OTT, AHOL A MADÁR SE JÁR – DE A SZÉKELYEK IGEN

A Cso-Oju

 A közelmúltban négy székely hegymászó (Sükös József, Tóásó István, Tulit Zsombor, Szabó Zoltán) történetét követhette nyomon ez erdélyi közönség, akik nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint megmászni a világ hetedik legmagasabb hegycsúcsát, a 8201 méter magas Cso-Ojut. Lássuk, mivel kellett ők, illetve mivel kell bármelyik hegymászónak szembenéznie, ha szólítják az ormok.

Nyolcezresek klubja

A Himalája

Bolygónknak tizennégy 8000 méternél magasabb csúcsa van, ezek mindegyike Ázsiában, a Himalája és a Karakorum hegyvonulataiból tör az égnek. Ezek a csúcsok nem adják könnyen magukat, rengeteg ember életét követelték, de így is van tizenhat olyan alpinista, aki a nyolcezresek klubja minden egyes tagjának a tetejére hágott.

A Karakorum

Mindenkinek, aki hasonló vállalkozásra adja a fejét, tisztában kell lennie a rá váró számtalan veszélyre. A magasban ugyanis szokatlanul alacsony a nyomás, így a hegymászók könnyen azon kaphatják magukat, hogy szédülnek, hányingerük van, rosszabb esetben pedig orrukból-fülükből ömlik a vér. De oxigénben sem bővelkednek túlságosan ezek a magaslatok, így a szellemi képességek, a koncentráció csökkenése, de még az ájulás sem ritka jelenség ezeken a tájakon. És akkor még nem beszéltünk a hidegről, meg a fizikai sérülésekről, amelyeket okozhatnak lavinák, de akár egy meggondolatlan lépés is. Mégis, minden egyes hegy megmászásának legfontosabb követelménye az akklimatizáció.

Megszokás kérdése

Akklimatizációs tábor

Az akklimatizáció jelentése: a megváltozott környezethez való tartós alkalmazkodás; esetünkben a magassághoz illetve a gyér oxigénmennyiséghez való hozzászokást jelenti, melyre az egészséges emberek, megnövelve a vérükben található vörösvértestek mennyiségét, általában képesek. Azonban az emberi szervezet tűrőképességének is megvannak a határai, csak 5300 méterig képes megfelelően alkalmazkodni, ennél nagyobb magasságokon csak bizonyos időmennyiséget bír ki, után pedig beáll a halál, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy 5300 méter felett a szervezet lebontó folyamatai túlsúlyba kerülnek az építőkkel szemben. Függetlenül attól, hogy milyen magassághoz akarunk alkalmazkodni, a legfontosabb az, hogy azt lépcsőzetesen, hét-nyolcszáz méteres szintemelésekkel tegyük.

A hátizsák

Hegymászó teljes felszerelésben

Sokakban felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen felszerelés szükséges egy ilyen expedícióhoz, és az mennyibe kerül. Elnézve a csoport honlapján a támogatók hosszú sorát, könnyen rájöhetünk, hogy nem aprópénzbe. A borzongáshoz elég csupán megtekinteni a szükséges darabok listáját: külön erre a célra készített szöges bakancs, zokni, polár anyagból készült alsónemű, sínadrág, magas nyakú termofelső, jobbfajta kesztyű és kabát, arc és orrvédővel ellátott sapka, és akkor még nem is beszéltünk a mászó felszerelésről, melynek számtalan eszközétől megkíméljük az olvasót. Továbbá arra is kell gondolni, hogy a hegymászás nem szüntelen mozgásból áll, hosszú időt töltünk pihenéssel, alvással is, ezért nem árt egy mínuszfokokra is szavatolt hálózsák, jól szigetelő sátor, éjszakára fejlámpa, főző, nappalra pedig napszemüveg, napvédőkrém.

A Cso-Ju kihívása

A Cso-Ju a Himalája része, a Mount Everesttől húsz kilométerre nyugatra mered a magasba. Neve tibetiül türkiz istennőt jelent, magassága 8201 méter. A Cso-Oju az ötödik a 8000 m-es hegycsúcsok meghódításának sorrendjében: először 1954. október 19-én hódították meg, ez Joseph Joechler, Pasang Dawa Lama és Herbert Tichy hegymászók nevéhez fűződik. A csúcs rövid története az alábbiakban:

  

• 1952-ben az első terepbejárás Edmund Hillary nevéhez fűződik.

Pasang Dawa Lama

• 1954-ben hódítja meg két osztrák hegymászó, Joseph Joechler, Herbert Tichy, valamint a nepáli Pasang Dawa Lama.

• 1958-ban a második csúcshódítás egy indiai expedíció nevéhez fűződik, s ekkor jár a csúcson másodszor Pasang Dawa Lama is. Az első haláleset is ebben az évben történik.

• 1959-ben az első nemzetközi női expedíció során négyen halnak meg egy lavina miatt.

• 1964-ben történik a harmadik kísérlet a csúcshódításra, de a német expedíció sikerességét máig vitatják. 7400 méteres magasságban, a négyes táborban végkimerülés miatt ketten életüket vesztik.

• 1978-ban Edi Koblmüller és Alois Furtner osztrák hegymászók a technikailag rendkívül nehéz délkeleti oldalon jutnak fel a csúcsra.

• 1983-ban Reinhold Messner csak a negyedik kísérlete során győzedelmeskedik a csúcs fölött.

• 1985. február 12-én Maciej Barbeka és Maciej Pawlikowski lengyel hegymászók az első téli hódítók, s az ő sikerüket három nappal később megismétli a szintén lengyel nemzetiségű Andrzej Heinrich és Jerzy Kukuczka.

• 1994-ben az első egyedül végrehajtott csúcshódítás a délnyugati falon Jamanoj Jaszusi nevéhez kapcsolódik.

Székelyek a magasban

Tulit Zsombor

A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek.

Ezek Tulit Zsombor alpinista, az Alpin Sport Egyesület vezetőjének szavai. A program kétezerben indult, és eddig több hódítással büszkélkedhet:



2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m)

2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m)

2001: Peru – Huascaran (6768 m)

2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m)

2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m)

2004: Alaszka – McKinley (6194 m)

2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc

2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896 m), Mt. Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m)

2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m).



A székelyek útja

A csapat

Az öt hegymászó 2011. április 18-án indult útjára Bukarestből Nepál fővárosába, Katmanduba, hogy megmássza a türkiz istennőt. Odaútjuk már felért egy kisebb kálváriával, ugyanis 19-i érkezésüket követően csak 23-án indultak neki Tibet és Nepál közös határának, hogy onnan közelítsék meg az első alaptábort, amely előtt keresztülmentek a fentebb leírt akklimatizációs folyamaton többször kiruccanásokat, majd leereszkedéseket téve magasabb tartományokból.

Az útvonal

Az alaptábor után a mellékelt képen is látható három állomás várt rájuk, mind egyre magasabban. A csúcsot a harmadik, 7600 méteren levő táborból kellett volna megmászniuk. Ezt a tábort már csak ketten érték el, ugyanis Tulit Zsombornak és Sükös Józsefnek egészségügyi okokból vissza kellett térnie a fővárosba. Sajnos a többiek sem jártak sikerrel, erős viharba keveredtek, ezért vissza kellett fordulniuk a csúcs felé vezető útról, céljuktól alig kétszáz méterre.

Kudarcuk ellenére mégis sikerként könyvelik el az expedíciót, mert mindannyian egészségesen hazatértek, és voltak annyira erősek, hogy mindig a józan eszükre hallgattak.

Potozky László