2011. május 15., vasárnap

Rekordöntögetés az idei ETDK-n

Online sajtó - Berkeczi Zsolt
   Számos szempontból rekordokat döntött a vasárnap este ünnepi gálaesttel véget ért XIV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia: 228 dolgozat, 270 résztvevő, 106 zsűritag, 27 szekció és több mint százötven díjazott.  A záróünnepséget olyan szaktekintélyek tisztelték meg jelenlétükkel, mint dr. Soós Anna a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) Tudományos Tanácsának elnöke, és  dr. Veres Valér a KMEI elnöke. A konferencia fővédnöke dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. 
   A Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet által szervezett tudományos verseny záróünnepsége az Auditorium Maximumban vette kezdetét a Gheorghe Dima Zeneakadémia végzős hallgatóinak szimfónikus koncertjével. 
Orbán Eszter felvételei
   A hangversenyt követő köszönőbeszédekben Talpas Botond, a KMDSZ elnöke azt mondta: büszke rá, hogy mára az ETDK egy fontos mérföldkő az erdélyi kutatók tudományos életében és ígéretet tett arra, hogy a diákszervezet jövőben is igyekszik megszervezni a szakmai rendezvényt. Vetési Imola (képünkön), a konferencia stratégiai koordinátora szerint a szervezőkre és versenyzőkre egyaránt igaz volt, hogy mertek álmodni, így az ötletgazdák lelkesedése visszatükröződött a dolgozatok szerzőin is. Vetési hozzátette, hogy a sok dolgozat nem csupán számbeli, hanem minőségbeli eredmény is.
    A beszédek után kezdetét vette a díjátadó, amelyben több, mint 150 díjazottnak adták át jutalmát. A szekciók első három helyezettje pénzjutalomban részesült, a legjobbak pedig 2013-ban, az Országos Tudományos Diákköri Konferencián mutathatják be dolgozataikat. A tudományos munkák eredményeit az Erdélyi Magyar Adatbankban is publikálják.
    Az eredményhirdetés után, a rendezvény záróakkordjaként állófogadásra hívták a résztvevőket.

Az elnök köre

Potozky László (Krónika)
A Bretter György Irodalmi Kör elnöke, Potozky László, április 18-án, mint ifjú prózaíró mutatkozott be az ülésen, másodjára. Először kezdőként olvasott fel, most azonban készülőben lévő novelláskötetének pár darabját mutatta be a több, mint 55 érdeklődőnek, akiknek sikerült bezsúfolódni a Bulgakov pincéjébe.

A résztvevők sokaságára valamelyest számítani lehetett, az esemény hirdetésére készült Facebook Event-en megjelenő visszajelzések alapján, úgyhogy aki biztosan ülni akart, az hamarabb odament. Azonban többiek sem maradtak mind hely nélkül, a székek folyamatosan érkeztek lefele, hogy mindenki kényelmesen tudjon figyelni a vendégre. 

Viszonylag pontosan elkezdődött a dolog: in medias res, Potozky három novellát olvasott fel, amit az  érdeklődők papíron követhettek, nem különben az összes többit is. Ez után a vitaindító, Balázs Imre József beszélt. Elmondta, mennyire könnyű és nehéz dolga van egyszerre, ugyanis Potozky szövegeibe nehéz belekötni, a vitaindításnak pedig ez lenne a célja. A Korunk főszerkesztője a novellák mélyére ásva pszichológiai archetípust fedezett fel bennük, amik Carl Gustav Jung kollektív tudattalanjához fűzik lazán az írásokat, a víz motívumának erős jelenléte miatt. Ugyanakkor laudálta az író szinte hihetetlenül kiforrott nyelvi készségeit, megemlítvén, hogy első anyagaitól kezdve nagyszerűen megírt munkákat készített. Ezt követően ismét három rövidprózával delektált az író, utána pedig jöhettek a kérdések és hozzászólások.

A vita, vagy találóbban megnevezve megbeszélés során több témakört érintett a közönség, Potozky beszámolt arról, hogy őt a sztori érdekli és elmondta: „Azt szeretem, hogyha történik valami.” Ez ellen Bréda Ferenc szólalt fel, aki állította, hogy szép, jó és kifejező, de a történetet nem véli felfedezni benne, s olyannyira meg volt állapodva ezen meggyőződésében, hogy kész volt fizetni egy sört annak, aki elmeséli röviden a történeteket. A prózaíró és a jól ismert Bréda nem csak ebben lelt vita témára, hanem a Bretter körök adminisztratív újításaiban is, ami végig bosszantani látszott az élettapasztalt urat. Ezen kívül többen  (nagyonis találóan) megjegyezték, hogy érződik a Potozky prózájában a mágikus realizmus hatása. Mindent összevetve egy általános megelégedettség jellemezte a közönség reakcióját.

Laci azt mondja: "Beszéljenek a tettek, a reakciók s a mondatok." Na, de ha nincs sztori, akkor? De van. Csak egyelőre még nem az A nyomorultak kaliberéhez hasonlatos, hanem inkább egy makro fényképéhez. Kiragad az életből egy jelenetet és prózába önti, hogy megmutassa másnak is, hiszen a fikción nem fog a fotográfia. A popornak pedig ez tetszik, jelezte a közönség is a tenyerek hosszú ideig tartó, hangos összeütésével (amivel rendszerint a tetszésünket vagy beleegyezésünket fejezzük ki, aztírja a WikiSzótár). Mert azért valljuk be, vastapsolni csak RoboCop és Iron Man tud.

„Azt szeretem, ha történik valami”

OnlineSajtó - KőrössyAndrea

Potozky László - újratöltve a Bretter-körön
Készülő novelláskötetéből hozott ízelítőt a Bretter-kör hétfői meghívottja, Potozky László, akinek írásait első alkalommal a Helikon irodalmi folyóirat közölte, két évvel ezelőtt. Több mint ötvenen zsúfolódtak be a Bulgakov pincéjébe, hogy meghallgassák, mennyit, illetve milyen irányba fejlődött a fiatal író, aki immár másodszor volt az irodalmi kör vendége.

Továbbra is a novellákhoz húz a szíve a fiatal Potozky Lászlónak, aki a jelenlevők kérdésére kifejtette: azért nem vág bele egy regénybe, mert nem tud üresjáratokat írni, a lírával pedig meg sem próbálkozik, mert azt szereti, ha történik valami.
A nehézkes indulás után – székek bepréselése a legkisebb helyekre is, a későn érkezők tehetetlen álldogálása a helyszűke miatt, a kis ablak kinyitása, hogy legalább a füst ne zavarjon annyira –, kezdődhetett a Bretter-kör.
FOTÓ: KISS GÁBOR– Hamarosan megjelenik a novelláskötetAz est vitaindítója, Balázs Imre József már az elején leszögezte: egyszerre könnyű és nehéz dolga van, amikor vitaindítót kell mondania Potozky Lászlónak. „Valamit kell kezdeni a szövegekkel, bele kell kötni, ez pedig nem egyszerű” – érvelt a Korunk főszerkesztője, miután a meghívott felolvasta három novelláját. Kifejtette, hogy a Potozkyhoz hasonló prózaíró ritka jelenség, hiszen „szinte készen bújik elő valahonnan”.
A huszonkét éves novellista művei rendszeresen megjelennek erdélyi, de külföldi folyóiratokban is, Balázs Imre József szerint ez annak is köszönhető, hogy a meghívott célirányosan működteti a nyelvet, meg akar tenni vele valamit, és ez sikerül is neki. Ez egy olyan képesség, amely nem mindenkinek adatik meg, nem mindenki tudja érdekesen és figyelemfelkeltően előadni, amit szeretne. Potozky László viszont eredendően ilyen, megvan benne az a bizonyos írói véna: szeret és tud is történeteket mesélni.
Miután felolvasta Spiró György Bodor Ádámnak írt laudációját, amely a jó tárca tulajdonságait tárgyalja, Balázs Imre József a Potozky több novellájában is fellelhető víz archetípusára tért ki. Carl Gustav Jungra hivatkozva az álmok és archetípusok viszonyát említette, a tudatalattiban végbemenő folyamatokat. Véleménye szerint azonban a felolvasott novellák továbblépnek annál, hogy csupán ok–okozati összefüggéseket keressenek, elmozdulnak valami más, valami plusz irányába.
Az ifjú íróhoz intézett tanácsával zárta beszédét. „Ez a próza az első írástól kezdve közölhető volt – de hol van ebben a kihívás?” – tette fel a kérdést a jelenlévőknek is, de leginkább Potozky Lászlónak. Kérdését megválaszolva, a vitaindító kifejtette: Potozky prózájában a nyelv nagyjából rendben van, ez az a pont, ahol lehetőség nyílhat a továbblépésre. „Foglalkozzon az emberrel, lépjen túl a felszínen. Errefelé érdemes keresgélnie Potozky Lászlónak” – ajánlotta a főszerkesztő.

2011. május 11., szerda

Újmédia - Lefejezték az al-Kaidát

Berkeczi Zsolt. Az Egyesült Államok egy akcióban végzett Oszama bin Ladennel, az al-Kaida terrorszervezet vezetőjével, jelentette be vasárnap éjjel a Fehér Házból élőben közvetített rendkívüli televíziós beszédében Barack Obama amerikai elnök. "Igazságot tettünk" - mondta. (Obama teljes beszédét itt olvashatja illetve hallgathatja meg). Bin Ladent, aki az első helyet foglalta el az Egyesült Államok "legkeresettebbek" listáján, mások mellett a szeptember 11-ei New York-i és Washingtoni támadások megszervezésével vádolták.

Az elnök elmondása szerint az akciót egy kis létszámú amerikai csoport hajtotta végre Pakisztánban, amely tűzharc során megölte bin Ladent, majd elhozta a helyszínről a holttestét (a bin Ladent likvidáló egységről többet itt tudhat meg). Az akcióban az amerikaiak közül senki sem esett el. A katonák ügyeltek a polgári áldozatok elkerülésére - hangsúlyozta az amerikai elnök. "Ma este bejelenthetem az amerikai népnek és  világnak, hogy az Egyesült Államok egy katonai műveletben megölte Oszama bin Ladent, az al-Kaida vezetőjét, aki több ezer ártatlan férfi, nő és gyermek megöléséért felelős" - fogalmazott Obama.

Bin Ladent a beszámolók szerint a pakisztáni főváros közelében ölték meg. Az amerikai hírszerzés korábban azonban azt feltételezte, hogy bin Laden a Pakisztán és Afganisztán közötti határvidéken, olyan területen tartózkodik, amely kívül esik a központi hatóságok ellenőrzésén.

Védik az amerikaikat

A CNN úgy tudja, hogy fokozott védelem alá vették az Egyesült Államok külföldi diplomáciai képviseleteit. Az Egyesült Államok figyelmeztette a külföldön élő amerikai állampolgárokat, hogy megnőtt az esélye az Amerika-ellenes erőszaknak, egyben utazási figyelmeztetést is kiadtak a külföldre készülőknek.


A hír, hogy Oszama bin Laden halott, nagy megkönnyebbülést jelent az embereknek szerte a világon - fogalmazott David Cameron brit miniszterelnök. Elmondása szerint bin Laden olyan terrorcselekményekért volt felelős, melyeket korábban a világ soha nem látott, és melyek sok ezer ember, köztük sok brit életét követelték.

Oszama bin Laden abbottabadi rejtekhelyéről kivülről rengeteg kép jelent meg a sajtóban, azonban az ABC News stábjának sikerült bejutnia az épületbe.

,,Lázadunk a csend és hallgatás ellen”

Beszélgetés Szabó Attilával, a Vive La Noiz basszusgitárosával

Angi, Adela, Lehel és Attila
Angi, Adela, Lehel és Attila


A kolozsvári Vive la Noiz együttes több mint 2 évig nyomult a színpadokon és hódította a közönséget. Sok helyen zenéltek már, többek között Kolozsváron, a La ţevi-ben, illetve más helyeken, a rajongóiknak. A zenekar jelenlegi felállásában egy énekes – aki mellesleg ritmushangszereken is játszik –, egy szólógitáros, egy basszusgitáros és egy dobos mutatják meg tehetségüket. A 21 éves margittai basszusgitáros Szabó Attila elmondta, mivel a csapat tagjai különböző zenei ízléssel rendelkeznek, kevert műfajt hoztak létre maguknak, amit alternatív/indie/ska/reagge/punk/ rock kategóriákba sorolhatnánk. Ők leginkább indie-nek nevezik.


,, Mindent beleadtunk…”

- mondja Attila az együttes nevében


 Nagyon jól sikerült a szombat esti  koncertetek. Az együttes ezt hogyan látja?


– Valóban sikeres volt, mi mindent beleadtunk, meg is  voltunk  elégedve az eredménnyel. Jól esett új arcokat látni, mert ilyenkor úgy érezzük, egyre több embert érint a zenénk.


 Másfél órán keresztül zenéltetek. Hány dallal készült az együttes?


– Tizenkét számmal  készültünk. A közönség elvárta, hogy játszunk még, de a nadrágom már két árnyalattal sötétebb volt az izzadságtól, s a dobosunk „vérét adta”  a koncertért, nagyon csúnyán feltört a keze. Érdekes jelenet volt, amikor mutatta nekünk a kezeit, de neki nem az volt a fontos, hanem az, hogy véres lett a nadrágja – meséli mosolyogva Attila.


Az együttes neve Vive la Noiz. Honnan ered az elnevezés, és mit jelent?


– A Vive la Noiz tulajdonképpen egy francia-angol szójáték, jelentése: éljen a zaj, a lázadás! Már a nevünk is sokat elárul a stílusunkról: lázadunk a csend és hallgatás ellen, nem kell sötéten látni a világot! A dalok szövegei is ezt az üzenetet hordozzák magukban, és inkább a fiataloknak szólnak: szép, de nehéz a fiatalság, de nem kibírhatatlan!


– Hogyan jött létre a csapat?


– A legelső formáció még Besztercén jött létre 2007-ben, és három lányból állt: Adela az énekes, Angi a gitáros és Ana volt a dobos, aki egészségügyi okok miatt később kivált az együttesből. Én akkoriban egy másik csapattal játszottam, ahol együtt zenéltem Lehellel, aki már dobosa volt a Vive la Noiz-nak. Nevettünk rajta a társaimmal, hogy egy lánycsapatban zenél egy iskolai pincében. Aztán egy alkalommal meghívott engem is az egyik próbájukra, ahol poénból összeállítottunk három dalt. Bevallom őszintén, nagyon tetszett. Hazafelé menet féltem, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy velük zenélhettem. De másnap felhívtak és megkérdezték elvállalom-e, hogy ezentúl velük zenéljek, amire természetesen igent válaszoltam. Azóta nem változott a felállás, Adela ének, Angi gitár, Lehel dobok és én basszusgitár.


– Milyen helyekre sikerült eljutnotok és kikkel léptetek fel közösen az elmúlt két év alatt?


– Felléptünk három alkalommal Bukarestben, voltunk Besztercén is, a környéken pedig folyamatosan fellépünk. Nyáron volt egy két hetes turnénk, amely állomásai Tulcea, Vama Veche, Costineşti, Bukarest, Zilah, Budapest és környéke voltak. Közös koncerjeink az OCS, Zdob şi Zdub, Cargo, Umber Smith, Shadow birds, Kumm és Jokerman együttesekkel voltak, ezek közül példaként tekintünk az Urma, a Kumm, az OCS együttesekre. Ez is tükrözi, hogy mennyire változatos a zenénk.


– Van már egy hivatalosan megjelent nagylemezetek.


– Hál’istennek sikerült megjelentetni az első korongot, amely a Dark Clouds and Sylver Lining címet viseli, ami azt takarja, hogy van még fénysugár a sötét felhők felett. Jelenleg készülőben van a második album is.


A dalok többnyire angol nyelven szólnak, de vannak román és francia szövegek is.


– Ezen a három nyelven adunk hangot a gondolatainknak. Magyar szövegeink még nincsenek, ugyanis az énekesnőnk román anyanyelvű. Bár valószínű, hogy a jövőben magyarul is megszólalunk.


