsra, de erős viharba kerültek, és 8000 méterről kénytelenek voltak visszafordulni. Az eredeti tervtől eltérően azért nem indultak négyen, mert Sükös József és Tulit Zsombor egészségi állapota nem engedte meg, Zsombort bronchitisszel kezelték a katmandui kórházban. Május 23-án érkeztek vissza Katmanduba, ahol elmondták: Sikerként értékelik, hogy együtt, mindannyian épen, egészségesen térhetnek haza. Így utólag is állítják, nem bánják, hogy visszafordultak, jól tették, hogy felelőtlenül nem sodorták veszélybe önmagukat és társaik életét. Büszkék arra, hogy oxigénpalack nélkül a váratlanul jött rossz időjárásban a visszavonulást választották.
A Himalájában fekvő Cho-Oyu hegycsúcs magassága 8201 méter, ezzel a hatodik legmagasabb hegy a világon.Tibeti nyelven a Cho-Oyu türkiz istennőt jelent.
Akik eddig feljuttak a Cho-Oyu csúcsára:
1954: Sepp Höchler, Herbert Tichy, Pasang Dawa Lama
1958: Pasang Dawa Lama
1978: Edi Koblmüller, Alois Fürtner
1983: Reinhold Messner
1985: Maciei Barbeka, Maciei Pawlowski, Andrzej Heinrich, Jerzy Kukuczka
1994: Jamanoi Jaszusi
Az expedíciósorozat 2000-ben indult.
„A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek” – mondta Tulit Zsombor, az Alpin Sport Egyesület vezetője.
Eddigi hódításaik:
2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m)
2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m)
2001: Peru – Huascaran (6768 m)
2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m)
2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m)
2004: Alaszka – McKinley (6194 m)
2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc
2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896m), Mt.Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m)
2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m)
2009: Antarktisz – Mt. Vinson (4897 m)
A magashegyi mászáshoz: Tervek kellenek, és főleg sok pénz. Kevés magánember engedheti meg magának az önerőből való expedíciózást. Aki viszont igen, azzal megéri foglalkozni: az utóbbi években már egész iparág épült a magashegyi mászásra. Hegyivezetők, hivatásos hegymászók, expedíciószervező cégek jelentek meg a piacon. Akik pedig "csak" jó mászók, gazdag támogatók, szponzorok, hirdetők pénzén juthatnak el álmaik hegyéhez.
A magassághoz is lehet alkalmazkodni, akklimatizálódni. Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását az oxigénhiányos állapothoz. Ez pedig egyféleképpen megy: ha rövid időkre oxigénhiányos helyeken, azaz nagy magasságban tartózkodik az ember.
Rövid időkre fel kell kapaszkodniuk nagy magasságba, aztán visszamászni, pihenni, majd még egy kicsit magasabbra. A dologban nagy szerepet kap az alaptábor, ahol a legtöbb időt töltik a hegymászók, és ahol a lehető legnagyobb kényelmet igyekeznek teremteni: van konyhasátor, szakács, orvos, és az alaptábori munkák szervezésére még alaptáborvezető is.
Szabó Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése