A Türkiz Istennő imádók kockázatai

A magashegyi hegymászás különbözik a túrázástól, alacsonyabb csúcsok meghódításától, trekkingtől. Nemcsak abban, hogy magasabban van az ember, ugyanis a magasság növekedése 5-7000 méter felett minőségileg változtat a mászás stílusán. Hogy miért, könnyen belátható.

A dolog egyik része a távolság. A magasság gátja a technikai civilizáció terjedésének, azaz a magashegyek környékétől távol vannak az úton megközelíthető települések.  A hosszabb túrákhoz több felszerelés kell, sok élelem, kommunikációs eszközök, ami nehezebbé teszi a cipelnivalót is.

A túrázással és az alacsonyabban történő hegymászással szemben itt megjelennek azok az emberek, akik csak a felszerelés mozgatása végett vannak jelen: a teherhordók. A teherhordókkal pedig vége a spontánul szerveződő túráknak. Tervek kellenek, és sok pénz. A jellegzetes magashegyi stílus kialakításában a távolságnál is jelentősebb hatása van azonban a magasság okozta oxigénhiánynak. Egy tengerszint körüli magasságon élő ember 2-3000 méterre érve találkozik először az oxigénhiány tüneteivel, a fejfájással, fáradékonysággal. Pedig ebben a magasságban a tengerszinti oxigénmennyiségnek  csak az egynegyede hiányzik.

A magassághoz lehet azonban alkalmazkodni, akklimatizálódni. 

Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását a az oxigénhiányos állapothoz. Ez pedig egyféleképpen megy: ha rövid időkre oxigénhiányos helyeken, azaz nagy magasságban tartózkodik az ember.

Tehát a magashegyi mászás során a hegymászók nem egyszerűen elindulnak kitűzött csúcs felé, át minden veszélyen, hanem ráadásul még az akklimatizációval is törődniük kell. Azaz rövid időkre fel kell kapaszkodniuk nagy magasságba, aztán visszamászni, pihenni, majd még egy kicsit magasabbra. 

A dologban nagy szerepet kap az ún. alaptábor, ahol a legtöbb időt töltik a hegymászók, és ahol a lehető legnagyobb kényelmet igyekeznek teremteni: van konyhasátor, szakács, orvos, és az alaptábori munkák szervezésére még alaptáborvezető is.

Kockázatokkal jár: nemcsak a levegőhiány, a hiányos felszerelés és a hőmérséklet fenyeget, hanem az időjárás. A havazások, hóviharok, lavinák és legfőképpen a balesetek, a zuhanás. Mindenesetre nem lehet tériszonya egy alpinistának.

A Cho Oyu hegycsúcs a Himalájában, a Mount Everesttől 20 km-re található. 

Tengerszint feletti magassága 8201 m, mellyel a hatodik legmagasabb a világon. 

Nevének jelentése tibeti nyelven: ’türkiz istennő’.

Első megmászása 1954. október 19-én Joseph Joechler, Pasang Dawa Lama és Herbert Tichy hegymászók nevéhez fűződik.

A Cho Oyu megmászása (mint a 8000-esek), komoly mászási felkészültséget igényel.

A hegy már nagyon sok áldozatot szedett - a női mászók között is. 1959-ben, az első nemzetközi női expedíció során négyen haltak meg egy lavina miatt.

Azonban néhány embernek még oxigén palack nélkül is sikerült megbirkózni a Türkiz Istennővel. 

Baranyai Éva három évig készült a 8000-es csúcsra. Túráit 2000 méter magas csúcsokkal kezdte, majd feljutott Afrika legmagasabb hegyére.

Ezután összegyűjtötte a 4500 eurós úti díjat a himalájai expedícióra, és 2009-ben meg sem állt Cho Oyu tetejéig, azzal nem számolva, hogy a Himalája ötödik legmagasabb csúcsát hódította meg a 43 éves nő. 

Megemlíthető még Klein Dávid (2005), Wetzl Péter (2005) stb. Próbálkoztak: Gál László (2010), Horváth Tibor(2010), Ács Zoltán(2010), Erőss Zsolt (2010) stb.

A székely fiatalok április 18-án indultak útnak, hogy a déli oldalról, Nepál felől meghódítsák a csúcsot. A Székelyek a magasban expedíciósorozat Cho Oyu 2011 expedíciós csapata április 29-én 4-5 órás gyalogtúrával megérkezett az intermediáris táborba (5400 m), a jakok is a felszerelésüket tartalmazó málhákkal. A kedvezetlen időjárás miatt a székely hegymászók május 5-re tervezték az első utat az 1-es táborba. Az indulás előtt az akklimatizációs gyalogtúrán kívül jégfalmászással edzettek, ami tulajdonképpen előkészület volt az egy kötélen indulók jégfalmászási technikájának összehangolására.

Az 1-es táborig hosszú és nehéz volt az út, a hegymászók az időjárás jobbra fordulásában reménykedtek, azonban viharban érték el a menedékhelyet.