– Melyek a legismertebb, legsikeresebb szerzeményeitek?


– A legsikeresebb dalok az angol nyelvű Bird song, a Pure some coffee in my vain és a Lazey, de a koncerteken még népszerű román Lumea la picioare és a francia Fontez moi la paix.


– Mely dalok állnak legközelebb hozzád/hozzátok?


– Az én kedvencem a már említett francia Fontez moi la paix. Talán azért, mert ez tükrözi legjobban a zenei stílusomat, a funky-t. Általába azok a dalok tetszenek nekünk, amelyek a közönségnek is.


– Ha jól tudom, készítettetek már videofelvételeket is.


– Egyelőre a Bird song és az On a roll videói készültek el. Viszont nemsokára a harmadik is elkészül, amit majd egy szakértő stábbal forgattatunk le. Egyelőre az új nagylemezen dolgozunk. A hangsávokat egy bukaresti stúdióban fogjuk rögzíteni és lekeverni. A repertoár nagy és sokszínű, mindegyikünknek megvan a maga kedvence, ezek azonban zeneileg gyakran különböznek. Ezért még nem tudjuk, mikorra áll össze a végleges anyag.


Guszti bá’ és Jolánka Attila kezében


– Meséld el, pontosabban, hogyan sikerült a zenekarba kerülni!


– Egy másik projektben együtt zenéltem Lehellel, aki már dobosa volt az együttesnek, és nevettünk rajta a társaimmal azért, hogy lányokkal szokott zenélni egy iskola pincéjében. Egyik alkalommal meghívott engem is egy próbára, ahol viccből összeállítottunk három dalt. Bevallom őszintén, nagyon tetszett. Hazamenet féltem, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy velük zenélhettem. De másnap felhívtak és megkérdezték elvállalom-e, hogy ezentúl velük zenéljek, amire, természetesen, – egy nagy vigyorral a képemen – igent válaszoltam. S azóta nem változott a felállás.


– Mit jelent számodra, hogy egy komolyabb, elismertebb együttesben  játszhatsz?


– Hát… Igazából  egy régi álmom vált valóra. Nem is reméltem volna, hogy az első zenekarba való felkérés mögött rejtőzött az életem célja.


– Mióta zenélsz, gitározol?


– A “zene mániám” furcsán alakult ki. Mikor elkezdtem rock zenét, hard metalt hallgatni, az egyik barátom meghívott egy gitárórára. Ez 5 éve volt, és annyira megtetszett, hogy 2 évig minden napom  6 órája gyakorlásról, illetve gitárórákról szólt. Ezalatt az idő alatt kifejlődött bennem, hogy zenélni jó és érdemes.


– Zenéltél más együttessel is?


– Otthon volt pár fellépés, ismert számokat adtunk elő a barátokkal: Tankcsapda, Eric Clapton, Metallica,  AC/DC,  Nirvana,  Pantera, Pink Floyd stb. számokat.


– Arra lettem figyelmes szombaton, hogy 5 húros basszusgitáron játszol. Láttam ahogyan kezelted: öt érintőt zártál közre az araszoddal és úgy zenéltél. A tied a hangszer? Mióta van meg neked? 


– Megközelítőleg 2 éve. Én törtem be, azóta kicsit megkopott a fénye. Nekem van egy szokásom: elnevezni azokat a tárgyakat amelyekhez ragaszkodom. Őt mikor megvásároltam, elneveztem Jolánkának. Hiszen ő is már egy élő személy az együttesben. Előtte volt egy Guszti bá’m. – magyarázza mutogatva Attila.


– És mi lett a sorsa Guszti bá’nak? Mért mondtál le róla?


Még mindig megvan. Öregebb, mint én. 22 éves lehet, nagy utat járt be. Az államokból hozták: megjárta a Kumm zenekart, Keresztesi Levente használta, azután Papp László… Két év pihenés után pedig hozzám került. Azért mondtam le róla, mert Jolánkán több szabadság van. De mikor dalfelvételek vannak, olyankor még előveszem, mert design és hangzás szempontjából jobb, mint az új gitárom.


– Mindenkit így becézgetsz, vagy csak azt, ami hozzád közel áll?


– Igazából mániám a számomra fontos tárgyakat, embereket megnevezni, de azért nem szoktam túlzásokba esni.


Azt is megfigyeltem, hogy Jolánkához nem szabad hozzányúlni. Ennyire félted?


– Igen, féltem, mert Ő számomra egy élőlény. Ő a törékeny kedvesem, akit nagyon szeretek, hiszen sok utat tettünk meg együtt. A gitár az életem!


– Most kimondottan a koncertekre célzol? Vagy milyen utakra?


– Hát a koncertekre is, de általában, mindenhova magammal viszem. Ha nem Jolánkát, akkor Guszti bá’t, de egyedül nem megyek el több időre hazulról. Gitározás nélkül el sem tudom képzelni a napjaimat!


– És mielőtt gitározni kezdtél, akkor mivel töltötted a szabadidődet?


– Zenét hallgattam, koncertekre járogattam, és álmodoztam: mikor leszek majd én is tagja egy együttesnek?


– Mit szoktál érezni a koncertek ideje alatt?


– Általában annyira átélem a zenét, hogy a koncert csak egy pillanatnak tűnik. Nincs időm még a lámpalázra se! Mottóm: „A közös tulajdonság a művészben és a tudósban: a megszállottság és az önfeláldozás.”




O.K.(új média)

(Új média) Elizabeth Taylor: díva vagy üzletasszony?

Radó Krisztina
Közel hetven filmszerep, hét Oscar-jelölés, nyolc házasság, színes magánélet, rengeteg botrány és így folytathatnám, hogy miért és honnan kellene ismernünk a nemrég szívelégtelenségben elhunyt színésznőt. Hollywood utolsó dívája, az egykor a világ legszebb asszonyának tartott Elizabeth Taylor 79 évesen, 2011. március 23.-án hunyt el

    A régóta betegeskedő színésznő legalább olyan híres volt színes magánéletéről, nyolc házasságáról, mint filmjeiről. Legismertebb filmjei a Kleopátra, a Nem félünk a farkastól és a Macska a forró bádogtetőn.
 1932. február 27-én született Londonban, szülei amerikai műkereskedők voltak, akik a második világháború kitörésekor visszaköltöztek Los Angelesbe. Pályáját gyerekszínészként kezdte, tízévesen kapta első filmszerepét, vele együtt egy 18 éves szerződést. Később pedig azzal lett igazi sztár, hogy nagyszerű alakításai mellett viharos magánéletével és botrányaival is gyakran a sajtó figyelmének középpontjában maradt.
 Először 1943-ban tűnt fel a Lessie hazatér című filmben, egy évvel később ezt követte A nagy derbi. 1950-ben szerepelt a Papa című vígjátékban, majd a folytatásban, a Papa kedvencében is. 1960-ban megkapta a Kleopátra női főszerepét, mellyel áttörte az egymillió dolláros álomhatárt. A forgatást 16 hétre tervezték, de végül 3 évre nyúlott ki, melynek költségeit legjobban a producerek és a nézők tartották katasztrofálisnak. A forgatás alatt Taylor és a Marcus Antoniust játszó Richard Burton egymásba szeretett, és így szerencse volt a szerencsétlenségben, a viharos románc akkor port kavart, hogy reklámra nem kellett költeni.

 
Taylor és Burton 1964-ben összeházasodott, 1966-ban a színésznő második Oscar-díját eredményező Nem félünk a farkastól, egy év múlva a Makrancos hölgyben játszottak együtt.

Alakításuk mindkét filmben a való életet tükrözte: Burton neje negyvenedik születésnapjára négyezer tulipánt küldött, két év múlva viszont már a válókeresetet adta be. Később újra egybekeltek, de csak egy évig bírták együtt. 
Elizabeth Taylor pályafutása során közel hetven filmben szerepelt, amelyekért 7 Oscar-jelölést kapott. Utoljára 2001-ben a These Old Broads című tévéfilmben vállalt szerepet. Az Amerikai Filmintézet listáján Elizabeth Taylor a 7. helyet foglalta el minden idők legnagyobb női sztárjai között. 1999-ben II. Erzsébet brit királynő lovagi rangra emelte, így az óta a színésznőt a „Dame” cím is megillette.

