Vörösszőnyeg – mágia – film, fesztivál, üzlet? címmel Gyenge Zsolt, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa tartott előadást március 18-án este a Minerva-ház alagsori előadótermében. A filmkritikus az általa látogatott két híres, a berlini- és cannes-i filmfesztivál között érkezett Kolozsvárra. Az eseményen, amelyen bárki feltehette kérdéseit, többnyire egyetemi hallgatók és tanárok vettek részt.
Az előadás a Femme Fatale című film egy részletével kezdődött, amely a cannes-i filmfesztiválról adott hű képet. Ezt követően a filmfesztiválok céljáról és az itt megjelenő sztárok szerepéről esett szó, majd az újságírói stratégiákat fejtette ki részletesebben Gyenge Zsolt. Megtudtuk, hogy a nagy filmfesztiválok nem a közönségnek szólnak, hanem a producereknek, a lényeg, hogy minél több pénzes producer vegyen részt egy ilyen eseményen. A filmkritikus a sztárok szerepét a légypapírhoz hasonlította, hiszen vonzzák az olyan személyeket, akik a neves színészek jelenléte nélkül nem látogatnának el ide. Ezek a fesztiválok nemcsak a nagyon jó versenyfilmekről szólnak, hanem rengeteg ismeretlen rendező filmje is bekerül, így minden fesztiválhoz tartozik egy vásár is. „Persze itt nem pityókát árulnak, hanem filmeket.” – jegyezte meg viccesen az előadó. A vásár alkalmával az érdeklődők 20–30 személyes termekben megnézik a filmeket. Ez a filmipar fontos helyszíne, valamint a fesztivál lelke és motorja.
Az előadás alatt szó esett a Kolozsváron rendezett TIFF-ről is, hiszen ez a filmes rendezvény rövid idő alatt nagyot ugrott a fesztivállépcsőn. Ezen lépcsőnek négy foka van, a csúcson találhatók az A kategóriás fesztiválok (Cannes, Berlin, stb.), ezt követik az akkreditált fesztiválok, majd a kisebb filmhetek, filmfesztiválok, ahol a két lépcsőfok összemosódik. A TIFF immár bekerült az akkreditált fesztiválok közé. – Nehéz volt ezt a lépcsőt meglépni, de innen továbbjutni még nehezebb. A TIFF akkor juthat még fennebb, ha sokkal több külföldi filmet hoz – állapította meg Gyenge Zsolt.
Az újságíróknak is nagy kihívást jelent egy ilyen fesztiválon dolgozni, mert kasztrendszer működik közöttük. Cannes-ban a fehér kártya a legjobb, míg a sárga a leggyengébb, ezért ezzel a kártyával sokkal nehezebb bejutni a fontos eseményekre. A díszvetítésekre a sajtósok csak akkor jutnak be, ha meghívót kapnak, van szmokingjuk és csokornyakkendőjük.
A munka végzésében három újságírói stratégia létezik: mainstream, a „megszállott” filmkritikus és a riporter. A mainstream stratégiát alkalmazó újságírók csak a versenyfilmeket nézik meg, a „megszállottak” a retrospektív filmekre kíváncsiak, míg a riporterek interjúkat készítenek. Gyenge Zsolt önmagát az első két kategória között mozgó újságírónak titulálja, aki napi 5-6 filmet néz meg egy fesztivál alatt. Régebben készített interjúkat is, de ezzel már felhagyott, ugyanis nagyon időigényes, mellette pedig nem marad idő filmet nézni.
László Réka
