Miután meghódította Welszet, az angol király, Edward elutazott, hogy szemügyre vegye az új tartományt. A látogatásnak azonban véres vége lett.
Először az újonnan hódított terület természeti kincseit nézte meg az uralkodó, majd a Montgomery család vendégeként vacsorához ült a nemesekkel. A feszült hangulatot a király csak fokozta azzal, hogy arra kérte vendéglátóit, igyanak az egészségére. A közelmúlt eseményei azonban még élénken éltek az urakban, a király pedig a helyi énekesekhez fordult. Három dalnok jött egymás után, de dicsérő szó nem hagyta el ajkukat, nem feledték a véres hódítást. Edward dühében máglyahalálra ítélte őket, a szolgáival pedig előkerestette az összes helyi bárdot. Egyik sem volt azonban hajlandó dicsérő éneket zengeni, mind a máglyán végezték. A jelentések szerint az eseményeknek összesen ötszáz halálos áldozata volt, mind welszi származású énekes.
Bizonyos információk szerint Edward király a welszi történések után alvászavarral küzd, és egyes források szerint pszihés problémák is jelentkeztek.
8000 méternél fejeződött be a Székelyek a magasban expedíció, ahol a Cho Oyu megmászása volt a cél. A két tahegymászó, Toásó István és Szabó Zoltán május 17-én kezdte meg a Himalájában található 8201 m magas Cho Oyu-csúcs meghódítását. A két csúcstámadó egészségi állapota megfelelő volt, az időjárás-előrejelzések is kedvezőnek mutatkoztak, mégsem sikerült a csúcsra érniük a székely hegymászóknak. István és Zoltán május 20-án hajnalban indult a Cho Oyu-csúcsra, de erős viharba kerültek, és 8000 méterről kénytelenek voltak visszafordulni. Az eredeti tervtől eltérően azért nem indultak négyen, mert Sükös József és Tulit Zsombor egészségi állapota nem engedte meg, Zsombort bronchitisszel kezelték a katmandui kórházban. Május 23-án érkeztek vissza Katmanduba, ahol elmondták: Sikerként értékelik, hogy együtt, mindannyian épen, egészségesen térhetnek haza. Így utólag is állítják, nem bánják, hogy visszafordultak, jól tették, hogy felelőtlenül nem sodorták veszélybe önmagukat és társaik életét. Büszkék arra, hogy oxigénpalack nélkül a váratlanul jött rossz időjárásban a visszavonulást választották.
A Himalájában fekvő Cho-Oyu hegycsúcs magassága 8201 méter, ezzel a hatodik legmagasabb hegy a világon.Tibeti nyelven a Cho-Oyu türkiz istennőt jelent.
Akik eddig feljuttak a Cho-Oyu csúcsára:
1954: Sepp Höchler, Herbert Tichy, Pasang Dawa Lama
1958: Pasang Dawa Lama
1978: Edi Koblmüller, Alois Fürtner
1983: Reinhold Messner
1985: Maciei Barbeka, Maciei Pawlowski, Andrzej Heinrich, Jerzy Kukuczka
1994: Jamanoi Jaszusi
Az expedíciósorozat 2000-ben indult.
„A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek” – mondta Tulit Zsombor, az Alpin Sport Egyesület vezetője.
Eddigi hódításaik:
2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m)
2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m)
2001: Peru – Huascaran (6768 m)
2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m)
2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m)
2004: Alaszka – McKinley (6194 m)
2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc
2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896m), Mt.Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m)
2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m)
2009: Antarktisz – Mt. Vinson (4897 m)
A magashegyi mászáshoz: Tervek kellenek, és főleg sok pénz. Kevés magánember engedheti meg magának az önerőből való expedíciózást. Aki viszont igen, azzal megéri foglalkozni: az utóbbi években már egész iparág épült a magashegyi mászásra. Hegyivezetők, hivatásos hegymászók, expedíciószervező cégek jelentek meg a piacon. Akik pedig "csak" jó mászók, gazdag támogatók, szponzorok, hirdetők pénzén juthatnak el álmaik hegyéhez.