Magánéletbeli botrányai mellett a színésznő ritka és drága ékszerkollekciójáról és jótékony célok melletti elhivatottságáról is híres volt. Rock Hudson színész 1985-ben AIDS miatt bekövetkezett halála után kötelezte el magát a HIV elleni küzdelem mellett, és igyekezett Amerika-szerte felhívni a figyelmet a betegségre. Milliókat adományozott és gyűjtött e célra. Üzletasszonyként is sikeres volt, parfüm- és ékszervonala kelendőnek bizonyult. 


Házasságai

- Conrad Hilton Jr., más néven: Conrad „Nicky” Hilton (1950. május 6. – 1951. január 29.) (elvált)
- Michael Wilding (1952. február 21. – 1957. január 26.) (elvált)
- Mike Todd (1957. február 2. – 1958. március 22.) (megözvegyült)
- Eddie Fisher (1959. május 12. – 1964. március 6.) (elvált)
- Richard Burton (1964. március 15. – 1974. június 26.) (elvált)
- Richard Burton (másodszor) (1975. október 10. – 1976. július 29.) (elvált)
- John Warner (1976. december 4. – 1982. november 7.) (elvált)
- Larry Fortensky (1991. október 6. – 1996. október 31.) (elvált)

A színésznőnek nyolc házasságából négy gyermeke született, és mivel Richard Burtontől nem esett teherbe, egy német kislányt fogadtak örökbe.

Elizabeth Taylor élete képekben
Oscar-díj 1960

Larry Fortensky oldalán

Exével, John Warnerrel



A kis Liz Taylor

Lessie hazatér


1960, férje Michael Wilding

1954, Mike Todd exférje oldalán


1950, esküvője Nicky Hiltonnal 


 



Akit még az anyósa is szeretett - bin Laden humoros oldala

ÚjMédia.Kőrössy Andrea
A fél világ erről beszél Barack Obama bejelentése óta. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke talán nem is sejtette, mekkora örömmámor söpör majd végig az országon Osama bin Laden halálhírére. A királyi esküvő már rég nem téma, Japánnal senki nem foglalkozik, Szíria pedig hadd intézze egyedül ügyes-bajos dolgait. Az igazi sztár napok óta az al-Kaida terrorista hálózat egykori vezetője, akinek nemcsak meggyilkolásában, de létezésében is legalább annyian kételkednek, mint az amerikai holdraszállásban. Az igazság boncolgatása helyett következzék egy csokorravaló humoros, megdöbbentő vagy éppen bizarr tény az év talán legmediatizáltabb eseményével kapcsolatban.

A történteket követő olaj- és dollár áringadozás talán magától értetődő volt, úgy tűnik azonban, hogy bin Laden halála 

a hollywoodi filmiparnak is múzsájává válik: 

Kathryn Bigelow, aki a Bombák földjén című alkotásával tavaly elhoppolta az Oscar-díjat az Avatar elől, még egyszer le szeretné húzni a bőrt a háborús-öldöklős témáról. A Kill Bin Laden! munkacímre keresztelt független film ugyan már 2010-ben elindult, az eredeti verzió szerint viszont még csak a terroristavezér elleni üldözőhadjáratról lett volna szó. James Cameron egykori arája most kénytelen átiratni a forgatókönyvet, így azonban – állítólag – egy jó kis negyven perces lövöldözős jelenet is helyet kap az alkotás végén.
Vajon ki vállalná el a főszerepet?
Az egyik nagy hollywoodi stúdió, a Paramount Pictures még nagyobb dobásra készül, ők egy igazi, látványra épülő akcióthrillerrel szándékszanak előállni. A projektben azonban szintén van egy kanyar – noha az eredeti forgatókönyv már 2006-ban világra jött, azóta csak kézről kézre adták. A történelemnek köszönhető elmaradhatatlan heppienddel azonban mostmár semmi akadály a megvalósításra.
Csak reménykedhetünk, hogy a végeérhetetlen Osama-s filmek után 