Útjukat nemcsak a -25 - +25 fok közötti hőmérséklet nehezítette, hanem még a napi 15 - 20cm-es havazás is.

az 1-es és 2-es tábor közötti úton 6600 m magasságig mentek fel, míg elérték 7100 m magasságban a 2es tábort. Tulit Zsombor és Sükös József egészségi állapota miatt nem folytatta az utat társaikkal, Tóásó István és Szabó Zoltán pedig május 19-én este felért a 3-as táborba (7600 m). Május 20-án a Cho-Oyu csúcsra tartó két székely hegymászó erős viharba került és 8000 m-en visszafordulásra kényszerült. Május 23-án Tóásó István és Szabó Zoltán hegymászók megérkeztek Katmanduba.

             Tisztában kell lenni azzal, hogy mindig van visszaút és ha baj van, jobb döntés azt választani, mint különösen kockáztatni, ámbár a legtöbb csúcstámadó a kockáztat, csak azért mert élvezik a magas adrenalin szintű veszélyes élethelyzeteket. A technológia egyre jobban fejlődik, pár évtized múlva lehet, hogy már repülni fogunk a Türkiz Istennőre.

Orosz Klára (új média)

Nyolcezres székelyek

Nyolcezresek meghódítására indult a Székelyek a Magasban expedíciósorozat. Az ötletgazda és expedícióvezető Tulit Zsombor bő tíz éve járja a világ kontinenseit, és Alaszkától Antarktiszig, illetve Eurázsiától Afrikáig számtalan csúcs meghódításával büszkélkedhet. Általában nem profi alpinistákból verbuvál csapatot, a hegymászás szépségei és örömei jelentik a legnagyobb elégtételt számára. Saját hitvallása szerint nem a csúcs meghódítása a legfontosabb.

Tulit Zsombor

Keret

Székelyek a Magasban

2000-ben indult a „Székelyek a magasban” expedíciósorozat, melynek célja, hogy az erdélyi alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére eljussanak és kitűzzék a székely zászlót. A célként kitűzött hét kontinens hét hegye közül még kettő van hátra. A kezdeményezést a Kovászna megyei Alpin Sport Egyesület indította 2000-ben.

A Cso Oju csúcsát első ízben a magyarok 1990-ben teljesítették.

Cso Oju (8201m), 1990

Expedícióvezető: dr. Nagy Sándor

Technikai vezető: Csíkos József

Résztvevők: Balog Géza, Decsi István, Fodor Tibor, dr. Hábenczius Károly, Kertész Zoltán, Koncz Ákos, Pajor István, Straub József, Szendrő Szabolcs, Tóth Csaba, Várkonyi László, Vörös László, Elisabeth Wlasich, Reinhard Wlasich

Csúcsmászók: Koncz Ákos, Straub József és Reinhard Wlasich (október 4.), Csíkos József, Pajor István Tóth Csaba, Várkonyi László és Vörös László (október 7.), Decsi István, dr. Nagy Sándor és Szendrő Szabolcs (október 8.)

Türkiz istennőhöz

A Cso Oju expedíció, a ,,Székelyek a magasban” expedíciósorozat része, melynek célja: a világ hét kontinense legmagasabb csúcsainak meghódítása, 8000 m feletti csúcsainak megmászása. A Tibetben tornyosuló Cso Oju hegycsúcs a Himalájában, a Mount Everesttől 20 km-re nyugatra fekszik, tengerszint feletti magassága 8201 m, a hatodik legmagasabb csúcs a világon. Nevének jelentése tibeti nyelven:,,türkiz istennő”. Az expedíció egyik célja az volt, hogy bebizonyítsák, nem hivatásos hegymászók is képesek megmászni a Himaláját. Hivatásos hegymászó ugyanis az, aki ezzel keresi a kenyerét, és komoly támogatók állnak mögötte.

Út a Cso Oju felé

A mintegy másfél hónapos expedíció április 18-án indult az Alpin Sport szervezésében, a 8201 méteres hegyet Tulit Zsombor mellett a csíkszeredai Sükösd József, a székelyudvarhelyi Toásó István és Szabó „Kobra” Zoltán szerették volna meghódítani. A Cho-Oyu 2011 expedíció május 17-én hajnalban kezdte meg a csúcstámadást. Sükös József és Tulit Zsombor egészségi állapota miatt nem indulhatott, de Tóásó István és Szabó Zoltán sikeresen feljutott az 1-es táborba (6200 m). Egy nappal később a két székely elérte a 7100 méteren fekvő kettes tábort is, valamint a csúcstámadás előtti utolsó állomást (7600 m). Május 20-án a Cso-Oju csúcsra tartó két székely hegymászó, Tóásó István és Szabó Zoltán erős viharba került és 8000 m-en visszafordulásra kényszerült. Visszatérve Katmanduba a négy székely sikerként értékelte az expedíciót, hogy együtt, mindannyian épen, egészségesen térhetnek haza. Fáj ugyan, hogy a csúcsig hiányzó, száznál alig több utolsó métereket nem sikerült megtenniük, mégis helyesnek ítélik - utólag is -, hogy felelőtlenül nem sodorták veszélybe önmaguk és társaik életét. Bölcs dolognak tartják, hogy oxigénpalack nélkül, a váratlanul rendkívül kedvezőtlenre fordult időjárásban nem kísértették a lehetetlent. 

Az alaptábor

Keret

Magyarok a világ nyolcezresein

A Székelyek a Magasban nevű kezdeményezéshez hasonló indult 1985-ben Magyar Himalája Expediciók avagy Magyarok a Világ Nyolcezresein expedíciósorozattal. Céljuk az, hogy minél több 8ooo feletti hegycsúcsra tűzzék ki a Magyar zászlót. A Cso Oju csúcstámadásával szinte egy időben, május 21-én, Erőss Zsolt és Gál László elérve a 8516 méter magas Lhoce csúcsát, 11-re növelte a magyarok által megmászott nyolcezres hegyek számát

Lhoce útvonal

Magyarok a világ nyolcezresein

Cso-Oju

A hegycsúcs a Himalájában, a Mount Everesttől 20 km-re nyugatra; tengerszint feletti magassága 8201 m, mellyel a hatodik legmagasabb a világon. Nevének jelentése tibeti nyelven: ’türkiz istennő’. A Cso-Oju az ötödik a 8000 m-es hegycsúcsok meghódításának sorrendjében: Annapurna 1950. június 3., Mount Everest 1953. május 9., Nanga Parbat 1953. július 3. és a K2 1954. július 31. A Cso Oju megmászása első megmászása 1954. október 19-én Joseph Joechler, Pasang Dawa Lama és Herbert Tichy hegymászók nevéhez fűződik.

A Cso Oju elhelyezkedése

Cso Oju térkép

Mennyiért veszik a nyolcezres élményt?

A nyolcezresek megmászása napjainkban már üzletté vált, egy Cso Oju expedíción való részvétel akár 18000 dollárból megoldható. Számos cég hirdeti magát az interneten kecsegtető, vagy éppen elriasztóan magas összegekért kínálva egy-egy nyolcezres látványt. Serpa igénybevétele, oxigén és nagyobb összegű expedíciók esetén a felszerelés is biztosítva van. A Mont Everest esetében a túrákra szánt összegek a magassági pontok elérése függvényében változnak. Például az alaptáborba való eljutás 5000, míg a csúcs megmászása már 30000 dollárba kerül. Általában ezek az utak nem tartalmazzák az Everest esetén, Nepálba való utazás költségeit, viza, egészségbiztosítás élelmiszer és vízszükséglet költségeit. Az úgynevezett hegydíjak kifizetése a cég által történik, merthogy a magashegyekkel rendelkező államok erre is pénzt kérnek.

Ezek a lehetőségek nagyrészt felkészülő tréningeket is tartanak az expedíción való részvevőknek. Az árak nagyon változóak annak függvényében, hogy melyik hegyet kívánja a vállalkozó szellemű túrázó megmászni. Hatvan napos expedíció a Mount Everestre akár 400000 dollárba is belekerülhet. A magas árak azonban nem riasztják vissza a nyolcezresekre vágyókat, hiszen a hegymászásra specializálódott cégek ajánlataira gyorsan lecsapnak a jelentkezők. Szegényebb európai régiók hegymászói ezeket a magas összegeket szponzorok segítségével gyűjtik össze.

Az anyagik mellett persze nem elhanyagolandó az állóképesség, az előzetes hegymászói tapasztalatok sem, az ehhez hasonló expedíción való részvételhez.

Lengyel Beáta

OTT, AHOL A MADÁR SE JÁR – DE A SZÉKELYEK IGEN

A Cso-Oju

 A közelmúltban négy székely hegymászó (Sükös József, Tóásó István, Tulit Zsombor, Szabó Zoltán) történetét követhette nyomon ez erdélyi közönség, akik nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint megmászni a világ hetedik legmagasabb hegycsúcsát, a 8201 méter magas Cso-Ojut. Lássuk, mivel kellett ők, illetve mivel kell bármelyik hegymászónak szembenéznie, ha szólítják az ormok.

Nyolcezresek klubja

A Himalája

Bolygónknak tizennégy 8000 méternél magasabb csúcsa van, ezek mindegyike Ázsiában, a Himalája és a Karakorum hegyvonulataiból tör az égnek. Ezek a csúcsok nem adják könnyen magukat, rengeteg ember életét követelték, de így is van tizenhat olyan alpinista, aki a nyolcezresek klubja minden egyes tagjának a tetejére hágott.

A Karakorum

Mindenkinek, aki hasonló vállalkozásra adja a fejét, tisztában kell lennie a rá váró számtalan veszélyre. A magasban ugyanis szokatlanul alacsony a nyomás, így a hegymászók könnyen azon kaphatják magukat, hogy szédülnek, hányingerük van, rosszabb esetben pedig orrukból-fülükből ömlik a vér. De oxigénben sem bővelkednek túlságosan ezek a magaslatok, így a szellemi képességek, a koncentráció csökkenése, de még az ájulás sem ritka jelenség ezeken a tájakon. És akkor még nem beszéltünk a hidegről, meg a fizikai sérülésekről, amelyeket okozhatnak lavinák, de akár egy meggondolatlan lépés is. Mégis, minden egyes hegy megmászásának legfontosabb követelménye az akklimatizáció.

Megszokás kérdése

Akklimatizációs tábor

Az akklimatizáció jelentése: a megváltozott környezethez való tartós alkalmazkodás; esetünkben a magassághoz illetve a gyér oxigénmennyiséghez való hozzászokást jelenti, melyre az egészséges emberek, megnövelve a vérükben található vörösvértestek mennyiségét, általában képesek. Azonban az emberi szervezet tűrőképességének is megvannak a határai, csak 5300 méterig képes megfelelően alkalmazkodni, ennél nagyobb magasságokon csak bizonyos időmennyiséget bír ki, után pedig beáll a halál, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy 5300 méter felett a szervezet lebontó folyamatai túlsúlyba kerülnek az építőkkel szemben. Függetlenül attól, hogy milyen magassághoz akarunk alkalmazkodni, a legfontosabb az, hogy azt lépcsőzetesen, hét-nyolcszáz méteres szintemelésekkel tegyük.

A hátizsák

Hegymászó teljes felszerelésben

Sokakban felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen felszerelés szükséges egy ilyen expedícióhoz, és az mennyibe kerül. Elnézve a csoport honlapján a támogatók hosszú sorát, könnyen rájöhetünk, hogy nem aprópénzbe. A borzongáshoz elég csupán megtekinteni a szükséges darabok listáját: külön erre a célra készített szöges bakancs, zokni, polár anyagból készült alsónemű, sínadrág, magas nyakú termofelső, jobbfajta kesztyű és kabát, arc és orrvédővel ellátott sapka, és akkor még nem is beszéltünk a mászó felszerelésről, melynek számtalan eszközétől megkíméljük az olvasót. Továbbá arra is kell gondolni, hogy a hegymászás nem szüntelen mozgásból áll, hosszú időt töltünk pihenéssel, alvással is, ezért nem árt egy mínuszfokokra is szavatolt hálózsák, jól szigetelő sátor, éjszakára fejlámpa, főző, nappalra pedig napszemüveg, napvédőkrém.

A Cso-Ju kihívása

A Cso-Ju a Himalája része, a Mount Everesttől húsz kilométerre nyugatra mered a magasba. Neve tibetiül türkiz istennőt jelent, magassága 8201 méter. A Cso-Oju az ötödik a 8000 m-es hegycsúcsok meghódításának sorrendjében: először 1954. október 19-én hódították meg, ez Joseph Joechler, Pasang Dawa Lama és Herbert Tichy hegymászók nevéhez fűződik. A csúcs rövid története az alábbiakban:

  

• 1952-ben az első terepbejárás Edmund Hillary nevéhez fűződik.

Pasang Dawa Lama

• 1954-ben hódítja meg két osztrák hegymászó, Joseph Joechler, Herbert Tichy, valamint a nepáli Pasang Dawa Lama.

• 1958-ban a második csúcshódítás egy indiai expedíció nevéhez fűződik, s ekkor jár a csúcson másodszor Pasang Dawa Lama is. Az első haláleset is ebben az évben történik.

• 1959-ben az első nemzetközi női expedíció során négyen halnak meg egy lavina miatt.

• 1964-ben történik a harmadik kísérlet a csúcshódításra, de a német expedíció sikerességét máig vitatják. 7400 méteres magasságban, a négyes táborban végkimerülés miatt ketten életüket vesztik.

• 1978-ban Edi Koblmüller és Alois Furtner osztrák hegymászók a technikailag rendkívül nehéz délkeleti oldalon jutnak fel a csúcsra.

• 1983-ban Reinhold Messner csak a negyedik kísérlete során győzedelmeskedik a csúcs fölött.

• 1985. február 12-én Maciej Barbeka és Maciej Pawlikowski lengyel hegymászók az első téli hódítók, s az ő sikerüket három nappal később megismétli a szintén lengyel nemzetiségű Andrzej Heinrich és Jerzy Kukuczka.

• 1994-ben az első egyedül végrehajtott csúcshódítás a délnyugati falon Jamanoj Jaszusi nevéhez kapcsolódik.

Székelyek a magasban

Tulit Zsombor

A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek.

Ezek Tulit Zsombor alpinista, az Alpin Sport Egyesület vezetőjének szavai. A program kétezerben indult, és eddig több hódítással büszkélkedhet:



2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m)

2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m)

2001: Peru – Huascaran (6768 m)

2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m)

2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m)

2004: Alaszka – McKinley (6194 m)

2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc

2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896 m), Mt. Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m)

2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m).



A székelyek útja

A csapat

Az öt hegymászó 2011. április 18-án indult útjára Bukarestből Nepál fővárosába, Katmanduba, hogy megmássza a türkiz istennőt. Odaútjuk már felért egy kisebb kálváriával, ugyanis 19-i érkezésüket követően csak 23-án indultak neki Tibet és Nepál közös határának, hogy onnan közelítsék meg az első alaptábort, amely előtt keresztülmentek a fentebb leírt akklimatizációs folyamaton többször kiruccanásokat, majd leereszkedéseket téve magasabb tartományokból.

Az útvonal

Az alaptábor után a mellékelt képen is látható három állomás várt rájuk, mind egyre magasabban. A csúcsot a harmadik, 7600 méteren levő táborból kellett volna megmászniuk. Ezt a tábort már csak ketten érték el, ugyanis Tulit Zsombornak és Sükös Józsefnek egészségügyi okokból vissza kellett térnie a fővárosba. Sajnos a többiek sem jártak sikerrel, erős viharba keveredtek, ezért vissza kellett fordulniuk a csúcs felé vezető útról, céljuktól alig kétszáz méterre.

Kudarcuk ellenére mégis sikerként könyvelik el az expedíciót, mert mindannyian egészségesen hazatértek, és voltak annyira erősek, hogy mindig a józan eszükre hallgattak.

Potozky László

Nagy Noémi. Életcél, küzdelem, önmegvalósítás, adrenalin, szenvedély, kitartás, felelősség és halál. Ebből a pár szóból talán megérthetjük, mit is jelenthet a hegymászás azoknak, akik életüket erre teszik fel. Azonban 7500 méter felett csak te magad vagy, nincs segítség, nincs csapatmunka. A saját életed megőrzése a cél, ott más viszonyok és törvények érvényesülnek. Sokaknak kegyetlennek tűnhet ez a hozzáállás, viszont a hegymászók tisztában vannak mindezzel, és betartják az írott és íratlan szabályokat, ami néha azt követeli, hogy társadat, ha már nincs mit tenni, ott kell hagynod. 

A továbbiakban négy székely hegymászó expedícióján keresztül bepillantást nyerünk a magashegyi hegymászók izgalmas életébe, felkészülési stratégiájukba,. Olyan érdekes témákat érintünk, mint a hegyi betegségek, tragédiák, magashegyi szemetelés és a piszkos anyagiak, vagyis mennyibe kerülhet egy ilyen expedíció?

Hegymászás az alapoktól

Az európai hegymászók számára kitűnő gyakorlóterületnek számítottak az Alpok csúcsai, hogy azután Ázsiában, a Föld legmagasabb hegységeiben próbálják ki magukat, kitűzve a zászlót a Himalája vagy a Karakorum csúcsaira. Itt nem csak a magassággal és a feltérképezetlen területekkel, de a nyugati világtól eltérő kultúrával is meg kellett ismerkedniük.

A rengeteg felszerelés mozgatására serpákat béreltek, és vezetőket, akik meg kellett tervezzék az útvonalat és a logisztikai feladatokat is, beleértve az orvos és a szakács beszerzését. Az országok egy-egy 8000 méter magas hegy meghódítását nemzeti sikerként kezelték, sokszor presztízskérdésként, ami gyakran pont ebből kifolyólag tragédiához vezetett. 1964-ben az utolsó nyolcezres csúcsra is kikerült a zászló.

A 14 nyolcezres meghódítása a következőképpen alakult:

Csúcs neve	Magasság	Első megmászás
Mount Everest	8848	1953, Sir E. Hillary és T. Norgay
K2	8611	1954, A. Compagnoni és L. Lacedelli
Kanchenjunga	8586	1955, G. Bánd és J. Brown
Lhotse	8516	1956, F. Luchsinger és E. Reiss
Makalu	8463	1955, J. Couzy és L. Terray
Cho Oyu	8201	1954, S. Joechler, H. Tichy és P. Dawa Láma
Dhaulagiri	8167	1960, K. Diemberger, P. Diener, M. Dorji, E. Forrer, N. Dorji A. Schelbert
Manaslu	8163	1956, Tomio Imanishi és GyalzenNorbu Sherpa
Nanga Parbat	8126	1953, H. Buhl
Annapurna I	8091	1950, M. Herzog és L. Lachenal
Gasherbrum I	8068	1958, Andrew Kaufman, P. Schoening
Broad Peak	8047	1957, H. Buhl, K Diemberger, M. Schmuck, F. Wintersteller
Gasherbrum II	8035	1956, Larch, F. Moravec, H. Willenpart
Sisha Pangnia	8027	1964, H. Ching és kilenc másik mászó

Mit kell tudni a Cso Ojuról?

A Cso Oju a Himalájában fekvő hegycsúcs, a Mount Everesttől 20 km-re nyugatra.  Magassága 8201 méter, amivel a hatodik legmagasabb hegy a világon. A Cso Oju jelentése tibeti nyelven türkiz istennő. A nyolcezres hegycsúcsok meghódításának sorában az ötödik. A Cso Ojutól néhány km-re, nyugatra található a Nangpa La hágó (5716 m), az az átjáró, amelyen át annak idején a Dalai Láma is elmenekült Tibetből. Ez a hágó manapság is sok tibeti lakos egyetlen esélye ahhoz, hogy menedéket találjon a szomszédos Nepálban. A Székelyek a magasban expedíciósorozat keretén belül a négy székely fiatalember is ezen a hágón keresztül közelítette meg a hegyet.

A Cso Oju úgynevezett könnyű csúcsként ismert a maga 8200 méterével, ennek ellenére már meghódításakor hét halottat követelt. Az alpinisták már 1945 óta ismerték, de megmászására nem gondoltak a Mount Everest láz miatt. Megmászásának története azért érdekes, mert két expedíció (osztrák és egy francia-svájci expedíció) is indult a hegy megmászására, anélkül, hogy tudtak volna egymásról, de csak az osztrákok rendelkeztek engedéllyel. Az osztrák expedíciót máig is úgy tartja számon a világ, mint a legkisebb létszámú és a legkisebb felszerelésű csapatot, amely valaha is járt a Himalájában. Ennek ellenére az osztrák csapatnak sikerült meghódítania a Cso Ojut, a francia-svájci csapat pedig visszafordult.

Éjszaka a Cso Oju lábánál

Egy szomorú rekord is fűződik a Cso Oju nevéhez: 1959-ben, egy nemzetközi, kizárólag nőkből álló expedíció vágott neki a csúcsnak, akiket három serpa kísért. A csoport vezetője ugyanaz a Madame Claude Kogan volt, aki már egyszer járt a Cso Oju lábánál, az engedély nélküli francia-svájci csoport tagjaként. Claude Kogan és Claudine van der Stratten, valamint két kísérő serpa halálos balesetet szenvedett a négyes tábornál. A hirtelen felmelegedés miatt a hótakaró meggyengült és egy lavina négyüket lesodorta a mélybe.

1964-ben újabb halálos áldozatot követelt a hegy. A Rudolf Rott vezette német expedíció nagy port kavart a hegymászóvilágban az expedíció végeredménye miatt, ugyanis a készített képek nem bizonyították, hogy fenntjártak és a csoport két tagja is meghalt, mivel a 4-es táborban (7500 m) betegen otthagyták őket.

Így hódították meg a könnyű nyolcezrest. A halottak száma viszont azt bizonyítja, hogy a Himalájában nincsenek könnyű csúcsok.

Székelyek a Cso Ojunál

A Székelyek a magasban expedíciósorozat a sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület szervezésében 2000-ben indult el, Tulit Zsombor kezdeményezésére. Célja, hogy az alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére eljussanak és kitűzzék a székely zászlót.

A Székelyek a magasban expedíciósorozat keretén belül 2011. április 18-án indult el a négytagú csapat, a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor, a csíkszeredai Sükös József, a székelyudvarhelyi Toásó István és Szabó Zoltán, hogy a déli oldalról, Nepál felől hódítsa meg a Cso Ojut.

A Székelyek a magasban expedíciósorozat eddigi teljesítményei:

2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m);

2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m);

2001: Peru – Huascaran (6768 m);

2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m);

2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m);

2004: Alaszka – McKinley (6194 m);

2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc;

2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896m), Mt.Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m);

2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m),

 2009: Antarktisz – Mt. Vinson (4897 m).

 Az út

A nyugati turistáról messziről látszik a repülőtéren, hogy magashegyre készül, hiszen a 2 kg-os térdig érő bakancs mindenkinek a lábán van. A légitáraság azt nem szabja meg, hogy milyen lábbelivel üljön fel az ember. E mellett a kabát alatt ott a polár és a nadrág alatt a másik. A kézipoggyász a kapuban 15 kg, aztán levetkőznek és visszapakolnak a zsákba, így akár a megengedett súly dupláját is felvihetik a gépre.

A székely csapat április 19-én érkezett Katmanduba, Nepál fővárosába, ahol csomagjaikat is épségben átvehették. Amíg a kínai vízumra vártak, megismerkedhettek a nepáli kultúrával, kiegészíthették felszerelésüket és elkezdhették az alkalmazkodást az ottani életformához. Április 22-én indultak el a tibeti határ fele.

Az alaptáborban ketten teljes ellátást kértek szakáccsal, a csapat másik két tagja viszont fél-ellátást, ami azt jelenti, hogy részben főzni fognak maguknak. Ez anyagi megfontolásból is történt, ám Szabó Zoltán hozzáteszi, hogy ők a hegyre készülődni mentek, és nem bulizni akarnak az alaptáborban. Az alaptáborban fix kijelölt illemhely van, a fentebbi táborokban vagy mindenki szétszéled a hegy domborzati viszonyait szem előtt tartva, vagy közösen ásnak egy nagyobb gödröt. Az utóbbi azért praktikus, mert megkönnyíti az olvasztáshoz gyűjtendő hó biztonságos begyűjtését.

Tulit Zsombor

Útban az alaptábor felé “két-három helyiségben is meg fogunk állni, és eltöltünk majd ott egy-két napot, annak függvényében, hogyan akklimatizálódunk. Egyre feljebb és feljebb haladunk majd, sok folyadékot kell fogyasztanunk, és a környező hegyekben teszünk kisebb-nagyobb akklimatizációs túrákat.”- mondta Tulit Zsombor.  A csapat néhány tagja szedi a szervezet alkalmazkodását elősegítő gyógyszert, a Dymoxot, ám Zsombornak allergiája miatt meg kell elégednie a fokhagymával és a napi 4-5 liter folyadékkal.

A Cso Oju expedíció bázisa az 5700 méteren fekvő előretolt alaptábor lett, ahonnan jól látható a csúcs, valamint a felfelé vezető út és az 1-es, 2-es és 3-as táborok.

Jégfal mászás

Az expedíció két tagja, Tóásó István és Szabó Zoltán május 19-én este már a 3-as táborban éjszakázott (7600 m). Innen indult a csúcstámadás hajnali 4 órakor. Tulit Zsombor és Sükös József egészségi állapotuk miatt, nem tarthattak velük.  Május 20-án a Cho-Oyu csúcsra tartó két székely hegymászó erős viharba került és 8000 m-en kénytelenek voltak visszafordulni. A hírt a 3-as táborból küldték, ahonnan még aznap a 2-es táborig ereszkedtek, majd 21-én az alaptábort is elérték.

Május 23-án Tóásó István és Szabó Zoltán hegymászók megérkeztek Katmanduba. Tulit Zsomborral és Sükös Józseffel együtt értékelték a meghozott döntéseket. Sikerként értékeli, hogy mindannyian éppségben tértek haza, és hogy felelőtlen döntéssel nem sodorták veszélybe önmagukat és társaik életét. Május 23-án befejeződött a Székelyek a magasban expedíciósorozat Cho-Oyu 2011 expedíciója.

Milyen a hegymászó felszerelése?

A megfelelő felszerelés még nem szavatolja a sikert, de a  rossz hamar tragédiához vezethet. Az újonnan vásárolt eszközök, ha megtaláljuk rajtuk az UIAA emblémát, szavatolják a biztonságot, hiszen tesztelt, elfogadott hegymászóeszközről van szó.

A legtöbb felszerelési tárgy sok-sok évre szól, esetleg örökre. A szögek, ékek,  karabinerek, tehát a fémeszközök sorolhatók ebbe a kategóriába. Egy beülő és egy sisak is sokáig tart, van azonban a felszerelésnek egy másik csoportja, amit az elhasználódás miatt cserélni kell: ezek a hevederek, kötélgyűrűk, kötelek. E mellett jó ha mindig van nálunk kisméretű iránytű, biwak zsák, egy kevés vékony kötélgyűrű, kis bicska, szélálló gyufa és nyakba akasztott síp.

Kötelek és karabinerek

 Azokon a túrákon, ahol havas, jeges tereppel is találkozhatunk, alapfelszerelésnek számít a jégcsákány és a hágóvas, a jégsaru, a hótalp, a megfelelő UV szűrős napszemüveg (gleccserszemüveg) lehetőleg pótszemüveg is és a kesztyű. Ruházatunk kiválasztásakor érdemes azt figyelembe venni, hogy jó minőségű legyen.

Az alapfelszereléshez tartoznak még a túrabotok, a tájoló, a magasságmérő, a kulacs, a mentőtakaró, létrák és vascövekek, a sátor, hálózsákok, és az élelmiszer tárolására, illetve annak fogyasztásához szükséges felszerelés.

Milyen veszélyekkel kellett szembenéznie a székely csapatnak?

A gyönyörű táj, az idegen kultúra megismerése mellett a hegymászóknak figyelniük kellett néhány alapvető dologra, ami elősegítheti a cél elérését. A helytelen akklimatizáció okozza a legtöbb balesetet és tragédiát, mert ilyenkor a szervezet legyengül, és a szellemi képessége is károsodhat, hallucinációk léphetnek fel, ami rossz és elhamarkodott döntéseket eredményezhet.

Akkut tüdő ödéma röntgenfelvétele

Akklimatizáción a megváltozott környezethez való tartós alkalmazkodást értjük. Hegymászásban a magaslathoz és a levegő ritkaságához kell hozzászoknia az emberi szervezetnek. A ritkább levegő, ezzel párhuzamosan az oxigéntartalom csökkenése, komoly befolyással van a teljesítményre, extrém magasságokban az életben maradásra.  Lényeges, hogy teljes akklimatizációt csak lépcsőzetesen lehet elérni, ha bármikor siettetjük a folyamatot, már nem érhetünk el tökéletes sikert! Az idő, amíg a szervezetben létrejövő változások befejeződnek, hat hét, ezután már nem lesz jobb.

Három-négy nap után az extrém magasságban a szervezet minden tartaléka kiürül, a hegymászó ilyen körülmények között meghal, ha nem ereszkedik alacsonyabb szintre. 5300 méter felett a lebontó folyamatok túlsúlyba kerülnek a felépítőkkel szemben, tehát sem pihenés, sem regeneráció nincs igazán. Ahogy egyre feljebb megyünk, ez a folyamat annál drasztikusabb, és a halálzónában (kb 7800 métertől) már csak bont a szervezet. Ezért a mászó expedíciók sohasem éjszakáznak a halálzónában.

Az akklimatizáció természetes tünetei, hogy minden magassági lépcső elérésekor fejfájást, hányingert, szédülést tapasztalnak a hegymászók. A helytelen vagy felgyorsított akklimatizációnak súlyosabb következményei vannak. Ilyenek a koordinációs, beszéd vagy emlékezet zavarok, agykárosodás (elülső agylebeny sorvadása, agykéreg sorvadás) vagy a halálos agy és tüdő ödéma. Mindkettőt a sejtekből kipréselődő folyadék, és annak felhalmozódása okozza.

Fagyott kéz

Az is ismert, hogy minél idősebbek vagyunk, annál fogékonyabbak vagyunk a magaslati légzéselégtelenség hatásaira, a hegyi betegségek és potenciális agysérülések kockázata a korral növekszik.

A fagyások elkerülésére fontos a jó felszerelés, a jó kesztyű és bakancs valamint a speciális ruházat, mely megtartja a testmeleget, de engedi a pára, izzadság eltávozását, (különben a ruha a mászóra fagyna).         

Fontos még a megfelelő, 4-es kategóriájú napszemüveg. E nélkül magas hegyekben már egy lépést sem lehet tenni. Az igen intenzív napsugárzás, mely a hóról visszatükröződve még erősebb, egy fél nap alatt megvakítaná a mászót (ha csak időlegesen is), és így segítséggel kellene levezetni a mászót a hegyről.

Tudtad-e?  Míg 6000 méteren több hónapig, 7000 méteren több hétig, addig 8000 méter felett már csak néhány napig képes létezni az ember. Tévhit az, hogy aki már sokszor volt magasan, annak kevesebb idő kell az akklimatizációhoz. Hatezer méter feletti ázsiai csúcsokra mindenhol csúcsdíjat kell fizetni. A csúcsengedély egy adott hegyre szól, az útvonalat nem szokták konkretizálni. Ez a rendszer sajnos működik, a csúcsengedélyek félelmetes összegek, mégis a hivatalos mászáshoz elengedhetetlen. A Palavichini folyosót éjjel kell mászni, az első napsugarak hatására megindul a hegy. A magashegyi vészjelzés: Egy percig tíz másodpercenként, tehát egymás után hatszor jelezni (Fény, hang, egyéb módon) egy perc szünet után újra leadjuk a jelzést. A válasz: egy perc alatt három jelzés, tehát húsz másodpercenként egy, majd szünet. A legfiatalabb hegymászó 13 évesen mászta meg a Mount Everestet.

Piszkos anyagiak

Luxus az alaptáborban

Még egy viszonylag egyszerű túra is több tízezer lejbe kerül. A csúcsengedély 25 ezer dollár személyenként, de ha több fő mászik együtt, akkor már csak 10 ezer dollár. Ezen kívül még vannak egyéb költségek is. Külön kell fizetni a hordárokért, a táborok kiépítéséért, az ellátásért.

Kevés magánember engedheti meg magának, hogy önerőből expedíciózzon. Aki viszont igen, azzal hegyi vezetők, hivatásos hegymászók, expedíciószervező cégek foglalkoznak, egy egész iparág épült ki ott, ahol addig csak magányos hegymászók mozogtak. Akik pedig "csak" jó mászók, azok gazdag támogatók, szponzorok, hirdetők pénzén juthatnak el álmaik hegyéhez.

A kereskedelmi expedíciózás azt jelenti, hogy a nem élsportolónak számító hegymászójelöltet a vezetők feljuttatják a hegycsúcsra. Egy ilyen expedícióban minden az ügyfélért van: szakmai vezetést kapnak, megmondják, hogy mit egyenek, hova lépjenek, hol aludjanak, hogy viselkedjenek a hegyen.

A nélkülözhetetlen teherhórdók 

Mivel a kereskedelmi mászásnál a hegymászó nem járja végig a fokozatos szamárlétrát, a felkészületlenségét valahogy pótolni kell. S itt jönnek a képbe a serpák, akik elkészítik a táborokat, felviszik a hegyre az ügyfelek csomagját, az oxigénpalackokat, főznek rájuk stb. A hegyi vezetők pedig szakmailag terelgetik őket, szó szerint megmondva, hogy éppen hova lépjenek.

A luxus kategóriába tartozó szolgáltatás az, amikor plazma tévé, masszázsfotel és egyebek várják a résztvevőket az alaptáborban, sőt még villanyfény is van a sátrakban, ez nagyjából 60 ezer dollárba kerül személyenként. A felsőbb táborokban is minden luxust megkap az ügyfél, nyilván a villanyáram nélkül. Ennél természetesen vannak fapadosabb verziók is, de mindegyik ilyen túrára jellemző az, hogy az árban benne van a napi négyszeri étkezés, és van lehetőség tisztálkodásra, zuhanyzásra is.