A magassághoz is lehet alkalmazkodni, akklimatizálódni. Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását az oxigénhiányos állapothoz. Ez pedig egyféleképpen megy: ha rövid időkre oxigénhiányos helyeken, azaz nagy magasságban tartózkodik az ember.
Rövid időkre fel kell kapaszkodniuk nagy magasságba, aztán visszamászni, pihenni, majd még egy kicsit magasabbra. A dologban nagy szerepet kap az alaptábor, ahol a legtöbb időt töltik a hegymászók, és ahol a lehető legnagyobb kényelmet igyekeznek teremteni: van konyhasátor, szakács, orvos, és az alaptábori munkák szervezésére még alaptáborvezető is.
Senkinek nem sikerült felérnie a négy székely hegymászó közül a „türkiz istennőnek” becézett Cho Oyu csúcsára.
ASzékelyek a magasbanexpedíciósorozat a sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület szervezésében 2000-ben indult el, Tulit Zsombor kezdeményezésére.Célja, hogy erdélyi alpinisták eljussanak a hét kontinens hét legmagasabb hegyére és kitűzzék a székely zászlót. „A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek.” – mondta Tulit Zsombor, alpinista, az Alpin Sport Egyesület vezetője. (a székelyek a magasban hivatalos oldala)
Az erdélyi hegymászócsapat expedíciója egy ideig jól haladt. A Katmanduban elintézett adminisztrációs teendők után, az akklimatizációs folyamattal kezdték. Tuliték a fokozatosság elve szerint haladtak, lépcsőzetesen jutottakegyre magasabban fekvőtelepülésekig.
Tulit Zsombor az Erdély FM-nek adott interjúban arról beszélt, hogy az akklimatizációt tablettákkal is fel lehet gyorsítani. Társai éltek is ezzel a lehetőséggel. Tulit allergiája miatt nem szedhette a Diamax nevű gyógyszert. Kérdéses, hogy ezért-e, de az elsők között kényszerült feladni a székelyek közül a mászást. Tulit a 7200 méteren fekvő kettes táborig jutott el, ahol a szintén lebetegedett Sükös Józseffel lemondtak a hódításról.
Május 23-án Tóásó István és Szabó Zoltán hegymászók megérkeztek Katmanduba. Tulit Zsomborral és Sükös Józseffel, az expedíció másik két tagjával együtt értékelték a közösen, majd külön-külön meghozott döntéseiket. A Cho-Oyu csúcsra tartó két székely hegymászó, Tóásó István és Szabó Zoltán május 20-án erős viharba került és 8000 m-en visszafordulásra kényszerült. Mindketten egészségesek, a részletekről a lenti táborból tájékoztatnak.
Sikerként értékelik, hogy együtt, mindannyian épen, egészségesen térhetnek haza. Fáj ugyan, hogy a csúcsig hiányzó, száznál alig több utolsó métereket nem sikerült megtenniük, mégis helyesnek ítélik -utólag is – , hogy felelőtlenül nem sodorták veszélybe önmaguk és társaik életét. Bölcs dolognak tartják, hogy oxigénpalack nélkül, a váratlanul rendkívül kedvezőtlenre fordult időjárásban nem kísértették a lehetetlent.
A magashegyi hegymászás mesterfogásai
A magashegyi mászás nem "túrázás, csak kicsit magasabban". Speciális módszerek híján nehéz lenne feljutni 5-7000 méteres magasság fölé. Ingázás, csapatmunka, különleges felszerelés. A magashegyi hegymászás nem csak abban különbözik a túrázástól, alacsonyabb csúcsok meghódításától, trekkingtől, hogy magasabban van az ember. A magasság növekedése 5-7000 méter felett ugyanis minőségileg változtat a mászás stílusán.
