Hajszálnyira a Cho-Oyu-tól

A sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület segítségével 2000-ben különleges expedíciósorozat vette kezdetét, Tulit Zsombor elindításával. A vállalkozás célja: a hét kontinens hét legmagasabb csúcsára eljutni és kitűzni a székely zászlót. A Himalája egyik legnépszerűbb csúcsa a Cho-Oyu, ami Türkíz istennőt jelent tibetiül, 8201 méter magas. Először 1954-ben hódította meg a csúcsát Joseph Jöchler és Herbert Tichy osztrák hegymászók és Pasang Dawa Lama, nepáli serpa. A köztudatban könnyű nyolcezresként szerepel azóta is.

A Cho Oyu megmászására vállalkozó székely csapat tagjai a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor, aki építkezési vállalkozó, egy nyomda és tankönyvkiadó tulajdonosa, önkéntes hegyimentő,  Sükös József csíkszeredai ügyvéd, Szabó Zoltán (Kobra) székelyudvarhelyi vállalkozó, és Tóásó István, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház világosítója. A színes egybegyűlteket a hegymászás iránti tisztelet, szeretet és a kihívás lekűzdése iránti szenvedély hajtotta és tartotta össze.

Sükös József

Szabó Zoltán

Tóásó István

Tulit Zsombor

A székelyek az expedíció során folyamatosan tartották a kapcsolatot a külvilággal blogjukon keresztül, és telefonos interjúk segítségével, amit az Erdély FM készített, Kultúrkakaó nevezetű műsorának keretén belül. A hegymászás nehézségeit az Oxigén hiánya, szeszélyes időjárás, zord körülmények, havas, jeges és hideg útvonal jelentette. Felszerelésük nem sokban különbözött a más nemzetiségű mászótársakétól, az egészség és biztonság megtartására lettek beszerezve, gyógyszer helyett azonban fokhagymát fogyasztottak a góbék. A társadalom sem hiányzott nekik, egyedül a család. 

A csapat április 18-án indult Bukarestből, majd Katmanduból a vízum megszerzése után április 27-én megérkezett az alaptáborba, amely 4900 méter magasságban helyezkedett el. Az ezt követő két másik alaptábor után az 1-es táborra május 5-én érkeztek, 6200 méterre. A 2-es tábor (7100 m) és 3-as tábor (7600 m) után végül május 19-én került sor a csúcstámadásra, azonban ez nem volt teljesen sikeres. Székely hegymászóink közül ugyanis cask ketten próbálkoztak a csúccsal, viszont egyiküknek sem sikerült felérni a legmagasabb pontig. 

Tudatos, jól megfontolt döntés alapján 8000 méterről visszafordult Szabó Zoltán, kevéssel magasabbról pedig Tóásó István is túl veszélyesnek ítélte a helyzetet a folytatáshoz. Később kettejük közül Tóásónak bizonyult nehezebbnek elfogadnia a vereséget, elmondása szerint még el kell telnie egy bizonyos időnek az élmény feldolgozásához.

“A történetünk az, hogy a tízfős csoportból négyen maradtunk, egy kanadai és egy lengyel lány és mi ketten székelyek. Május 20-án reggel indultunk el a 3-as táborból, a kanadai lány oxigénnel, mi hárman oxigén nélkül. Neki sikerült feljutnia. Sajnos későn indultunk neki a csúcstámadásnak, 2 helyett 6 óra lett belőle, és mi 8000 méter magasságában vihart kaptunk, vártunk egy órát, gondolkodtunk, és végül viszafordultunk” – mondta el Szabó Zoltán az Erdély FM interjújában. 

A hegymászás nem öngyilkos sport, hanem tudatos, megfontolt és szép. Ezt szem előtt tartva nem lehet melléfogni. A csapat tagjai tisztelettel mászák a hegyet, tudatos döntéseket hozva, megfontoltan. Saját egészségüket mindenekelőtt szem előtt tartva hagyták maguk után a métereket, és nem bánták meg a próbálkozásukat, még ha nem is jártak sikerrel. Hegymászás közben sokszor nehézségekbe ütköztek, nem mindig sikerült elérni a kitűzött napi célt, de leérve a Türkíz istennőről, mindenükig jövőbeli tervei között szerepel hasonló élmények szerzése, egyéb hegyek mászása és más csúcsok célbavétele. Mert a hegy iránti szerelem sosem hal meg. Hajrá székelyek!

Nem teljesen csúcson a Székelyek

Szabó Zoltán, Kobra

„Sajnos későn indultunk neki a csúcstámadásnak, kettő helyett hat óra lett belőle, és mi 8000 méter magasságában vihart kaptunk, vártunk egy órát, gondolkodtunk, és végül visszafordultunk” – mesélte Szabó Zoltán a Székelyek a magasban expedíció egyik tagja.  A 8201 méteres Cho-Oyu csúcstámadásánál voltak kénytelenek visszafordulni a hegymászók: „A történetünk az, hogy a tízfős csoportból négyen maradtunk, egy kanadai és egy lengyel lány és mi ketten székelyek. Május 20-án reggel indultunk el a 3-as táborból, a kanadai lány oxigénnel, mi hárman oxigén nélkül. Neki sikerült feljutnia.” – tette hozzá Szabó. A csapat tagjai mégis sikerként könyvelték el, hogy együtt, mindannyian épen, egészségesen térhettek haza, a május 23-án véget érő expedícióról. Fáj ugyan, hogy a csúcsig hiányzó, száznál alig több utolsó métereket nem sikerült megtenniük, mégis helyesnek ítélik – utólag is – , hogy felelőtlenül nem sodorták veszélybe önmaguk és társaik életét. Bölcs dolognak tartják, hogy oxigénpalack nélkül, a váratlanul rendkívül kedvezőtlenre fordult időjárásban nem kísértették a lehetetlent.

Sükös József, egyetlen nem-udvarhelyi Sepsiszentgyörgyről

Magashegy nehézségei

Miért kellett visszafordulniuk, amikor már szinte ott voltak? A magashegyi hegymászás speciális módszereket igényel: ingázás, csapatmunka, különleges felszerelés. Ez a sport nem csak abban különbözik a túrázástól, az alacsonyabb csúcsok meghódításától, a trekkingtől, hogy magasabban van az ember. A magasság növekedése 5-7000 méter felett ugyanis minőségileg változtat a mászás stílusán. Ennek egyik oka a távolság. A magasság gátja a technikai civilizáció terjedésének, az úton megközelíthető települések távol esnek. Rövid túrát tehát nem lehet tenni a hegyhez, hiszen már maga az oda-vissza út heteket vehet igénybe. A hosszabb túrákhoz viszont több felszerelésre, sok élelemre, kommunikációs eszközökre van szükség. Három-négy főnél ez a felszerelés mennyiség, a hegymászó eszközöket is beleszámítva akár négyszáz kilogramm is lehet. Ebből kifolyólag tartanak a hegymászókkal a teherhordók, akik csak a felszerelés mozgatása céljából vannak jelen.

Tóásó István a színházban dolgozik

Tulit Zsombor, az expedíció kezdeményezője

Oxigénhiány és hegyibetegség

A jellegzetes magashegyi stílus kialakításában a távolságnál is jelentősebb hatása van azonban a magasság okozta oxigénhiánynak. Egy átlagos fizikai állapotú, tengerszint körüli magasságon élő ember 2-3000 méterre érve találkozik először az oxigénhiány tüneteivel, a fejfájással, bágyadtsággal, fáradékonysággal. Pedig ebben a magasságban a tengerszinti oxigénmennyiségnek még csak az egynegyede hiányzik. 5500 méteren már komoly az infláció: egy levegővétellel a lenti oxigén feléhez juthat a hegymászó, 8000 felett pedig egy a levegővétel már csak a harmadát éri. Az oxigén hiánya megterheli az egész szervezetet, a szívet, az izmokat is. Ehhez hozzá lehet szokni, ha rövid ideig oxigénhiányos helyeken tartózkodunk. Ekkor a hegyibetegségnek nevezett állapot is előállhat. Tünetei a fejfájás, hányinger, szédülés, fáradékonyság, szapora légzés.

Ismét együtt a csapat

Székelyek a magasban expedíció

A 2000-ben indult „Székelyek a magasban” expedíciósorozat célja, hogy az erdélyi alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére eljussanak és kitűzzék a székely zászlót. A kezdeményezést a Kovászna megyei Alpin Sport Egyesület indította. „A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek” – mondta Tulit Zsombor, alpinista, az egyesület vezetője.