a fiatalok is konyítani fognak 

a nem is oly régi történelemhez. Egy, a Yahoo!-s keresések alapján készített felmérés szerint ugyanis, a bejelentést követő napokban a 13 és 17 év közötti, amerikai fiatalok a „Valóban halott Osama bin Laden?”, „Hogyan halt meg Osama bin Laden?”, „Ki volt Osama bin Laden?” kérdéseket tették fel leggyakrabban. Persze érthető, hogy a legtöbben még túl kicsik voltak a 9/11-es történésekkor, ám saját hazájuk egetrengető eseményeiről azért néhanapján illene tájékozódniuk.
Ez nem volt kifejezetten szerencsés nap
Hasonlóképpen járhatnának el egyes televíziós csatornák is, akik oly sokszor követték el a már közhelyszámba menő hibát – Obama és Osama nevének felcserélését, így az elmúlt napokban 

számtalanszor hallottunk már az elhunyt amerikai elnökről.

Nem lesz már alkalma a tévécsatornák figyelmetlenségén ámulni bin Laden egyik anyósának – a hölgyet ugyanis annyira rosszul érintette vejének halálhíre, hogy nem sokkal azután agyvérzésben meghalt. A 70 év körüli Nabiha al-Ganem Osama első feleségének édesanyja volt.
Lehetséges azonban, hogy a terroristavezér anyósát félretájékoztatták, Irán szerint ugyanis bin Laden már jóval az amerikai akció előtt meghalt, betegségben. Az iráni hírszerzési és biztonsági ügyek minisztere elmondta: bizonyítékaik és pontos információik vannak ennek igazolására. Csak halkan jegyezném meg, nem ártana ezeket nyilvánosságra hozni, még mielőtt azok a bizonyos hollywoodi nagyágyúk újraírnák a forgatókönyveiket.
Már mind elkeltek...
Végezetül pedig egy igazán sikeres állampolgárról szólnék, aki két nap alatt több mint 120 ezer dollárral lett gazdagabb. A huszonhárom éves amerikai fiatalember, Osama meggyilkolása után rögvest a kereskedelem rögös útjára lépett – online polókat kezdett árulni, amelyek témája természetesen a terroristavezér halála.
Az Osama bin Ladennek köszönhető érdekességek sorát természetesen még oldalakon keresztül lehetne folytatni, 

játékok, bögrék, anekdoták 

láttak már napvilágot vele kapcsolatban. A CNN egyik szakértője, Peter Bergen például életrajzi könyvvel készül, amely többek között felfedi azt, hogy – az amerikai propagandával ellentétben – bin Laden ki nem állhatta Szaddám Huszeint, kedvenc tévéműsora Larry King showja volt, szabadidejében pedig napraforgókat termesztett.
Az al-Kaida vezére – akár létezett, akár az Egyesült Államok kitalált abberációja volt – halála után talán még több beszédtémát nyújt, mint élete során.




Tömeges máglyahalál
II. Eduárd, angol király, walesi látogatása során, 500 helyi bárdot ítélt halálra. A vérengzésre az uralkodó szóvivője szerint,  azért volt szükség, mivel a dalnokok nem voltak hajlandók dicsőíteni az újonnan felszentelt királyukat.

A zsarnok látogatásának célja az új tartomány természeti és társadalmi adottságainak a felmérése volt. A király megelégedéssel nyugtázta, hogy az ország folyói és földjei termékenyek. A nép rossz kedélyállapota azonban felháborította a király, de ekkor még leplezte bosszúságát. Második állomása a vendégeknek, a Montgomery vár volt, ahol a helybéli nemesek terített asztallal várták az uralkodót. A nemesek tántoríthatatlanok maradtak az elhatározásukban, miszerint nem dicsőítik királyukat. A felkért walesi bárdok megtagadva a magasztaló éneklést megsértették a király, aki első felháborodásában, máglyára küldte az összes walesi bárdok.

Az uralkodóház nem nyilatkozott, azonban értesüléseink szerint a királyt tébolyult állapotban szállították kórházba. Helyzete válságos.
Beáta