A dolog egyik része a távolság. A magasság gátja a technikai civilizáció terjedésének, azaz a magashegyek környékétől távol vannak az úton megközelíthető települések. Rövid túrát tehát nem lehet tenni a hegyhez, hiszen már maga az oda-vissza út heteket vehet igénybe. A hosszabb túrákhoz viszont több felszerelés kell, sok élelem, kommunikációs eszközök. Három-négy főnél ez a felszerelés mennyiség, a hegymászó eszközöket is beleszámítva 2-400 kg is lehet. A túrázással, trekkinggel és az alacsonyabban történő hegymászással szemben itt megjelennek azok az emberek, akik csak a felszerelés mozgatása végett vannak jelen: a teherhordók. A teherhordókkal pedig vége a spontánul szerveződő túráknak. Tervek kellenek, és főleg sok pénz. Érthető hát, hogy a magashegyi hegymászás miért kerül mind közelebb az üzleti élethez.
Igen kevés magánember engedheti meg magának az önerőből való expedíciózást. Az utóbbi években már egész iparág épült a magashegyi mászásra. Hegyivezetők, hivatásos hegymászók, expedíciószervező cégek jelentek meg a piacon, ott, ahol addig csak romantikus hősök mozogtak. Akik pedig "csak" jó mászók, gazdag támogatók, szponzorok, hirdetők pénzén juthatnak el álmaik hegyéhez.
A jellegzetes magashegyi stílus kialakításában a távolságnál is jelentősebb hatása van azonban a magasság okozta oxigénhiánynak. Egy átlagos fizikai állapotú, tengerszint körüli magasságon élő ember 2-3000 méterre érve találkozik először az oxigénhiány tüneteivel, a fejfájással, bágyadtsággal, fáradékonysággal. Pedig ebben a magasságban a tengerszinti oxigénmennyiségnek még csak az egynegyede hiányzik. 5500 méteren már komoly az infláció: egy levegővétellel a lenti oxigén feléhez juthat a hegymászó, 8000 felett pedig egy a levegővétel már csak a harmadát éri. Az oxigén hiánya megterheli az egész szervezetet, a szívet, az izmokat is.
A magassághoz lehet azonban alkalmazkodni, akklimatizálódni. Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását a az oxigénhiányos állapothoz. Ez pedig egyféleképpen megy: ha rövid időkre oxigénhiányos helyeken, azaz nagy magasságban tartózkodik az ember. Tehát a magashegyi mászás során a hegymászók nem egyszerűen elindulnak kitűzött csúcs felé, át minden veszélyen, hanem ráadásul még az akklimatizációval is törődniük kell. Azaz rövid időkre fel kell kapaszkodniuk nagy magasságba, aztán visszamászni, pihenni, majd még egy kicsit magasabbra. Fontos szerepet játszik az alaptábor, ahol a legtöbb időt töltik a hegymászók, és ahol a lehető legnagyobb kényelmet igyekeznek teremteni: van konyhasátor, szakács, orvos, és az alaptábori munkák szervezésére még alaptáborvezető is.
A fentiek szerint tehát, egy négy táborral mászható csúcsra eképpen jutnak fel: Az alaptáborból felkapaszkodnak egy bizonyos magasságba, és ott egyetlen éjszakára letáboroznak. A hegymászók nem sokat alszanak aznap este, és nem azért, mert egymás szavába vágva sztoriznak hajnalig, hanem mert magashegyi betegségük van. Másnap örömmel térnek vissza az alacsonyabban fekvő alaptáborba. Sátraikat, felszerelésük egy részét azonban ott hagyják a hegyen, ezzel megalapítva az első tábort.
A visszatérést követő néhány napos pihenő alatt a mászók vörösvértestjei olyannyira felszaporodnak, hogy a következő alkalommal már jóval az első tábor fölé jutnak, és az ott felállított kettes táborban élik meg az előző alkalommal már tapasztalt fejfájást, rosszullétet. Másnap reggel pedig, a már ismert módon visszatérnek az alaptáborba.
A harmadik tábor azonban már olyan magasan van, hogy onnan már csak az első, vagy második táborba ereszkednek vissza a mind elcsigázottabbá váló mászók. A legfölső, négyes tábor után pedig a csúcs következik, majd még aznap vissza addig, amíg bírják. 8000 méter felett az ember már csak a legszükségesebb munkát végzi el. Nem törődik a szerepét vesztett felszereléssel: a legmagasabban lévő táborok fenn maradnak a hegyen, a szél és a havazás martalékául.
