A sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület segítségével 2000-ben különleges expedíciósorozat vette kezdetét, Tulit Zsombor elindításával. A vállalkozás célja: a hét kontinens hét legmagasabb csúcsára eljutni és kitűzni a székely zászlót. A Himalája egyik legnépszerűbb csúcsa a Cho-Oyu, ami Türkíz istennőt jelent tibetiül, 8201 méter magas. Először 1954-ben hódította meg a csúcsát Joseph Jöchler és Herbert Tichy osztrák hegymászók és Pasang Dawa Lama, nepáli serpa. A köztudatban könnyű nyolcezresként szerepel azóta is.
A Cho Oyu megmászására vállalkozó székely csapat tagjai a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor, aki építkezési vállalkozó, egy nyomda és tankönyvkiadó tulajdonosa, önkéntes hegyimentő, Sükös József csíkszeredai ügyvéd, Szabó Zoltán (Kobra) székelyudvarhelyi vállalkozó, és Tóásó István, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház világosítója. A színes egybegyűlteket a hegymászás iránti tisztelet, szeretet és a kihívás lekűzdése iránti szenvedély hajtotta és tartotta össze. |
| Sükös József |
 |
| Szabó Zoltán |
 |
| Tóásó István |
 |
| Tulit Zsombor |
A székelyek az expedíció során folyamatosan tartották a kapcsolatot a külvilággal blogjukon keresztül, és telefonos interjúk segítségével, amit az Erdély FM készített, Kultúrkakaó nevezetű műsorának keretén belül. A hegymászás nehézségeit az Oxigén hiánya, szeszélyes időjárás, zord körülmények, havas, jeges és hideg útvonal jelentette. Felszerelésük nem sokban különbözött a más nemzetiségű mászótársakétól, az egészség és biztonság megtartására lettek beszerezve, gyógyszer helyett azonban fokhagymát fogyasztottak a góbék. A társadalom sem hiányzott nekik, egyedül a család.
A csapat április 18-án indult Bukarestből, majd Katmanduból a vízum megszerzése után április 27-én megérkezett az alaptáborba, amely 4900 méter magasságban helyezkedett el. Az ezt követő két másik alaptábor után az 1-es táborra május 5-én érkeztek, 6200 méterre. A 2-es tábor (7100 m) és 3-as tábor (7600 m) után végül május 19-én került sor a csúcstámadásra, azonban ez nem volt teljesen sikeres. Székely hegymászóink közül ugyanis cask ketten próbálkoztak a csúccsal, viszont egyiküknek sem sikerült felérni a legmagasabb pontig.
Tudatos, jól megfontolt döntés alapján 8000 méterről visszafordult Szabó Zoltán, kevéssel magasabbról pedig Tóásó István is túl veszélyesnek ítélte a helyzetet a folytatáshoz. Később kettejük közül Tóásónak bizonyult nehezebbnek elfogadnia a vereséget, elmondása szerint még el kell telnie egy bizonyos időnek az élmény feldolgozásához.
“A történetünk az, hogy a tízfős csoportból négyen maradtunk, egy kanadai és egy lengyel lány és mi ketten székelyek. Május 20-án reggel indultunk el a 3-as táborból, a kanadai lány oxigénnel, mi hárman oxigén nélkül. Neki sikerült feljutnia. Sajnos későn indultunk neki a csúcstámadásnak, 2 helyett 6 óra lett belőle, és mi 8000 méter magasságában vihart kaptunk, vártunk egy órát, gondolkodtunk, és végül viszafordultunk” – mondta el Szabó Zoltán az Erdély FM interjújában.
A hegymászás nem öngyilkos sport, hanem tudatos, megfontolt és szép. Ezt szem előtt tartva nem lehet melléfogni. A csapat tagjai tisztelettel mászák a hegyet, tudatos döntéseket hozva, megfontoltan. Saját egészségüket mindenekelőtt szem előtt tartva hagyták maguk után a métereket, és nem bánták meg a próbálkozásukat, még ha nem is jártak sikerrel. Hegymászás közben sokszor nehézségekbe ütköztek, nem mindig sikerült elérni a kitűzött napi célt, de leérve a Türkíz istennőről, mindenükig jövőbeli tervei között szerepel hasonló élmények szerzése, egyéb hegyek mászása és más csúcsok célbavétele. Mert a hegy iránti szerelem sosem hal meg. Hajrá székelyek!
