X. alkalommal is TIFF

Transilvania International Film Festival június 3 és 12 között ismét életrekelti a város központját. A vetítések megszokott helyszínei az Arta ( Művész ), Victoria ( Győzelem ), Florin Piersic mozik és a Főtér. “ Románia legfontosabb mozis eseménye, a régebbi alkalmakhoz képest, idén sokkal vonzóbb és színesebb rendezvénysorozattal lepi meg a fesztivál résztvevőit.  Koncertek, kiállítások, szenzációs produkciók és meglepetés előadások, amelyek tíz napon keresztül igazi kulturális fővárossa alakítják Kolozsvárt.” – közölték a szervezők.

A Cannes-i fesztival után, Kolozsvár főterén hódított teret a mozi világa. Számos híresség érkezett a X. alkalommal megrendezett TIFF megnyitóra (június 3) péntek délután, többek között: Monica Barladeanu és Ozana Oancea színésznők, Melania Ursu, Michael Madsen és Bobby Păunescu rendezők, Sorin Apostu polgármester, Guttman Szabolcs, Boros János, Camelia Tise, Gheorghe Funar.

A fesztivál központja fokozatosan megtelt, majd közel kétezer emberhez fordulva Tudor Giurgiu, a Tiff igazgatója köszöntötte a jelenlévőket és arra bíztatott mindenkit, hogy vegyenek részt a film vetítéseken, kiállításokon és a színházi előadásokon.

100% különleges események néven fut a mai napra tervezett rendezvénysorozat, amelynek néhány jellegzetessége a  tematikus buli, az egyedi előadások és a meglepetés meghívottak, illetve este 21:30-tól a Creative Monkeyz, Robotzii online sorozat, összes (19) epizód vetítésére kerül sor.

A holnapra tervezett Magyar Nap keretén belül a hat legsikeresebb magyar filmet vetítik.

Az idéni „must see” tíz film névsora: http://filmreporter.ro/10-filme-de-vazut-neaparat-la-tiff .

A június 12-ig tartó fesztivál programját továbbá a TIFF hivatalos oldalán tekinthetik meg, június 6-tól a jegyek on-line is megvásárolhatóak www.tiff.ro, PROGRAM menü -> FILME, regisztrálás szükséges.

Kontz Linda

Második évfordulóját ünnepelte a református szeretetszolgálat

Sógor Árpád református lelkész, a Református Telefonos Szeretetszolgálat (RTSZ) munkatársa tartott indító beszédet az évforduló sajtótájékoztatóján.

A sajtótájékoztató helyszíne, a Bocskai tér 15. szám alatt talalható szervezet székhelye volt, melyet az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) nemrég utalt ki az RTSZ szmámára, jegyezte meg Sajó Norbert ügyvezető, majd a  kolozsvári magyar üzletembereknek, akik eme nehéz gazdasági helyzetben is támogatják az RTSZ-t, illetve Kovács Sándor római katolikus főesperesnek és a Szent Mihály plébániának köszönte meg a segítséget – A  legtöbben Kolozsvárról (82 százalék) hívtak; ám összesen 53 településről fogadtunk hívásokat. A betelefonálók 40 százaléka a 66–85 éves korosztály közül kerül ki. A betelefonálók közül 17 százalék csak azért hívott, mert felajánlotta a segítségét – magyarázta elégedetten Sajó Norbert.

Ami a szeretetszolgálat terveit illeti, már megérkeztek a látáskárosultak által igényelt hangoskönyvek, amelyek jelképes összegért már kikölcsönözhetőek. Továbbá az is elképzelhető, hogy a kolozsvári szolgáltatást kibővítik: a megszokott pénteki nap mellett, egy másik nap is hívható lesz majd a 0264-565656-os vezetékes telefonszám.

 Kontz Linda

Sztánai kirándulás

Útra készen!

November elején kirándulást szerveztünk az évfolyammal Sztánára . A szerveztünk szó használata azonban érzésem szerint kicsit eltér a valóságtól, egyrészt azért, mert Szabó Zsolt tanár úr szervezte a kirándulás nagy részét, vagyis a szállást, a közös főzéshez a hozzávalókat, az ottani programot, illetve ő járt utána a vonatok menetrendének is. A diákok feladata csak az lett volna, hogy úgy oldjuk meg saját dolgainkat, és olyan időpontra kerüljön a kirándulás, amikor ha nem is mindenkinek, de a társaság nagy részének megfelelő legyen. Ez, érzésem szerint nem sikerült, mert összesen tízen voltunk, és én még csütörtök délután nem tudtam, hogy péntek reggel kik lesznek azok, akik ott lesznek, de ezt a kommunikációs zavart fogjuk arra, hogy még nem igazán ismertük egymást, nem állt rendelkezésünkre elég idő összerázódni.

Mindezek ellenére péntek reggel elindult a kis csapat. Kicsit zűrösen, mert Zsolt és Balázs majdnem lekésték a vonatot , és én is elaludtam. Szerencsémre autóval mentem, Bea és Emőke társaságában. Mikor letértünk a főútról, megijedtem kicsit, mert jobb útra számítottam, mint amilyen volt, és sikerült el is tévedni. De jött a felmentő sereg, megtaláltuk egymást, és így megérkeztünk mi is a szálláshelyre. A kalotaszegi mintázatú kapu és a benti, szintén kalotaszegi formákkal díszített bútorzat számomra otthonossá tette a helyet. A tízórai elfogyasztása után elindultunk egy kis terepszemlére, és meghódítottuk a Csiga-dombot. Ennyit gyerekkoromban gyalogoltam csak utoljára a mérai dombok között, de jól esett a friss levegő. Ezután leereszkedtünk a sztánai állatorvos tanyájához, ahol megismerkedtünk a lovakkal. Az első csoport el is indult lóháton bejárni a határt, mi pedig nekiláttunk a vacsora elkészítésének. Egyikünket sem lehetett főszakácsnak nevezni, de ehhez képest vidám hangulatban, és szerintem jól végrehajtottuk a feladat ránk eső részét. 

Egy lóerő a menő

Közben megérkezett a váltás, visszajöttek a lovak, lovasokkal együtt, így mi is nyeregbe pattanhattunk. Sikerült mindenkinek lába közé venni a lovát kisebb nehézségekkel, és elindultunk, nagyobb nehézségekkel, amik aztán a vasútnál újra jelentkeztek. Ezután viszonylag simán ment a lovaglás, a vágtázáshoz azonban az én tudásom már nem volt elég. A táj is szép volt, habár ebből nem minden maradt meg az emlékezetemben, mert nagyon figyeltem arra, hogy le ne zuhanjak. Miután egy lóerős társainkat leparkoltuk, indultunk is vissza a házhoz, ahol a többiek már vártak a vacsorával. A pityókatokány kicsit csípős volt, de nekem nagyon tetszett, szerintem finomra sikerült. Az elfogyasztott pálinka megtette hatását, mikorra kiültünk a tornácra, már mindenkinek jó kedve volt. A varázslatos műanyagzacskó hűségesen adogatta nekem a sört, elkezdődött a viccmesélés, a jobbnál jobb poénok egymást követték, a hangulat nagyon jó volt. Az időjárás is kedvezett nekünk, nem volt hideg, így azt hiszem, majdnem éjfélig kint ülhettünk. Utána a konyhában folytattuk, amit kint elkezdtünk, és szerintem már korán lehetett, amikor a fáradtság végül legyűrte jókedvünket, és lefeküdtünk.

A reggel túl hamar és hirtelen kezdődött, de a kis torna felfrissített. Látogatás a sztánai lelkésznél volt a következő célkitűzés, ehhez ismét sétálni kellett. Útközben Balázs és én elkezdtünk telefonálni, aminek sajnos az lett a vége, hogy lemaradtunk a többiektől, néha még egymástól is, és akkorát bolyongtunk, hogy lekéstük a tiszteletessel folytatott beszélgetés nagy részét. Annyit azonban még észrevettem, hogy a sztánai templom nagyon hasonlít a méraihoz, és ez egy kicsit meglepett. A többiek megkóstolták a pap bácsi szilvapálinkáját  is, azonban én ezt már nem engedhettem meg magamnak, mert tudtam, nemsokára el kell hagynom a többieket. Így is volt, mikor visszaértünk a házhoz, csomagoltam és hazamentem. Nagyon bántam, hogy nem kóstolhatom meg a túróspuliszkát, ami a képzeletbeli étlapon volt, és nem lehetett részem még egy sztánai estében. Talán majd legközelebb.