A fentieken túl meg kell még említeni a magassággal egyre szélsőségesebbé váló időjárást. Nem véletlen, hogy a magashegyeket nem magányos hősök, hanem jól szervezett csapatok másszák meg. Még a szólómászásaikról elhíresült nagy nevek (pl Reinhold Messner) mögött is összehangolt csapatmunkát találunk. Néha vannak csak kivételek, azok is inkább kényszerből. Megjegyzem, hogy az egyik ilyen hihetetlen, magányos teljesítmény magyar ember nevéhez kötődik. Erőss Zsolt 1999-ben, gyakorlatilag háttércsapat nélkül, egyedül és titokban megmászta a Föld egyik legnehezebb 8000-esét, a Nanga Parbatot.
A székely csapatról minden bizonnyal hallani fogunk még. A csapatvezető elmondása szerint folytatják az expedíciósorozatot, melynek célja, hogy az alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére tűzzék ki a székely zászlót. A hétből még csak öt van meg...
A Iorga-idézetet tartalmazó tábla eltávolítását kéri a Mátyás szoborcsoport elől a magyar állam - jelentette ki május 27-i sajtótájékoztatóján Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul. "Tisztelettel kérjük a kialakult helyzet oly módon történő rendezését, hogy ez a román-magyar megállapodással összhangba kerüljön, vagyis a Iorga-idézetet tartalmazó táblát távolítsák el."
Fotó: Kiss Gábor
Szilágyi Mátyás emlékeztetett arra, hogy a szobrot egy kormányközi megállapodás keretében restaurálták, amiben kikötötték, hogy csak az kerülhet fel a szoborra, vagy a szobor elé, ami a restaurálási tervekben benne van. Szilágyi Mátyás közölte, hogy a bukaresti magyar nagykövetség és a román külügyminisztérium között zajlanak az egyeztetések. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet pénteken tárgyalt a román külügyminisztériumban, ahol kifejezte a magyar fél aggodalmát a fejleményekkel kapcsolatban, de reményét fejezte ki, hogy hamarosan megoldás születik a tábla ügyében.
Félezer részvevővel zajlott május 6-8. között a Függőleges Keresztény Ifjúsági Konferencia, a kolozsvári Kétágú templomban. A 13. alkalommal szervezett ifjúsági találkozó a szexualitás témakörét boncolgatta, Hol a határ? Szex. Feketén fehéren. címmel.
Visky Anna és Oláh Krisztián moderátorok rövid jelenettel mutatkoztak be
A május 6-i ünnepélyes megnyitón rövid jelenet keretében bemutatkoztak a moderátorok (Visky Anna és Oláh Krisztián), köszöntötte a jelenlévőket Berke Krisztina, a konferencia projekt-koordinátora.
Berke Krisztina Ágnes, Függőleges projekt-koordinátor
A szex felnőtteknek való
Az első előadást (Márpedig a szex JÓdolog!címmel) Csomós József, a Tiszántúli Református Egyházkerület ifjúsági előadója tartotta a tőle megszokott szókimondással és humorral. „Bezzeg a mi időnkben!” – kezdte Csomós, aki szerint ma már a csapból is a szex folyik, s ilyen körülmények között nagyon nehéz normálisnak megmaradni. A kérdés: tényleg jó dolog-e a szex? Bár a hallgatóság átlagban passzív volt, ezúttal egyértelműen igennel válaszolt. Bibliai rávilágításban szexről először Ádám és Éva történetében olvashatunk, ahol a Biblia ezt írja: ismerte Ádám Évát. Tehát Isten nem csak egy férfi, vagy csak egy nőt teremtett. Isten megadta azt az örömet, hogy élvezhessük az ellenkező nem társaságát.
ifj. Csomós József
Isten azt várná el tőlünk, hogy felnőttként viselkedjünk. Felnőttnek lenni nem azt jelenti, hogy 18. évünk betöltésével nagykorúak lettünk. A különbség felnőtt és gyerek közt a felelősségtudat. Csomós József a szexet több változatban is meghatározta: a szex lehet öröm, lehet áldás, de felelősség is. Férfi vagy? Vállalod a felelősséget? Nő vagy? Kész vagy arra, hogy anya légy? Vállalod a következményeit, felnőttél? Akkor a többi megy magától. Ha még gyerek vagy, akkor légy türelemmel, Isten a szexet a felnőtteknek találta ki.
A Kolozsvár Alsvóvárosi gyülekezet ifjainak előadása
Az előadást követően néhány rövidebb játékra is sor került, majd az Alsóvárosi Református Egyházkerület ifjúsági csoportja adta elő színdarabját, a Halhatatlanságra vágyó királyfit, amellyel 2010 novemberében megnyerte a Kolozsvári Ifik Színjátszó Találkozóját. Este a teaházban koncerttel zárult a nap.
Trendi önmegtartóztatás
Ismered az igazi motivációidat? címmel Fazakas Ferenc Sándor előadása nyitott szombaton. Elhangzott: lényeges, hogy családon belül hogyan kezelik a szexualitást. Isten, amikor megteremtette a férfit és a nőt, azt mondta, hogy szaporodjatok, de a részleteket nem mondta el, mert Isten belénk teremtette a hogyant, belénk teremtette a belülről fakadó motivációt. A szexuális motiváció három jellemvonása: testi érettség, külső ingerek és belső késztetés. Elhangzott a megállapítás, miszerint az elsődleges szexuális szerv a külső ingereket és belső késztetéseket kontrolláló agy. Helyes motivációs tényező a hit is, amit Isten épít belénk, segítve más látószögbe helyezni a szex témáját. Fazekas szólt az új trendről is: a mindig kitűnni vágyó fiatalság nyugaton újabban azzal próbál egyedivé válni, hogy kordában tartják magukat, a testüket (ha mindenki csinálja, akkor én azért se).
Fazakas Ferenc Sándor
Berke Eszter és meghívottai a párkapcsolatban és a házasságban előforduló elvárásokról beszélgettek, arról, hogy milyen teljesítményt követelünk meg egymástól egy kapcsolatban, és ez milyen hatással van a kapcsolatunkra. A következtetés szerint szeretni csak szabadon lehet.
Berke Eszter és meghívottai
Lehet-e templomban dobolni, templomban szexről beszélni? – tette fel a kérdést ifj. Csomós József, Keresztény mítoszrombolás című előadásában. A Biblia azért van, hogy megváltoztasson bennünket – mondta, s ezt viccel támasztotta alá a hajótörést szenvedett antropológusról, aki a szigeten csodálkozva kérdezi a Bibliát olvasó kannibáltól, hogy miért olvassa e könyvet, amelynek a modern tudományok már mind ellentmondanak. A kannibál így válaszol: „Ha nem ezt olvasnám, már rég megettelek volna.”
Önkielégítés és a média hatása
Az önkielégítés kapcsán ifj. Berke Sándor elmondta: könnyebb csinálni, mint beszélni róla. Az önkielégítésről való beszélgetés teljes őszinteséget kíván. Felmérések szerint a 9–16 éves fiúk 92–96 százaléka végzi bizonyos rendszerességgel, lányok esetében az arány 45–52 százalék. Miért válik a téma tabuvá? Van, aki nem tud mit kezdeni azzal, hogy erről beszélnek. Nem beszélni róla, vagy csak erről beszélni – mindkettő ártalmas. Ahhoz, hogy szembenézzünk a kérdéssel, meg kell tanulnunk kimondani, ahhoz, hogy kimondjuk, bizalmi kapcsolatokra van szükség. A Biblia nem beszél a kérdésről konkrétan. Nem úgy kell megközelíteni, hogy bűn vagy sem, noha könnyen bűnre, paráznaságra, függőségre nevel. Ha bűnként kezeljük, ez még nem nyújt segítséget a leszokásban. A másik lehetőség, hogy beépítjük az életünkbe: úgy kezdjük kezelni, mint ami már nem fontos. Az önkielégítés rámutat arra, hogy mi van az ember szívében. Örömre van szükséged, szeretetre, elfogadásra, de ki tudja ezt megadni neked? Beszéljünk róla! – zárta előadását Berke Sándor.
ifj Berke Sándor és a törülköző: izzasztó a téma
Milyen hatások formálnak tégedcímű előadásában Imre István mákófalvi lelkipásztor a média „szexualizációs” hatásáról beszélt. Elmondta: túlzottan előtérbe került a médiában a szex, amelyet rizikómentes szórakozásként mutatnak be. A világból, a médiából áradó laza tanácsok megzavarják a szexuális fejlődést. A cél, hogy jól szexelj, ne úton-útfélen bárkivel, hanem a pároddal. Ehhez képezned kell magad. Nagyon rombolja az értékrendszerünket, az egymással szembeni elvárásunkat, szexuális képünket az, amit a világban látunk (a nő sokszor áldozat, játékszer, a férfiak pornótartalmakat keresnek stb.). Hiányzik az intimitás is abból, amit a világ nyújt. Fontos, hogy ez a fajta kapcsolat is minőségi legyen. A minőséget azonban nem a médiából lehet megtalálni. A szexualitás Isten ajándéka, és azt akarja, hogy jól éljed, de ehhez az kell, hogy őrizkedj ezektől a hatásoktól. Igen, a szexre, de nem arra a szexre, amit a média kínál!
Imre István: a szex nem rizikómentes játék
Erkölcs, értelem, döntés
Mike Pál lelkipásztor szerint Isten jót akar nekünk, ezért mond olyan dolgokat a szexualitásról, amelyeket elfogadhatatlanoknak érezhetünk, mert szembemennek a boldogságunkkal, vágyainkkal. Mike Pál szerint minden erkölcsi kérdésről nehéz dönteni, nem elég eljutni a menedékház küszöbéig, mert megfagyunk, ha nem lépünk be a házba. Senki sem akar rosszat párjának, barátnőjének, mindenkiben jóakarat van. A reklámok azonban azt sugallják, hogy állatok vagyunk, akik nem tudunk uralkodni az érzéseinken, vágyainkon. Az ígéret nem elég a változáshoz, engedni kell, hogy Jézus befolyásolja az életed, és akarnod kell lemondani az önkielégítésről, a barátoddal-barátnőddel folytatott szexuális kapcsolatról. Jézus megtaníthat egészségesen élni, mert Ő tudja, számunkra hogyan a legjobb. Isten azért adott értelmet, hogy uralkodjunk az ösztöneinken és döntsünk, pl. azt, hogy megpróbálunk odafigyelni az érzelmeinkre.
Mike Pál: a végén is bele lehet izzadni, főleg, ha jól akarjuk az előadássorozatot befejezni
Szombat délután különböző szabadidős és alternatív programok zajlottak.
Visky Péter szexről prédikált
„Miért szükséges szólni a szexualitásról a szószékről, nem köntörfalazva? A válasz egyszerű: mert a mindig időszerű Isten igéje nem hallgat róla. Van mondanivalója.” – mondta a konferenciát záró vasárnapi istentiszteleten Visky Péter lelkipásztor. A gyülekezet Istennek az a családja, ahol erről a kérdésről is lehet nyíltan beszélni, vélekedett az igehirdető, majd részleteiben szólt a házasságról, szexualitásról, paráznaságról, az ezzel kapcsolatos bibliai útmutatásokról.
Az expedíció tagjai, a tábori szakács és a teherhordók
Sikerként értékelik, hogy mindannyian egészségesen érkeztek haza, döntéseikkel pedig teljes mértékben elégedettek. A Cho-Oyu 2011 expedíció négy tagja – Sükös József, Szabó Zoltán, Tóásó István és Tulit Zsombor – hatalmas lelki és fizikai erőnlétükről tettek tanúbizonyságot, teljesítményük csodálatra méltó, még ha a csúcs előtt pár száz méterrel vissza is kellett fordulniuk.
Pontosan harmincöt nap telt el a bukaresti indulás és a Katmanduba való megérkezés között. Harmincöt nap, amely a székelyföldi fiúknak talán többet jelentett egész eddigi életüknél. Április 18-án repülővel indultak Nepál fővárosa fele, ahol a még szükséges dolgok bevásárlása felért egy jó kis edzőprogrammal.
Türelemjáték – az akklimatizáció
1954-ben hódították meg először - Cho Oyu a Himalájában
A hegymászás, vagy alpinizmus legembertpróbálóbb fejezete egyébként az akklimatizáció. A hihetetlen mértékben megváltozott külső körülményekhez nem lehet csak úgy hipp-hopp hozzászokni, a szervezetet folyamatosan kell akcióba lendíteni. A ritkább levegő és az oxigéntartalom csökkenése az alpinista legyőzhetetlen ellenfelei, 8000 méter felett például már csak néhány napig képes létezni az ember. Az akklimatizáció így nem jelent teljes megoldást, az expedíció tagjainak folyamatosan haladniuk kell, és akkor még nem is beszéltünk az időjárás viszontagságairól – a szélről, havazásról, viharokról.
Ne lepődjünk meg tehát, ha a székely expedíció programát tanulmányozzuk. Miután a fiúk elérték az 1-es tábort, 6200 méteren, visszafordultak a 4900 méteren lévő alaptáborba. A 7100 méteren fekvő 2-es tábor elérése után hasonlóképpen jártak el, a csúcs 8000 méteres leküzdése közben pedig folyamatosan 4-5 órás túrákon vettek részt – mindezt az akklimatizáció érdekében. Spéci gyógyszerekkel ugyan segíteni lehet a folyamatot, aki viszont nem akar ezzel élni, annak maradnak az egyszerű módszerek – napi 4-6 liter víz, sok-sok zöldség és fokhagyma.
A hegymászás tehát elsősorban az alpinista türelmét teszi próbára – bármennyire is logikátlannak tűnik első hallásra, egy kiadós pihenésért bizony mégiscsak ajánlott visszatérni az alaptáborig, amelynek helyzetét jó erősen be kell jelölni a térképen – ez az a hely ugyanis, ahol közösségi és konyhasátrat, zuhanyzósátrat, meg persze sok-sok élelmet talál a fáradt túrázó.
Nem is olyan egyszerű – a hegymászás fajtái
A sziklamászás sem egyszerű
Mindezt persze, ha magashegyi hegymászásban vesz részt a nyughatatlan kalandor. Merthogy a hegymászás sem arról szól csupán, hogy veszem a hátizsákom, pár hasonszőrű alakot, és nekiindulok a lélegzetelállító tájnak.
Ha például technikásan, felszerelés nélkül indulok neki kisebb szikláknak, akkor boulderezek, ha gleccsereket hódítok meg jégcsákánnyal és jégcsavarral, akkor jégmászást végzek, ha pedig hegymászó kötéllel és ékekkel araszolok felfele egy tükörsima falon, akkor a sziklamászást gyakorolom. Attól függően, hogy milyen terepről, időjárási viszonyokról beszélünk, teljesen eltérő felszerelésre és felkészültségre lehet szükségünk, és persze az sem mellékes, hogy előttünk járt-e már valaki a megmászandó területen, vagy nekünk kell több hónap alatt ékeket fúrni a sziklafalba, majd az ezeken alácsüngő sátrakban eltölteni az éjszakát.
KERETBEN: Az alpinizmus főbb kellékei:
ék – acélból vagy könnyűfémből készül, célja a biztosítás a sziklafalon; repedésekbe helyezik, ahol a húzóerő hatására megakad
jégcsákány – egyik végén foglalatban lévő hegy, másik végén kalapácsfok
jégcsavar – hosszú fémcsavar, amelyet hóba vagy jégbe fúrnak; ide kerül rögzítésre a karabiner
hegymászó cipő – a védelmet és haladást segíti elő; a műanyagból készült cipők előnye, hogy vízhatlanok, könnyűek, gyorsan száradnak, ám szellőzésük kevésbé jó
karabiner – könnyű ötvözetű, ovális alakú gyűrű, amelyen zárható kapocs van; biztosítás során kiálló szikladarabokhoz rögzítik a kötelet vagy a hegymászókengyelt
kesztyű – a vékony bőrkesztyű sziklákon és és jeges terepen használatos, a gyapjúkesztyű pedig hóban; az egyujjas változat jobban véd a hidegben, viszont nehezebben használható
kötél – könnyű és rugalmas nejlonkötél, amely rothadásmentes, és a hegymászó esetleges esésekor tompítja a sebességet
Megkülönböztető jegy – a zászló és a szalonna
Kint -20, a sátorban -12 fok
Az Erdély FM – amely folyamatos kapcsolatot tartott fenn a székely expedíció tagjaival – azon kérdésére, hogy miben tér el felszerelésük a nyugatról érkezett hegymászókétól, Tulit Zsombor azt válaszolta, a különbség csupán annyi, hogy a nyugatiaknak nincs székely zászlójuk és szalonnájuk. Csomagjaik egyébként fejenként 80-100 kilogrammot nyomtak, ezeket jakok szálították az alaptáborig, náluk egynapi élelem és a szükséges felszerelés volt.
Számos csoporttal találkoztak az alaptáborban, de útközben is, velük nemcsak a hegymászásról, hanem az otthoni körülményekről is beszélgettek.
KERETBEN: Hegymászóbalesetek leggyakoribb okai:
kiesés vagy megcsúszás a sziklán, havon vagy jégen
hulló kő, jég vagy bármi más
bekötés nélküli mászás
saját képesség túlbecsülése
hiányos felszerelés vagy ruházat
elégtelen vagy el nem helyezett biztosítás
időjárás
Visszafordulni az utolsó pár száz méter előtt
Az expedíció tagjai
Sükös József és Tulit Zsombor a csúcstámadás előtt kénytelenek voltak feladni a küzdelmet, rosszabbodó egészségi állapotuk miatt. Az alaptáborból Katmanduba mentek, ahol megkapták a megfelelő orvosi ellátást, miközben Szabó Zoltán és Tóásó István a 8201 méteres Cho-Oyu ellen indultak.
A legboldogtalanabb lény ezen a világon valószínűleg az ördög, aki oly közel került a mindenhatóhoz, 8000 méterről visszafordulni pedig valószínűleg jobban megviseli a hegymászót, mintha el se érte volna az alaptábort. Sükös József és Tulit Zsombor nehéz döntést hozott meg. Hajnali négy órakor indultak a csúcsra, oxigénpalack nélkül, 12-13 órás mászás várt rájuk, az utolsó lépés előtt pedig racionalitásuk erősebbnek bizonyult a siker mámoránál. Talán életüket köszönhetik ennek a döntésnek, a négy székelyföldi fiú sikere mindenesetre példaként állhat mindenki előtt – az akaraterőnek, kitartásnak, együttműködésnek és a lehetetlenbe vetett hitüknek állítottak emléket a harmincöt nap alatt.
KERETBEN: A Cho-Oyu 2011 expedíció tagjai:
Tulit Zsombor – Sepsiszentgyörgyön él, harminc éve hegymászó; építkezési vállalkozó, nyomda- és tankönyvkiadó tulajdonos, hegyimentő; feleségével 2009-ben már nekivágtak a Cho-Oyunak – akkor 7900 méterről kellett visszafordulniuk
Sükös József – Csíkszeredában él, ügyvéd; a hét kontinens hét legmagasabb csúcsából eddig négyet mászott meg
Szabó Zoltán – Székelyudvarhelyen él; a hét csúcsból kettőt sikerült meghódítania; akaraterejét bizonyítja, hogy egyszer Csíksomlyóról elgyalogolt Rómáig
Tóásó István – szintén székelyudvarhelyi, a Tomcsa Sándor Színház világosítója; sziklamászóként kezdte, később tért át hegymászásra
