Kereken ötszáz walesi bárd hagyta ott a fogát ma este a Montgomery-várban zajlott lakomán, amelyet I. Edward angol király tiszteletére rendeztek.
A felszolgált étel- és italrengetegben kevés kivetnivalót találhatott az angol uralkodó, akinek azonban kevésbé tetszett, hogy nem dicsőítették őt énekükkel a walesi bárdok.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgboLqkoEd24iBNzksD_TCC7YZcd-GnaU8zIdd1iZoc9ZZr0CwYScGTdbP6bYBk08Ca90Tc4oEDh7qs9PxW-wViUJPTLSKYKVKAPOvB1RnIZAyIYZ1M3roivQrxu7PfjJlsNAJzowfceiKn/s320/aj.jpg)
Mint azt Aranytól megtudtuk, a harmadik dalnok hívatlanul állt elő, majd azonnal belevágott énekébe. Talán mondanunk sem kellene, a harmadik próbálkozó sem felelt meg Edwárdnak, így a király elrendelte minden olyan walesi „énekes” kiiktatatását, aki nem hajlandó dicsőíteni őt. Arany szavait idézve: „ötszáz bizony dalolva ment lángsírba velszi bárd: de egy se bírta mondani, hogy: éljen Eduárd”.
Költő kollegánkat egyébiránt láthatóan újból megszállta az ihlet, így nem haladhatott el az események fölött anélkül, hogy ne foglalja versbe az ott látottakat. A végterméket hamarosan publikáljuk.
O.Zs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése