Deák Anita
„A diktatúrában más a csend, ebben nincs misztika, ebben félelem van.” – hangzott el Nádas Péter írói estjén, mely olyan kulcsfogalmak köré épült, mint a csend, nemiség, illetve az elmúlás.
Nádas Péter Kossuth-díjas író volt a Korunk Akadémia meghívottja a BalázsImre József által moderált, csütörtök esti író-olvasó találkozónak. Az író nyíltan beszélt élettapasztalatairól, műveiről és a bennük fellelhető tabu témákról.
Három részre lehetne osztani az estét, az író először visszaemlékezett korábbi Kolozsváron tett látogatására, amikor a város még egy másik sötétebb, hidegebb arcát mutatta és ezáltal a diktatúrára, és az ezzel járó csendre, hallgatásra. Nádas felelevenítette a diktatúra tiltólistáját, hogy miről lehet és kell beszélni, illetve hallgatni és hogyan, de kitért arra is, hogy napjainkban a demokráciának is vannak tabu témái.
Itt el is érkeztünk az este második fontos témájához, a legnagyobb tabuhoz, a szerelemhez és szeretkezéshez. Nádas Péter szerint a próza a kiteregetésről, szól a szerelem és nemiség pedig az ember életének egy központja, így nem érti miért ne lehetne beszélni róla. A szerző itt külön kitért a szerelem és szex nyelvezetére, arra, hogy általában klinikai vagy éppen obszcén szavakat használunk a leírásra, ám ez nem képes visszaadni azt, ami valójában történik ilyenkor az emberrel. Megemlítette, hogy őt is többször érte már az obszcenitás vádja prózáját illetően, ám ő úgy gondolja csak azokat a szavak használja, amit mindenki használ és megért.
Az est vége felé közeledve kicsit személyesebbé vált a hangulat, az író ugyanis saját klinikai halálának élményét és ennek következményeit osztotta meg a közönséggel, kitérve az idő és az elmúlás fogalmaira, mesélve az udvarán álló vadkörtefáról készült felvételeiről, amelyekkel a változást, illetve a fa és a mi életünk arányát akarta ábrázolni.
Végül felolvasással és dedikálással zárult az este, amelynek egyetlen hangulatromboló eleme a gyengére sikeredett hangosítás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése