Újra ünnepelik a könyvet Kolozsváron

A gyökerek

Hét évtized után ismét könyvhetet rendeznek a kincses városban. A rendezvény gyökerei 1929 májusára nyúlnak vissza, ekkor zajlott le Budapesten az első magyar könyvünnep Supka Géza kezdeményezésére. Ötletével 1927-ben rukkolt elő a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének éves közgyűlésén, Miskolcon. Rá egy évre tartottak egy próba-könyvhetet, hogy felmérjék, érdemes-e komolyabban belefektetni a rendezvénybe. A budapesti könyvhét mindenkori centruma a Vörösmarty-tér, de mára a rendezvény annyira kinőtte magát, hogy több vidéki nagyvárosban is megtartják.

Kolozsvári Könyvhét – 1941

Kolozsváron először a második bécsi döntést követően, 1941. június 9., 10. és 11-e között rendezték meg a könyvhetet Benedek Marcell, Benedek Elek legidősebb fiának irányításával, aki egy ideig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének főtitkára is volt. A kolozsvári mellett Marosvásárhelyen, a Nagyváradi és a Szatmárnémetiben is megtartották a rendezvényt. 

Ignácz Rózsa

A legsikeresebb természetesen a kolozsvári volt, mert olyan írókkal találkozhatott és dedikáltathatott az kincses város közönsége, mint Móricz Zsigmond, Veress Péter, Sinka István, Ignácz Rózsa, Reményik Sándor. Az Ünnepi Könyvhét tiszteletére egy Versekben tündöklő Erdély című versantológiát is kiadtak Szentimrei Jenő szerkesztésében, és amelyet olcsón fűzve és népi szőttesbe kötött változatban is több száz példányban eladtak.

A ma

Itt állnak majd a sátrak

Nem kevesebbet, mint hét évtizedet kellett várni egy újabb könyvünnep megrendezésére. Ezúttal a kiadók sátrai visszaszorultak a főtérről, és Mátyás-ház előtti téren kapnak helyet. A rendezvény természetesen modernizálódott a hetven évvel ezelőttihez képest: nem csak befutott, a nagyközönség által jól ismert szerzők kapnak teret: fiatal írók is felolvasnak a Bulgakov kávéházban csütörtök este, emellett a Koinónia standjánál dedikál Máté Angi, a Mamó című, Bródy Sándor-díjas regény szerzője, továbbá a fiatal Bálint Tamás második, Visszaút a fekete folyón című, második verseskötetét is bemutatják.

Természetesen a nagyok sem maradhatnak ki, Csoóri Sándornak interaktív könyvbemutatója lesz, melyen megtudhatják a résztvevők, miben is áll ez a műfaji besorolás.

Külön érdekessége lesz a rendezvénynek, hogy a Kolozsváron szerkesztett Helikon című irodalmi lap szerkesztői és oszlopos szerzőgárdája is felolvas, akik közül nem hiányoznak az olyan nevek, mint Egyed Emese, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, László Noémi, Mózes Attila, Papp Attila Zsolt, Sigmond István.

A tömény irodalom mellett, mint említettük, zenekarok is jelen lesznek, szám szerint tizenhárom, melyek között akadnak igen népszerűek az erdélyi közönség körében, mint például a Katapult és a Kalapos Band.

Részletes programot, információt a fellépőkről a www.unnepikonyvhet.ro címen kaphatnak az érdeklődők.

Könyvhét Kolozsváron

Június 2-tól 5-ig rendezik meg Kolozsváron az Ünnepi Könyvhetet, amely az irodalom mellett számos egyéb kulturális eseményt is magába foglal. Az erdélyi könyvkiadók nagy része jelen lesz a rendezvényen, emellett néhány más, határon túli kiadó is tiszteletét teszi. Sátraikat a Mátyás Király szülőháza előtti téren fogják felhúzni. A rendezvénysorozatot Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő nyitja, a hazai szakma részéről Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó vezetője szólal fel. A helyszínen különböző stílusú zenekarok szolgáltatnak aláfestést a könyvünnephez, az érdeklődők hallgathatnak komolyzenét, de nem fog hiányozni az operett és népzene sem. További programok is megrendezésre kerülnek, ezek a Sapientia Egyetemen, a Klausen, illetve a Bulgakov kávéházban zajlanak majd. A könyvhét programja és a kiadók listája a www.unnepikonyvhet.ro címen érhető el.

OTT, AHOL A MADÁR SE JÁR – DE A SZÉKELYEK IGEN

A Cso-Oju

 A közelmúltban négy székely hegymászó (Sükös József, Tóásó István, Tulit Zsombor, Szabó Zoltán) történetét követhette nyomon ez erdélyi közönség, akik nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint megmászni a világ hetedik legmagasabb hegycsúcsát, a 8201 méter magas Cso-Ojut. Lássuk, mivel kellett ők, illetve mivel kell bármelyik hegymászónak szembenéznie, ha szólítják az ormok.

Nyolcezresek klubja

A Himalája

Bolygónknak tizennégy 8000 méternél magasabb csúcsa van, ezek mindegyike Ázsiában, a Himalája és a Karakorum hegyvonulataiból tör az égnek. Ezek a csúcsok nem adják könnyen magukat, rengeteg ember életét követelték, de így is van tizenhat olyan alpinista, aki a nyolcezresek klubja minden egyes tagjának a tetejére hágott.

A Karakorum

Mindenkinek, aki hasonló vállalkozásra adja a fejét, tisztában kell lennie a rá váró számtalan veszélyre. A magasban ugyanis szokatlanul alacsony a nyomás, így a hegymászók könnyen azon kaphatják magukat, hogy szédülnek, hányingerük van, rosszabb esetben pedig orrukból-fülükből ömlik a vér. De oxigénben sem bővelkednek túlságosan ezek a magaslatok, így a szellemi képességek, a koncentráció csökkenése, de még az ájulás sem ritka jelenség ezeken a tájakon. És akkor még nem beszéltünk a hidegről, meg a fizikai sérülésekről, amelyeket okozhatnak lavinák, de akár egy meggondolatlan lépés is. Mégis, minden egyes hegy megmászásának legfontosabb követelménye az akklimatizáció.

Megszokás kérdése

Akklimatizációs tábor

Az akklimatizáció jelentése: a megváltozott környezethez való tartós alkalmazkodás; esetünkben a magassághoz illetve a gyér oxigénmennyiséghez való hozzászokást jelenti, melyre az egészséges emberek, megnövelve a vérükben található vörösvértestek mennyiségét, általában képesek. Azonban az emberi szervezet tűrőképességének is megvannak a határai, csak 5300 méterig képes megfelelően alkalmazkodni, ennél nagyobb magasságokon csak bizonyos időmennyiséget bír ki, után pedig beáll a halál, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy 5300 méter felett a szervezet lebontó folyamatai túlsúlyba kerülnek az építőkkel szemben. Függetlenül attól, hogy milyen magassághoz akarunk alkalmazkodni, a legfontosabb az, hogy azt lépcsőzetesen, hét-nyolcszáz méteres szintemelésekkel tegyük.

A hátizsák

Hegymászó teljes felszerelésben

Sokakban felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen felszerelés szükséges egy ilyen expedícióhoz, és az mennyibe kerül. Elnézve a csoport honlapján a támogatók hosszú sorát, könnyen rájöhetünk, hogy nem aprópénzbe. A borzongáshoz elég csupán megtekinteni a szükséges darabok listáját: külön erre a célra készített szöges bakancs, zokni, polár anyagból készült alsónemű, sínadrág, magas nyakú termofelső, jobbfajta kesztyű és kabát, arc és orrvédővel ellátott sapka, és akkor még nem is beszéltünk a mászó felszerelésről, melynek számtalan eszközétől megkíméljük az olvasót. Továbbá arra is kell gondolni, hogy a hegymászás nem szüntelen mozgásból áll, hosszú időt töltünk pihenéssel, alvással is, ezért nem árt egy mínuszfokokra is szavatolt hálózsák, jól szigetelő sátor, éjszakára fejlámpa, főző, nappalra pedig napszemüveg, napvédőkrém.

A Cso-Ju kihívása

A Cso-Ju a Himalája része, a Mount Everesttől húsz kilométerre nyugatra mered a magasba. Neve tibetiül türkiz istennőt jelent, magassága 8201 méter. A Cso-Oju az ötödik a 8000 m-es hegycsúcsok meghódításának sorrendjében: először 1954. október 19-én hódították meg, ez Joseph Joechler, Pasang Dawa Lama és Herbert Tichy hegymászók nevéhez fűződik. A csúcs rövid története az alábbiakban:

  

• 1952-ben az első terepbejárás Edmund Hillary nevéhez fűződik.

Pasang Dawa Lama

• 1954-ben hódítja meg két osztrák hegymászó, Joseph Joechler, Herbert Tichy, valamint a nepáli Pasang Dawa Lama.

• 1958-ban a második csúcshódítás egy indiai expedíció nevéhez fűződik, s ekkor jár a csúcson másodszor Pasang Dawa Lama is. Az első haláleset is ebben az évben történik.

• 1959-ben az első nemzetközi női expedíció során négyen halnak meg egy lavina miatt.

• 1964-ben történik a harmadik kísérlet a csúcshódításra, de a német expedíció sikerességét máig vitatják. 7400 méteres magasságban, a négyes táborban végkimerülés miatt ketten életüket vesztik.

• 1978-ban Edi Koblmüller és Alois Furtner osztrák hegymászók a technikailag rendkívül nehéz délkeleti oldalon jutnak fel a csúcsra.

• 1983-ban Reinhold Messner csak a negyedik kísérlete során győzedelmeskedik a csúcs fölött.

• 1985. február 12-én Maciej Barbeka és Maciej Pawlikowski lengyel hegymászók az első téli hódítók, s az ő sikerüket három nappal később megismétli a szintén lengyel nemzetiségű Andrzej Heinrich és Jerzy Kukuczka.

• 1994-ben az első egyedül végrehajtott csúcshódítás a délnyugati falon Jamanoj Jaszusi nevéhez kapcsolódik.

Székelyek a magasban

Tulit Zsombor

A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek.

Ezek Tulit Zsombor alpinista, az Alpin Sport Egyesület vezetőjének szavai. A program kétezerben indult, és eddig több hódítással büszkélkedhet:



2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m)

2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m)

2001: Peru – Huascaran (6768 m)

2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m)

2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m)

2004: Alaszka – McKinley (6194 m)

2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc

2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896 m), Mt. Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m)

2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m).



A székelyek útja

A csapat

Az öt hegymászó 2011. április 18-án indult útjára Bukarestből Nepál fővárosába, Katmanduba, hogy megmássza a türkiz istennőt. Odaútjuk már felért egy kisebb kálváriával, ugyanis 19-i érkezésüket követően csak 23-án indultak neki Tibet és Nepál közös határának, hogy onnan közelítsék meg az első alaptábort, amely előtt keresztülmentek a fentebb leírt akklimatizációs folyamaton többször kiruccanásokat, majd leereszkedéseket téve magasabb tartományokból.

Az útvonal

Az alaptábor után a mellékelt képen is látható három állomás várt rájuk, mind egyre magasabban. A csúcsot a harmadik, 7600 méteren levő táborból kellett volna megmászniuk. Ezt a tábort már csak ketten érték el, ugyanis Tulit Zsombornak és Sükös Józsefnek egészségügyi okokból vissza kellett térnie a fővárosba. Sajnos a többiek sem jártak sikerrel, erős viharba keveredtek, ezért vissza kellett fordulniuk a csúcs felé vezető útról, céljuktól alig kétszáz méterre.

Kudarcuk ellenére mégis sikerként könyvelik el az expedíciót, mert mindannyian egészségesen hazatértek, és voltak annyira erősek, hogy mindig a józan eszükre hallgattak.

Potozky László

Az elnök köre

Potozky László (Krónika)

A Bretter György Irodalmi Kör elnöke, Potozky László, április 18-án, mint ifjú prózaíró mutatkozott be az ülésen, másodjára. Először kezdőként olvasott fel, most azonban készülőben lévő novelláskötetének pár darabját mutatta be a több, mint 55 érdeklődőnek, akiknek sikerült bezsúfolódni a Bulgakov pincéjébe.

A résztvevők sokaságára valamelyest számítani lehetett, az esemény hirdetésére készült Facebook Event-en megjelenő visszajelzések alapján, úgyhogy aki biztosan ülni akart, az hamarabb odament. Azonban többiek sem maradtak mind hely nélkül, a székek folyamatosan érkeztek lefele, hogy mindenki kényelmesen tudjon figyelni a vendégre. 

Viszonylag pontosan elkezdődött a dolog: in medias res, Potozky három novellát olvasott fel, amit az  érdeklődők papíron követhettek, nem különben az összes többit is. Ez után a vitaindító, Balázs Imre József beszélt. Elmondta, mennyire könnyű és nehéz dolga van egyszerre, ugyanis Potozky szövegeibe nehéz belekötni, a vitaindításnak pedig ez lenne a célja. A Korunk főszerkesztője a novellák mélyére ásva pszichológiai archetípust fedezett fel bennük, amik Carl Gustav Jung kollektív tudattalanjához fűzik lazán az írásokat, a víz motívumának erős jelenléte miatt. Ugyanakkor laudálta az író szinte hihetetlenül kiforrott nyelvi készségeit, megemlítvén, hogy első anyagaitól kezdve nagyszerűen megírt munkákat készített. Ezt követően ismét három rövidprózával delektált az író, utána pedig jöhettek a kérdések és hozzászólások.

A vita, vagy találóbban megnevezve megbeszélés során több témakört érintett a közönség, Potozky beszámolt arról, hogy őt a sztori érdekli és elmondta: „Azt szeretem, hogyha történik valami.” Ez ellen Bréda Ferenc szólalt fel, aki állította, hogy szép, jó és kifejező, de a történetet nem véli felfedezni benne, s olyannyira meg volt állapodva ezen meggyőződésében, hogy kész volt fizetni egy sört annak, aki elmeséli röviden a történeteket. A prózaíró és a jól ismert Bréda nem csak ebben lelt vita témára, hanem a Bretter körök adminisztratív újításaiban is, ami végig bosszantani látszott az élettapasztalt urat. Ezen kívül többen  (nagyonis találóan) megjegyezték, hogy érződik a Potozky prózájában a mágikus realizmus hatása. Mindent összevetve egy általános megelégedettség jellemezte a közönség reakcióját.

Laci azt mondja: "Beszéljenek a tettek, a reakciók s a mondatok." Na, de ha nincs sztori, akkor? De van. Csak egyelőre még nem az A nyomorultak kaliberéhez hasonlatos, hanem inkább egy makro fényképéhez. Kiragad az életből egy jelenetet és prózába önti, hogy megmutassa másnak is, hiszen a fikción nem fog a fotográfia. A popornak pedig ez tetszik, jelezte a közönség is a tenyerek hosszú ideig tartó, hangos összeütésével (amivel rendszerint a tetszésünket vagy beleegyezésünket fejezzük ki, aztírja a WikiSzótár). Mert azért valljuk be, vastapsolni csak RoboCop és Iron Man tud.