Részigazságok Verespatak ügyben
Borsos Júlia. Szociális rovat.

Lesz-e aranybánya Fehér megyében? Ki mit nyerhet és mit veszíthet? Május 13-én a Roşia Montană Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes vállalat megkapta a területrendezési terv környezetvédelmi engedélyét, a Verespataki Kulturális Alapitvány azonban jogi úton elérte ennek semmisé tételét.

Verespatak (Roşia Montană) Európa egyik legrégibb nemesfém-kitermelő települése, az aranykitermelés már a római korban, a II. században elkezdődött. Az osztrák-magyar monarchia idején tombolt az aranyláz, a településből gyorsan fejlődő bányászváros lett, központtal, kövezett, kivilágított utcákkal, kaszinóval, mozival, színházzal, velencei tükrökkel díszített bálteremmel és nyári kerttel. Románok, magyarok, németek, szlovákok és zsidók lakták – házaikhoz, templomaikhoz, földjükhöz, temetőjükhöz ragaszkodó emberek. A kommunizmus idején államosították a bányát, 70-ben beindították a külszíni fejtést, a római kori tárnák jelentős részét semmisítve meg ezáltal. 2006-ban bezárták a bányát.

A hegy gyomra 300 tonna aranyat, 1200 tonna ezüstöt rejt, az  olyan ritka fémeket, mint a platina, arzén, molibdén mennyisége is számottevő. A vállalat az elmúlt évtizedben egy korszerű bányaprojektet dolgozott ki, viszont a környezetvédő szervezetek szerint így is hatalmas környezetkárosítási veszélyt rejt magában a külszíni fejtés.

[fotóalbumba]

Kampányolnak

A vállalat a bányaprojekt mellett, mondván:

·        négymilliárd dollár bevételt biztosítanának Romániának,

·        megállítjá a szennyezést és óvják a környezetet,

·        restaurálják a vidék műemlékeit,

·        több mint  2300 közvetlen munkahelyet létesítenánek a bányaépítés időszakában, 800 közvetlen munkahelyet a kitermelés folyamán és további 3000 munkahelyet az üzemeltetés idején.

Az eddigi beruházásokra 400 millió dollárt költöttek. (Terveik szerint 25 év múlva újra tehenek legelhetnek majd a mesterségesen visszaállított hegyoldalakon.)

Verespatak - központ

A civil és környezetvédő szervezetek több mint egy évtizede véleményeznek, tiltakoznak, pereskednek, szervezkednek és együttműködnek. Ellenzik, mert:

·        a projekt megvalósulásához sírokat kell elköltöztetni és templomokat kell lebontani,

·        a Kirnyik hegy, amely a bányaprojekt legfontosabb célterülete, védett terület (a román bányászati törvény értelmében bányát nyitni tilos ott, ahol a felszínen védett terület található - a Korodi Attila valamikori kulturális miniszter levette a védett területek listájáról, de felsőfokú bírósági végzés hatálytalanította ezt a döntést),

·         a cián által felszabadított nehézfémek egy több száz hektáros zagytározóba kerülnének, amelynek az alját nem is tervezik semmilyen módon szigetelni , ami veszélyt jelenthet a környezetre,

·        a bányaprojekt teljesen felforgatná a természeti tájat, vízháztartását, biodiverzitását, a kémiai és esztétikai vonatkozásait is – ezt mesterségesen nem lehet visszaállítani.

A bányászat környezeti hatásairól itt olvashatnak bővebben.

Kocsis Tibor dokumentumfilben (Új Eldorád) számol be a bányaterv elleni tiltakozásról, helyszíni riportokat készített a falu lakóival, és szakemberekkel.

Forrás: http://reply.transindex.ro/?cikk=195, http://hu.rmgc.ro/