Több csúcsra kitűzték már a székelyek lobogóját

A „Székelyek a magasban” expedíció eddigi hódításai:

2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m)

2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m); 2001: Peru – Huascaran (6768 m)

2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m)

2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m)

2004: Alaszka – McKinley (6194 m)

2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc

2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896 m), Mt. Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m)

2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m)

2009: Antarktisz – Mt. Vinson (4897 m)

Mihály Noémi Katalin

Csak egy kicsi hiányzott...

Táborozás magaslati éghajlaton

            Nem sikerült a csúcshódítás a székely hegymászóknak. A Székelyek a magasban nevű expedíció tagjai,  Tóásó István, Szabó Zoltán, Tulit Zsombor és Sükös József a Cho-Oju nevű hegycsúcs megmászására készültek.

            A csapat három tagja, Tóásó István, Tulit Zsombor és Sükös József április 19-én érkezett Dohába, a felszereléshez elmaradhatatlanul hozzátartozott a házi kolbász és a szalonna. Még ugyanaznap este, Kathmanduban találkoztak Szabó Zoltánnal, hogy innen közösen folytassák útjukat.

            A hegymászás fontos része az akklimatizáció, ennek köszönhető, hogy az 1-es tábort először május ötödikén érték el, és itt is töltöttek pár napot. 7100 méterre, a 2-es táborba először május 13-án mentek. A szó szerinti csúcstámadás május 17-én kezdődött, sajnos a csapat két tagja, Sükös József és Tulit Zsombor egészségügyi állapota nem engedte meg, hogy tovább menjenek. Ők Kathmanduban kórházi segítséget kaptak. A két megmaradt hegymászó május 19-én ért fel a hármas táborba, 7600 méterre a tengerszint fölé. A következő napon , hajnali 4 órakor indultak a Cho-Oju csúcsára, azonban 8000 méteres magasságon erős viharba keveredtek. Kevés várakozás és tanácskozás után a két székely úgy döntött, visszafordulnak, május 23-ára pedig már megérkeztek Kathmanduba, véget vetve a Cho-Oju 2011 expedíciónak.

Kathmanduban nem érezték magukat egyedül a hegymászók

            Az akciót az is nehezítette, hogy a négy hegymászó oxigénpalackok nélkül indultak a csúcsra, és habár a székely zászlót nem sikerült a Himalájában kitűzni, ez az expedíció sikeresnek mondható. Az adott helyzetben helyes döntést hoztak, és mind a négyen egészségesen hazatértek.

            Az alpinisták mindvégig kapcsolatban voltak a hazai médiával, szinte napi rendszerességgel számoltak be az eseményekről, az Erdély FM-ben interjúkban, illetve a transindexen blogra töltöttek fel megjegyzéseket, fényképeket.

Egy kis útravaló...

...amit a jakok cipelte

A csapat 5 másik alpinistával vágott neki a csúcsnak

Keret:

A türkiz istennő

            A Cho-Oju a Himalája hegylánchoz tartozik, a Mount Everest-től mintegy 20 km-re nyugatra, Nepál és Kína határán. A világ hatodik legmasagabb csúcsa, 8201 m.

A Cho-Oju neve tibeti nyelven annyit jelent, Türki Istennő.

            Először 1952-ben próbálták meghódítani, a Joint Himalayan Committee nevű brit szervezésével. Az akció a Mount Everest meghódítására való felkészülést jelentette. Az Eric Shipton által vezetett csapat azonban 6650 méteren elakadt. 1954-ben osztrák hegymászó, Herbert Tichy és Joseph Jöchler, valamint a nepáli Pasang Dawa Lama másszák meg először. Ez volt az ötödik 8000 méter feletti csúcs, amit meghódítottak, az Annapurna, a Mount Everest, a Nanga Parbat és a K2 után. Pasang Dawa Lama egyébként négy évvel később ismét megmászta a csúcsot, egy indiai expedíció keretén belül, amikor az első halálesetet is elkönyvelhették.

            A Cho-Oju-tól néhány kilométerre található a Nangpa La nevű hágó, ami a fő kereskedelmi útvonal Tibet és Khumbu, Nepál egyik északkeleti régiója között. Többek közt a kereskedelmi forgalomnak is köszönhetően, sokak szerint a Cho-Oju a legkönnyebben megmászható, 8000 méter feletti csúcs.

Székelyek a magasban

            A Székelyek a magasban nevű expedíciósorozatot 2000-ben indította az Alpin Sport Egyesület. Tulit Zsombor elmondása szerint a cél, hogy a világ hét kontinensének legmagasabb csúcsait meghódítsák. Ebből ötöt kipipálhat a sepsiszentgyörgyi vállalkozó, Dél-Amerikából az Aconcaguát, Afrikából a Kilimandzsárót, Észak-Amerikából a McKinley-t, Európából az Elbruszt és a Mont Blancot, és az antarktiszi Mont Vinsont már sikerült megmászni. Neki nem volt teljesen ismeretlen a Cho-Oju, 2009-ben már volt egy kísérlete, akkor a feleségével együtt 7900 méterig jutottak, szintén oxigénpalackok nélkül.

A székelyek
Balról jobbra: Tulit Zsombor, Tóásó István, Szabó Zoltán, Sükös József

„A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek.”

Emberek, most más havason

(Új média) Borsos Júlia

A székely ember ha kell, a jég hátán is megél – ez csak egy sztereotípia a székelyekről. És valóban. 2000-ben elindult „Székelyek a magasban” expedíciósorozat célja az, hogy az erdélyi alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére eljussanak és kitűzzék a székely zászlót.

A magashegyi mászás izgalmas, kemény, és veszélyes sport. Komoly felkészülés előzi meg. Speciális felszerelés, pénz, serpák és főleg elszántság kell hozzá. A mászóknak számolniuk kell a hegyi (magaslati) betegséggel, az időjárás viszontagságaival, hóvaksággal, lavinával és egyéb, előre nem látható akadályokkal.

Egy 8000 méter magas hegy (összesen 14 ilyen hegy van) megmászására nincs pontos, jólbevált recept. Minden erre vállalkozó szervezete másként reagál a mind kisebb oxigénkoncentrációjú levegőre.

 A magassághoz hozzá kell szoktatni a szervezetet, akklimatizálódni kell. Ezt úgy lehet elérni, hogy az alaptáborból felmászunk egy adott magasságba és ott töltünk egy (a hegyibetegségtől gyötrődő) éjszakát, majd visszaereszkedünk az alaptáborba. Pihenünk néhány napot (ez idő alatt szervezetünkben megnő a vörösvérttestek száma), majd jóval az első tábor fölé kapaszkodunk és ott éjszakázunk. Másnap leereszkedünk az alaptáborba. A harmadik  táborból jó, ha csak a hásodik táborig ereszkedünk vissza, így sprórolva energiánkat.

Erre, az erőt próbáló feladatra vállalkozott a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor-, a csíkszeredai Tóásó István és Sükösd József-, valamint Szabó Zoltán székelyudvarhelyi hegymászó. Tapasztalt hegymászók, nekik köszönhetően lobog a székely zászló a Kilimandzsáró, McKinley, Mont Vinston, Mont-Blanc és az Aconcagu csúcsán.

[FOTÓALBUM]

Kilimandzsáró

Ezúttal a Himalája 8200 méter magas csúcsát, a Cho-Oyu-t tűzték ki célul. Kalandos útjukról az Erdély.Fm-nek adott telefonos interjúk- és a Transindex.ro-n blogbejegyzések formályában folyamatosan beszámoltak. A tibeti emberekről, Katamadu városáról, a mászás mozzanatairól.

McKinley

 

Mont Vinston

Mont-Blanc

Elbrusz

Aconcagu

921 méterre a Cso-Oyutól

Trófea nélkül, de győztesen tértek vissza a székelyek a magasból

A Székelyek a magasban expedíciósorozat idén egy újabb megpróbálkoztatásra hívta fel négy hős figyelmét: Tóásó István, Szabó Zoltán (Kobra), Sükös József, Tulit Zsombor.  Most a 8201 méter magas, Himalájában található Cho-Oyu, tibeti nyelven a Türkiz istennő hegycsúcs meghódítására készültek. 

A expedíciósorozat a sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület szervezésében 2000-ben indult el, Tulit Zsombor kezdeményezésére. Célja, hogy erdélyi alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére eljussanak és kitűzzék a székely zászlót. 

Irány a cél

Mire vigyázzunk?

Egy ilyen túra nem könnyű dolog, és számolnunk kell bizonyos életfeltételekkel is. Mi emberek nem vagyunk vasból, és szervezetünk a tengerszinttől körülbelül 4500 méter magasságig képes tartósan élni. Ha ezt a határt meghaladjuk, hosszútávon az élet jelentős problémákat okozhat főként, ha az ember valamilyen tüdő vagy szívbetegségben szenved, ami csökkent oxigénfelvétellel, keringési és diffúziózavarral jár.

Felkészületlen ne indulj útnak!

Emiatt ajánlatos a „nagy út” előtt, alapos orvosi vizsgálatot elvégezni. Általában a jelentkező problémákat oxigén adása megoldja. Az oxigén parciális nyomása a légköri nyomással arányosan csökken, és minél magasabbra emelkedünk, a levegő hőmérséklete, a levegő oxigéntartalma és az oxigén parciális nyomása annál jobban csökken.

             Ha túl magasra jutunk, akkor a szervezet kénytelen alkalmazkodni a jelentősen megváltozott nyomásviszonyokhoz. Ezen magasságban az oda feljutók 50 százaléka idővel tünetessé válik, a vér oxigéntartalmának csökkenése miatt átmenetileg kellemetlen tünetek jelentkeznek, mint a fejfájás, szédülés, alvászavar, étvágytalanság.

                                                                       

Felkészülés Zsombor elmondta, a felkészülés során közös téli és tavaszi hegymászásokat, túrákat tartottak, bicikliztek, szaladtak, úsztak, mind a négyen formába legyenek, amikor nekivágnak a himalájai kalandnak. Az Alpin Sport Egyesület elnöke hangsúlyozta, saját határaikat feszegetik, oxigén nélkül másszák meg a hegyet. Hogyan kezdődött? Tulit Zsombor A túra kezdeményezője a következőképpen nyilatkozott: „Két-három helyiségben is meg fogunk állni, és eltöltünk majd ott egy-két napot, annak függvényében, hogyan akklimatizálódunk. Egyre fennebb és fennebb haladunk majd, sok folyadékot kell fogyasztanunk, és a környező hegyekben teszünk kisebb-nagyobb akklimatizációs túrákat.” A csapat néhány tagja a szervezet alkalmazkodását elősegítő gyógyszerrel él, ám Zsombornak allergiája miatt meg kell elégednie a fokhagymával és a napi 4-5 liter folyadékkal. Május 17-én hajnalban indultak útnak, de egészségügyi okok miatt, ketten az alaptáborban maradtak és csupán Tóásó István és Szabó Zoltán haladtak felfele. Három nappal később a két hegymászó erős viharba keveredett és kénytelenek voltak visszafordulni, habar már csak száznál alig több méter volt hátra. Egészségesen leértek, találkoztak társaikkal, habár a szomorúság jeleit is ismertették, mivel oly kevesen múlott az egész. Értékelték, hogy nem ragadta meg őket a bátorság, hogy oxigénpalack nélkül, nem kísértették a lehetetlent.                 Május 23-án lezárult a Cho-Oyu 2011-es expedíciója. A Székelyek a magasban expedíció eddigi teljesítményei: 2000 Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m); 2001 Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m); Peru – Huascaran (6768m); 2002 Kaukázus – Elbrusz (5642 m); 2003 Kirgisztán – Lenin (7134 m); 2004 Alaszka – McKinley (6194 m); 2006 Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc; 2007 Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896 m), Mt. Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m); 2008 Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m) ; 2009 Antarktisz – Mt. Vinson (4897 m) ;   A csúcsot 1954-ben osztrák hegymászók mászták meg először, és azóta a könnyű nyolcezres hírnévvel vonzza oda az embereket. Veszélyhelyzetek 8000 méter fölött létezik egy íratlan szabály, miszerint csak akkor menthető valaki, ha képes talpra állni. Ilyen viszonyokban nehéz még saját magadat is cipelni. Adódnak olyan esetek, amikor a fennlevő csapat egyike megsérül, megbetegedik és társai kénytelenek fenn hagyni őt. Ha bekövetkezik a halál, a holttestek fennmaradnak. Lehetetlen őket lecipelni. Ezért elmondható, hogy a magas hegycsúcsok a világ legmagasabban fekvő temetőivé váltak. Mivel a fagyott holttestek több éveken keresztül fenn maradnak, így a bátor turisták kénytelenek felmenni mellettük. Képek megtekinthetőek itt, 18 éven aluliak számára nem ajánlott!