2011. május 31., kedd

Kifogott a székelyeken a világ hatodik legmagasabb csúcsa


Nem minden alkalommal sikerül a hegymászóknak meghódítani a kiszemelt csúcsokat a hegymászóknak, most sem volt másképp a Székelyek a magasban expedíciónál sem, ahol a Cho Oyu-t, a világ hatodik legmagasabb hegycsúcsát próbálta meghódítani négy székelyföldi hegymászó: Tulit Zsombor (Sepsiszentgyörgy), Sükös József (Székelyudvarhely), Toásó István (Székelyudvarhely) és Szabó Zoltán (Székelyudvarhely).
            A Székelyek a magasban expedíciósorozat 2000-ben vette kezdetét, az ötlet Tulit Zsombor fejéből pattant ki, ebben talált támogatókra az Alpin Sportegyesületben. Az expedíciósorozat célja, hogy erdélyi magyar hegymászók a hét kontinens hét legmagasabb hegycsúcsára eljutva kitűzzék a székely zászlót.
            A csapat vezetője, Tulit Zsombor már öt kontinens legmagasabb csúcsára jutott fel. Aconcagua, Kilimandzsáró, Mount McKinley, Elbrusz és nem utolsósorban az antarktiszi Mount Vinson csúcsokat hódította meg. 
Tulit Zsombor, az expedíció vezetője

Sükös József, az expedíció másik tagja sem szégyenkezhet, ugyanis a csíkszeredában tevékenykedő ügyvéd az antarktiszi csúcsokat leszámítva 4 kontinens legmagasabb pontján járhatott örömtáncot. A Dél-, és Észak Amerikai mászásairól könyve is jelent meg a Pallas-Akadémia könyvkiadó, Utak, tájak, emberek sorozatának részeként, a Mount McKinley címmel. (az ajánló alatt interjú olvasható a szerzővel a 2010-es Elbrusz csúcs megmászásáról)

Sükös József
Szabó Zoltán (Kobra) székelyudvarhelyi vállalkozó, ő eddig a Mont Blancot és az Elbruszt mászta meg, továbbá  2007-ben Csíksomlyótól egészen Rómáig gyalogolt.

Szabó Zoltán
Tóásó István a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház világosítója, ő sziklamászóként kezdte, hegymászóként megmászta az Aconcaguát, utána pedig a mellette lévő Cuerno Principalra is feljutott.
          
Toásó István
           A mostani megmászásra váró, Kína és Nepál határán meghúzódó Cho Oyu csúcs mindannyiuk számára hatalmas kihívásnak bizonyult úgy mérete, mint a szélsőséges időjárási viszonyok miatt. A 8201 méter magas csúcs közelében, először a Mount Everestet is elsőként meghódító Sir Edmund Hillary hegymászó járt 1952-ben, de hivatalos meghódításának az 1954-es osztrák expedíció számít, amikor három ember jutott fel a csúcsra: Joseph Joechler, Herbert Tichy, valamint a nepáli Pasang Dawa Lama.

Panoráma az 1-es táborból (a mászók felvétele)

            A székely hegymászók egyik célja, hogy bebizonyítsák, nem hivatásos hegymászók is képesek megmászni a Himaláját, mivel mindegyikük hobbiként űzi ezt az embertpróbáló tevékenységet. Másik célkitűzésük az épségben megmászás és hazakerülés mellett az oxigénpalackok használata nélkül meghódítani a világ hatodik legmagasabb csúcsát.

Pihenő a 2-es tábor felé menés közben

A magashegyi mászás során az egyik legfontosabb az akklimatizáció, vagyis az adott körülményekhez való igazodás. Ez úgy történik, hogy a hegymászók folyamatosan szoktatják hozzá szervezetüket a magashegyi életkörülményekhez, mint például a nyomáskülönbség.
Ács Zoltán, magyar hegymászó szerint általában 2400 métertől számítják a magas hegyeket, a hegyi betegség pedig általában 3000 méternél szokott jelentkezni. A nem megfelelő akklimatizációval jelentkezhet a klasszikus hegyi betegség, amelynek angol rövidítése AMS (Acute Mountain Sickness). Tünetei: fejfájás, émelygés, levertség, hányinger. Ezek jelentkezésekor nem ajánlott magasabb régiókba menni. Bizonyos magasságokban pedig agyi-, és tüdőödéma is kialakulhat, ami már az életet is veszélyezteti.
            A székelyek így számolnak be az akklimatizációjukról: “Két-három helyiségben is meg fogunk állni, és eltöltünk majd ott egy-két napot, annak függvényében, hogyan akklimatizálódunk. Egyre fennebb és fennebb haladunk majd, sok folyadékot kell fogyasztanunk, és a környező hegyekben teszünk kisebb-nagyobb akklimatizációs túrákat. A csapat néhány tagja él az erre a célra kifejlesztett, a szervezet alkalmazkodását elősegítő gyógyszerrel, ám Zsombornak allergiája miatt meg kelle elégednie a fokhagymával és a napi 4-5 liter folyadékkal.”
            
Kilátás a 3-as táborból
 
            Tulit Zsombornál és Sükös Józsefnél jelentkeztek a hegyibetegség tünetei, ezért úgy döntöttek, hogy nem kísértve a sorsot, feladják a csúcsratörést, hamarabb lejönnek a hegyről. Tulit Zsombor rosszullétre panaszkodott, Sükös Józsefnél pedig tüdőödéma veszélye alakult ki, amiről kiderült, hogy tüdőgyulladás. Ahogy lefelé jöttek, állapotuk egyre jobban javult.

A napsütötte Hegy
            A két másik mászó Toásó István és Szabó Zoltán május 20.-án tört a csúcsra, azonban erős viharba kerülve kénytelenek voltak visszafordulni és lemondani a csúcsra feljutásról.
Mindezek ellenére az expedíciót olyan szintű sikernek könyvelik el, hogy mindenki épségben megúszta és szerencsésen hazajutott, nem történt tragédia. 

Tamás Attila
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése