Nagy Noémi. Életcél, küzdelem, önmegvalósítás, adrenalin, szenvedély, kitartás, felelősség és halál. Ebből a pár szóból talán megérthetjük, mit is jelenthet a hegymászás azoknak, akik életüket erre teszik fel. Azonban 7500 méter felett csak te magad vagy, nincs segítség, nincs csapatmunka. A saját életed megőrzése a cél, ott más viszonyok és törvények érvényesülnek. Sokaknak kegyetlennek tűnhet ez a hozzáállás, viszont a hegymászók tisztában vannak mindezzel, és betartják az írott és íratlan szabályokat, ami néha azt követeli, hogy társadat, ha már nincs mit tenni, ott kell hagynod. 

A továbbiakban négy székely hegymászó expedícióján keresztül bepillantást nyerünk a magashegyi hegymászók izgalmas életébe, felkészülési stratégiájukba,. Olyan érdekes témákat érintünk, mint a hegyi betegségek, tragédiák, magashegyi szemetelés és a piszkos anyagiak, vagyis mennyibe kerülhet egy ilyen expedíció?

Hegymászás az alapoktól

Az európai hegymászók számára kitűnő gyakorlóterületnek számítottak az Alpok csúcsai, hogy azután Ázsiában, a Föld legmagasabb hegységeiben próbálják ki magukat, kitűzve a zászlót a Himalája vagy a Karakorum csúcsaira. Itt nem csak a magassággal és a feltérképezetlen területekkel, de a nyugati világtól eltérő kultúrával is meg kellett ismerkedniük.

A rengeteg felszerelés mozgatására serpákat béreltek, és vezetőket, akik meg kellett tervezzék az útvonalat és a logisztikai feladatokat is, beleértve az orvos és a szakács beszerzését. Az országok egy-egy 8000 méter magas hegy meghódítását nemzeti sikerként kezelték, sokszor presztízskérdésként, ami gyakran pont ebből kifolyólag tragédiához vezetett. 1964-ben az utolsó nyolcezres csúcsra is kikerült a zászló.

A 14 nyolcezres meghódítása a következőképpen alakult:

Csúcs neve	Magasság	Első megmászás
Mount Everest	8848	1953, Sir E. Hillary és T. Norgay
K2	8611	1954, A. Compagnoni és L. Lacedelli
Kanchenjunga	8586	1955, G. Bánd és J. Brown
Lhotse	8516	1956, F. Luchsinger és E. Reiss
Makalu	8463	1955, J. Couzy és L. Terray
Cho Oyu	8201	1954, S. Joechler, H. Tichy és P. Dawa Láma
Dhaulagiri	8167	1960, K. Diemberger, P. Diener, M. Dorji, E. Forrer, N. Dorji A. Schelbert
Manaslu	8163	1956, Tomio Imanishi és GyalzenNorbu Sherpa
Nanga Parbat	8126	1953, H. Buhl
Annapurna I	8091	1950, M. Herzog és L. Lachenal
Gasherbrum I	8068	1958, Andrew Kaufman, P. Schoening
Broad Peak	8047	1957, H. Buhl, K Diemberger, M. Schmuck, F. Wintersteller
Gasherbrum II	8035	1956, Larch, F. Moravec, H. Willenpart
Sisha Pangnia	8027	1964, H. Ching és kilenc másik mászó

Mit kell tudni a Cso Ojuról?

A Cso Oju a Himalájában fekvő hegycsúcs, a Mount Everesttől 20 km-re nyugatra.  Magassága 8201 méter, amivel a hatodik legmagasabb hegy a világon. A Cso Oju jelentése tibeti nyelven türkiz istennő. A nyolcezres hegycsúcsok meghódításának sorában az ötödik. A Cso Ojutól néhány km-re, nyugatra található a Nangpa La hágó (5716 m), az az átjáró, amelyen át annak idején a Dalai Láma is elmenekült Tibetből. Ez a hágó manapság is sok tibeti lakos egyetlen esélye ahhoz, hogy menedéket találjon a szomszédos Nepálban. A Székelyek a magasban expedíciósorozat keretén belül a négy székely fiatalember is ezen a hágón keresztül közelítette meg a hegyet.

A Cso Oju úgynevezett könnyű csúcsként ismert a maga 8200 méterével, ennek ellenére már meghódításakor hét halottat követelt. Az alpinisták már 1945 óta ismerték, de megmászására nem gondoltak a Mount Everest láz miatt. Megmászásának története azért érdekes, mert két expedíció (osztrák és egy francia-svájci expedíció) is indult a hegy megmászására, anélkül, hogy tudtak volna egymásról, de csak az osztrákok rendelkeztek engedéllyel. Az osztrák expedíciót máig is úgy tartja számon a világ, mint a legkisebb létszámú és a legkisebb felszerelésű csapatot, amely valaha is járt a Himalájában. Ennek ellenére az osztrák csapatnak sikerült meghódítania a Cso Ojut, a francia-svájci csapat pedig visszafordult.

Éjszaka a Cso Oju lábánál

Egy szomorú rekord is fűződik a Cso Oju nevéhez: 1959-ben, egy nemzetközi, kizárólag nőkből álló expedíció vágott neki a csúcsnak, akiket három serpa kísért. A csoport vezetője ugyanaz a Madame Claude Kogan volt, aki már egyszer járt a Cso Oju lábánál, az engedély nélküli francia-svájci csoport tagjaként. Claude Kogan és Claudine van der Stratten, valamint két kísérő serpa halálos balesetet szenvedett a négyes tábornál. A hirtelen felmelegedés miatt a hótakaró meggyengült és egy lavina négyüket lesodorta a mélybe.

1964-ben újabb halálos áldozatot követelt a hegy. A Rudolf Rott vezette német expedíció nagy port kavart a hegymászóvilágban az expedíció végeredménye miatt, ugyanis a készített képek nem bizonyították, hogy fenntjártak és a csoport két tagja is meghalt, mivel a 4-es táborban (7500 m) betegen otthagyták őket.

Így hódították meg a könnyű nyolcezrest. A halottak száma viszont azt bizonyítja, hogy a Himalájában nincsenek könnyű csúcsok.

Székelyek a Cso Ojunál

A Székelyek a magasban expedíciósorozat a sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület szervezésében 2000-ben indult el, Tulit Zsombor kezdeményezésére. Célja, hogy az alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére eljussanak és kitűzzék a székely zászlót.

A Székelyek a magasban expedíciósorozat keretén belül 2011. április 18-án indult el a négytagú csapat, a sepsiszentgyörgyi Tulit Zsombor, a csíkszeredai Sükös József, a székelyudvarhelyi Toásó István és Szabó Zoltán, hogy a déli oldalról, Nepál felől hódítsa meg a Cso Ojut.

A Székelyek a magasban expedíciósorozat eddigi teljesítményei:

2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m);

2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m);

2001: Peru – Huascaran (6768 m);

2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m);

2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m);

2004: Alaszka – McKinley (6194 m);

2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc;

2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896m), Mt.Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m);

2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m),

 2009: Antarktisz – Mt. Vinson (4897 m).

 Az út

A nyugati turistáról messziről látszik a repülőtéren, hogy magashegyre készül, hiszen a 2 kg-os térdig érő bakancs mindenkinek a lábán van. A légitáraság azt nem szabja meg, hogy milyen lábbelivel üljön fel az ember. E mellett a kabát alatt ott a polár és a nadrág alatt a másik. A kézipoggyász a kapuban 15 kg, aztán levetkőznek és visszapakolnak a zsákba, így akár a megengedett súly dupláját is felvihetik a gépre.

A székely csapat április 19-én érkezett Katmanduba, Nepál fővárosába, ahol csomagjaikat is épségben átvehették. Amíg a kínai vízumra vártak, megismerkedhettek a nepáli kultúrával, kiegészíthették felszerelésüket és elkezdhették az alkalmazkodást az ottani életformához. Április 22-én indultak el a tibeti határ fele.

Az alaptáborban ketten teljes ellátást kértek szakáccsal, a csapat másik két tagja viszont fél-ellátást, ami azt jelenti, hogy részben főzni fognak maguknak. Ez anyagi megfontolásból is történt, ám Szabó Zoltán hozzáteszi, hogy ők a hegyre készülődni mentek, és nem bulizni akarnak az alaptáborban. Az alaptáborban fix kijelölt illemhely van, a fentebbi táborokban vagy mindenki szétszéled a hegy domborzati viszonyait szem előtt tartva, vagy közösen ásnak egy nagyobb gödröt. Az utóbbi azért praktikus, mert megkönnyíti az olvasztáshoz gyűjtendő hó biztonságos begyűjtését.

Tulit Zsombor

Útban az alaptábor felé “két-három helyiségben is meg fogunk állni, és eltöltünk majd ott egy-két napot, annak függvényében, hogyan akklimatizálódunk. Egyre feljebb és feljebb haladunk majd, sok folyadékot kell fogyasztanunk, és a környező hegyekben teszünk kisebb-nagyobb akklimatizációs túrákat.”- mondta Tulit Zsombor.  A csapat néhány tagja szedi a szervezet alkalmazkodását elősegítő gyógyszert, a Dymoxot, ám Zsombornak allergiája miatt meg kell elégednie a fokhagymával és a napi 4-5 liter folyadékkal.

A Cso Oju expedíció bázisa az 5700 méteren fekvő előretolt alaptábor lett, ahonnan jól látható a csúcs, valamint a felfelé vezető út és az 1-es, 2-es és 3-as táborok.

Jégfal mászás

Az expedíció két tagja, Tóásó István és Szabó Zoltán május 19-én este már a 3-as táborban éjszakázott (7600 m). Innen indult a csúcstámadás hajnali 4 órakor. Tulit Zsombor és Sükös József egészségi állapotuk miatt, nem tarthattak velük.  Május 20-án a Cho-Oyu csúcsra tartó két székely hegymászó erős viharba került és 8000 m-en kénytelenek voltak visszafordulni. A hírt a 3-as táborból küldték, ahonnan még aznap a 2-es táborig ereszkedtek, majd 21-én az alaptábort is elérték.

Május 23-án Tóásó István és Szabó Zoltán hegymászók megérkeztek Katmanduba. Tulit Zsomborral és Sükös Józseffel együtt értékelték a meghozott döntéseket. Sikerként értékeli, hogy mindannyian éppségben tértek haza, és hogy felelőtlen döntéssel nem sodorták veszélybe önmagukat és társaik életét. Május 23-án befejeződött a Székelyek a magasban expedíciósorozat Cho-Oyu 2011 expedíciója.

Milyen a hegymászó felszerelése?

A megfelelő felszerelés még nem szavatolja a sikert, de a  rossz hamar tragédiához vezethet. Az újonnan vásárolt eszközök, ha megtaláljuk rajtuk az UIAA emblémát, szavatolják a biztonságot, hiszen tesztelt, elfogadott hegymászóeszközről van szó.

A legtöbb felszerelési tárgy sok-sok évre szól, esetleg örökre. A szögek, ékek,  karabinerek, tehát a fémeszközök sorolhatók ebbe a kategóriába. Egy beülő és egy sisak is sokáig tart, van azonban a felszerelésnek egy másik csoportja, amit az elhasználódás miatt cserélni kell: ezek a hevederek, kötélgyűrűk, kötelek. E mellett jó ha mindig van nálunk kisméretű iránytű, biwak zsák, egy kevés vékony kötélgyűrű, kis bicska, szélálló gyufa és nyakba akasztott síp.

Kötelek és karabinerek

 Azokon a túrákon, ahol havas, jeges tereppel is találkozhatunk, alapfelszerelésnek számít a jégcsákány és a hágóvas, a jégsaru, a hótalp, a megfelelő UV szűrős napszemüveg (gleccserszemüveg) lehetőleg pótszemüveg is és a kesztyű. Ruházatunk kiválasztásakor érdemes azt figyelembe venni, hogy jó minőségű legyen.

Az alapfelszereléshez tartoznak még a túrabotok, a tájoló, a magasságmérő, a kulacs, a mentőtakaró, létrák és vascövekek, a sátor, hálózsákok, és az élelmiszer tárolására, illetve annak fogyasztásához szükséges felszerelés.

Milyen veszélyekkel kellett szembenéznie a székely csapatnak?

A gyönyörű táj, az idegen kultúra megismerése mellett a hegymászóknak figyelniük kellett néhány alapvető dologra, ami elősegítheti a cél elérését. A helytelen akklimatizáció okozza a legtöbb balesetet és tragédiát, mert ilyenkor a szervezet legyengül, és a szellemi képessége is károsodhat, hallucinációk léphetnek fel, ami rossz és elhamarkodott döntéseket eredményezhet.

Akkut tüdő ödéma röntgenfelvétele

Akklimatizáción a megváltozott környezethez való tartós alkalmazkodást értjük. Hegymászásban a magaslathoz és a levegő ritkaságához kell hozzászoknia az emberi szervezetnek. A ritkább levegő, ezzel párhuzamosan az oxigéntartalom csökkenése, komoly befolyással van a teljesítményre, extrém magasságokban az életben maradásra.  Lényeges, hogy teljes akklimatizációt csak lépcsőzetesen lehet elérni, ha bármikor siettetjük a folyamatot, már nem érhetünk el tökéletes sikert! Az idő, amíg a szervezetben létrejövő változások befejeződnek, hat hét, ezután már nem lesz jobb.

Három-négy nap után az extrém magasságban a szervezet minden tartaléka kiürül, a hegymászó ilyen körülmények között meghal, ha nem ereszkedik alacsonyabb szintre. 5300 méter felett a lebontó folyamatok túlsúlyba kerülnek a felépítőkkel szemben, tehát sem pihenés, sem regeneráció nincs igazán. Ahogy egyre feljebb megyünk, ez a folyamat annál drasztikusabb, és a halálzónában (kb 7800 métertől) már csak bont a szervezet. Ezért a mászó expedíciók sohasem éjszakáznak a halálzónában.

Az akklimatizáció természetes tünetei, hogy minden magassági lépcső elérésekor fejfájást, hányingert, szédülést tapasztalnak a hegymászók. A helytelen vagy felgyorsított akklimatizációnak súlyosabb következményei vannak. Ilyenek a koordinációs, beszéd vagy emlékezet zavarok, agykárosodás (elülső agylebeny sorvadása, agykéreg sorvadás) vagy a halálos agy és tüdő ödéma. Mindkettőt a sejtekből kipréselődő folyadék, és annak felhalmozódása okozza.

Fagyott kéz

Az is ismert, hogy minél idősebbek vagyunk, annál fogékonyabbak vagyunk a magaslati légzéselégtelenség hatásaira, a hegyi betegségek és potenciális agysérülések kockázata a korral növekszik.

A fagyások elkerülésére fontos a jó felszerelés, a jó kesztyű és bakancs valamint a speciális ruházat, mely megtartja a testmeleget, de engedi a pára, izzadság eltávozását, (különben a ruha a mászóra fagyna).         

Fontos még a megfelelő, 4-es kategóriájú napszemüveg. E nélkül magas hegyekben már egy lépést sem lehet tenni. Az igen intenzív napsugárzás, mely a hóról visszatükröződve még erősebb, egy fél nap alatt megvakítaná a mászót (ha csak időlegesen is), és így segítséggel kellene levezetni a mászót a hegyről.

Tudtad-e?  Míg 6000 méteren több hónapig, 7000 méteren több hétig, addig 8000 méter felett már csak néhány napig képes létezni az ember. Tévhit az, hogy aki már sokszor volt magasan, annak kevesebb idő kell az akklimatizációhoz. Hatezer méter feletti ázsiai csúcsokra mindenhol csúcsdíjat kell fizetni. A csúcsengedély egy adott hegyre szól, az útvonalat nem szokták konkretizálni. Ez a rendszer sajnos működik, a csúcsengedélyek félelmetes összegek, mégis a hivatalos mászáshoz elengedhetetlen. A Palavichini folyosót éjjel kell mászni, az első napsugarak hatására megindul a hegy. A magashegyi vészjelzés: Egy percig tíz másodpercenként, tehát egymás után hatszor jelezni (Fény, hang, egyéb módon) egy perc szünet után újra leadjuk a jelzést. A válasz: egy perc alatt három jelzés, tehát húsz másodpercenként egy, majd szünet. A legfiatalabb hegymászó 13 évesen mászta meg a Mount Everestet.

Piszkos anyagiak

Luxus az alaptáborban

Még egy viszonylag egyszerű túra is több tízezer lejbe kerül. A csúcsengedély 25 ezer dollár személyenként, de ha több fő mászik együtt, akkor már csak 10 ezer dollár. Ezen kívül még vannak egyéb költségek is. Külön kell fizetni a hordárokért, a táborok kiépítéséért, az ellátásért.

Kevés magánember engedheti meg magának, hogy önerőből expedíciózzon. Aki viszont igen, azzal hegyi vezetők, hivatásos hegymászók, expedíciószervező cégek foglalkoznak, egy egész iparág épült ki ott, ahol addig csak magányos hegymászók mozogtak. Akik pedig "csak" jó mászók, azok gazdag támogatók, szponzorok, hirdetők pénzén juthatnak el álmaik hegyéhez.

A kereskedelmi expedíciózás azt jelenti, hogy a nem élsportolónak számító hegymászójelöltet a vezetők feljuttatják a hegycsúcsra. Egy ilyen expedícióban minden az ügyfélért van: szakmai vezetést kapnak, megmondják, hogy mit egyenek, hova lépjenek, hol aludjanak, hogy viselkedjenek a hegyen.

A nélkülözhetetlen teherhórdók 

Mivel a kereskedelmi mászásnál a hegymászó nem járja végig a fokozatos szamárlétrát, a felkészületlenségét valahogy pótolni kell. S itt jönnek a képbe a serpák, akik elkészítik a táborokat, felviszik a hegyre az ügyfelek csomagját, az oxigénpalackokat, főznek rájuk stb. A hegyi vezetők pedig szakmailag terelgetik őket, szó szerint megmondva, hogy éppen hova lépjenek.

A luxus kategóriába tartozó szolgáltatás az, amikor plazma tévé, masszázsfotel és egyebek várják a résztvevőket az alaptáborban, sőt még villanyfény is van a sátrakban, ez nagyjából 60 ezer dollárba kerül személyenként. A felsőbb táborokban is minden luxust megkap az ügyfél, nyilván a villanyáram nélkül. Ennél természetesen vannak fapadosabb verziók is, de mindegyik ilyen túrára jellemző az, hogy az árban benne van a napi négyszeri étkezés, és van lehetőség tisztálkodásra, zuhanyzásra is.

Új média: Befejeződött a Székelyek a magasban Cho-Oyu expedíciója

   Az Alpin Sport Egyesület Székelyek a magasban expedíciósorozata keretében került sor az első erdélyi magyar Himalája-expedícióra. Az öt tagból álló expedíció kezdeményezője Tulit Zsombor volt, 2011. április. 18-án indultak Bukarestből Katmanduba. A hegymászócsoport tagjai Csibi Márta Gyergyószentmiklósról, Szabó Zoltán és Tóásó István Székely udvarhelyről, Sükös József Csíkszeredából, illetve Tulit Zsombor Sepsiszentgyörgyről a Tibet és Nepál határán fekvő 8201 méteres Cho Oyu (Türkiz istennő) felé indult útnak azzal a szándékkal, hogy feljussanak a világ hatodik legmagasabb csúcsára.

Április 19-én érkezett meg a csoport Katmanduba, ahonnan 23.-án indultak tovább a nepáli-kínai határ felé, Tibetbe. Ahhoz hogy elérjék az előretolt alaptábort, akklimatizálódási kirándulásokat tettek, amik alkalmával már elérték az 5000 méteres magasságot is. A kirándulások állomásai az szerint épültek fel, hogy lépésről lépésre érjenek el egyre nagyobb magasságokat, és fokozatosan szokjanak hozzá a magashegyi levegő változásaihoz: Zhangmu (2500m), Nyalam (3750m) – az első akklimatizációs túrák, Tingri (4300m) – újabb akklimatizációs túrák, Chinese Base Camp (4900m)- elérték az alaptábort.

Előretolt alaptábor

Előretolt alaptábor

Az alpinisták tulajdonképpen innen kezdték meg a mászást, és a csúcs felé vezető út négy másik táboron haladt át: Advanced Base Campe, vagyis az ABC, az előretolt alaptábor (5600m), 1-es tábor (6200m), 2-es tábor (7100m), 3-as tábor (7600m).

Az expedíció tagjai közül nem mindenik jutott el a 3-as táborig, ugyanis Tulit Zsombor és Sükös József orvosi ellátásra szorult és vissza kellett térniük Katmanduba. A másik két tagja a csoportnak május 19.-én este ért fel a 3-as táborba, ahonnan reggel 4-kor folytatták az utat. Május 20-án a Cho-Oyu csúcsra tartó két székely hegymászó, Tóásó István és Szabó Zoltán erős viharba került és 8000 méteren visszafordulásra kényszerült. Május 23-ára sikerült visszajutniuk Katmanduba, ahol már várta őket az expedíció másik két tagja.

 2011. május 23-án befejeződött a Székelyek a magasban Cho-Oyu 2011 expedíciója. Sikerként könyvelték el, hogy együtt, mindannyian épen, egészségesen térhetnek haza. Fáj ugyan, hogy a csúcsig hiányzó, száznál alig több utolsó métereket nem sikerült megtenniük, mégis helyesnek ítélik – utólag is –, hogy felelőtlenül nem sodorták veszélybe önmagukat és társaik életét. Bölcs dolognak tartják, hogy oxigénpalack nélkül, a váratlanul rendkívül kedvezőtlenre fordult időjárásban nem kísértették a lehetetlent. Legfőbb céljukat végső soron elérték, mivel mindenki épségben tért haza.

 Az expedíciósorozat 2000-ben indult, célja pedig az volt, hogy az erdélyi alpinisták a hét kontinens hét legmagasabb hegyére eljussanak és kitűzzék a székely zászlót.

„A fő célunk az, hogy emberközelbe hozzuk a magashegyi mászást, hiszen ez bárki számára elérhető, nem kell félistennek születni ahhoz, hogy az ember elmehessen a magas hegyekbe. Kellő támogatással, valami itthoni felkészüléssel ezek mind elérhetőek” – mondta Tulit Zsombor, alpinista, az Alpin Sport Egyesület vezetője.

              

A „Székelyek a magasban” expedíció eddigi hódításai: 2000: Törökország – Erciyes-csúcs (3917 m), Alpok – Monte Rosa (4634 m); 2001: Alpok – Mont Blanc (4808 m) és Matterhorn (4478 m); 2001: Peru – Huascaran (6768 m); 2002: Kaukázus – Elbrusz (5642 m); 2003: Kirgisztán – Lenin (7134 m); 2004: Alaszka – McKinley (6194 m); 2006: Tátra, Alpok – Matterhorn, Grossglockner, Mount Blanc; 2007: Alpok – Monte Rosa, Dolomitok – Marmolada, Afrika – Kilimandzsáró (5896 m), Mt. Kenya (5199 m), Mt. Meru (4566 m); 2008: Andok – Aconcagua (6962 m), Cuerno Principal (2600 m).

A Cso-Oju hódításai

       A Cso-Oju az ötödik a 8000 m-es hegycsúcsok meghódításának sorrendjében: Annapurna 1950. június 3., Mount Everest 1953. május 9., Nanga Parbat 1953. július 3., K2 1954. július 31. Első megmászása 1954. október 19-én Joseph Joechler, Pasang Dawa Lama és Herbert Tichy hegymászók nevéhez fűződik.

A 8000 méteres hegycsúcs magyar hegymászók meghódításával is büszkélkedhet:

 

     Egyébként érdekes tendencia van kialakulóban a himalájai mászásokat illetően. Egyfelől a 8000 méteres hegyek mászásának és begyűjtésének őrülete mára már sok száz mászót megfertőzött és jó néhányan közülük el is érték mind a 14 ilyen hegyet, már csak a dicsőség kedvéért is. Másfelől vannak páran, akik úgy gondolják, hogy valódi, a nemzetközi hegymászómezőnyben is előremutató eredményt ma már egy 8000es hegy normál úton történő megmászásával nem lehet elérni, ennél több kell, extrémebb nehézségek és körülmények.

Mit kell tudni a 8000 méteres mászásokról?

        Az akklimatizálódás miatt a magashegyi mászás körülbelül 2-2,5 hónapig tart, 5000 méternél az oxigén mennyisége a levegőben a tengerszinthez közeli magasságokhoz képest a felére csökken, 8000 méternél körülbelül egyharmadára, a 8500méter fölötti részt pedig halálzónák hívják. Fontos, hogy az oxigén mennyiségének csökkenése miatt a nehézség nem egyenesen arányos a magassággal, tehát óriási különbség van például a 8000 és a 8500méter között.

               Magashegyi mászások

                

A magashegyi mászást nem úgy kell elképzelni, mint a túrázást, még nem is hasonlít hozzá. Speciális módszerek nélkül nehéz lenne feljutni 5-7000 méteres magasságokba, ingázni kell a táborok között, hatalmas csapatmunkára és különleges felszerelésekre van szükség.

A magashegyi hegymászás nem csak abban különbözik a túrázástól, az alacsonyabb csúcsok meghódításától, hogy magasabban van az ember, hiszen a magasság növekedésével változnak a mászás körülményei és stílusa is. Mivel az nagy magasságok távol vannak a településektől, ezért nem lehet csak rövid túrát tenni, maga az oda-vissza út is hetekbe telhet. A hosszabb túrákhoz több felszerelés és élelem kell, és kommunikációs eszközök, mellyel veszély esetén fel tudják venni a kapcsolatot a megfelelő személyekkel. A felszerelés a legjobb esetben is 2-4 kilónál kezdődik, amelyhez már teherhordó személyek is kellenek.

        

Egy másik fontos hatása a magasság okozta oxigénhiány. Egy átlagos fizikai állapotú, tengerszint körüli magasságon élő ember 2-3000 méterre érve találkozik először az oxigénhiány tüneteivel, a fejfájással, bágyadtsággal, fáradékonysággal. Pedig ebben a magasságban a tengerszinti oxigénmennyiségnek még csak az egynegyede hiányzik.

5500 méteren már komoly az infláció: egy levegővétellel a lenti oxigén feléhez juthat a hegymászó, 8000 felett pedig egy a levegővétel már csak a harmadát éri. Az oxigén hiánya megterheli az egész szervezetet, a szívet, az izmokat is. A magassághoz lehet azonban alkalmazkodni, akklimatizálódni. Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását az oxigénhiányos állapothoz. Ez pedig egyféleképpen megy: ha rövid időkre oxigénhiányos helyeken, azaz nagy magasságban tartózkodik az ember.

Az akklimatizáció során rövid időkre fel kell mászni nagyobb magasságokba, majd vissza és pihenni, majd ismét mászni kicsit fennebb.

Egy négy táborral megmászható csúcs illusztrálása:

           

Az alaptábor az első állomás, ahol tartanak egy pár napos pihenőt az mászás előtt. Ez a hegy aljában állítódik fel. Innen felmásznak egy bizonyos magasságba és ott eltöltenek egy éjszakát. Ezen az éjszakán az alpinisták nem sokat alszanak, mivel magashegyi betegségük van, amit az oxigénhiány okoz. Másnap reggel innen visszatérnek az alaptáborba, de csomagjaikat ott hagyják, és így alakítják ki az első tábort.

A következő mászás csak pár nap múlva következik, de ekkor már magasabbra képesek felmászni. A második táborban is jelentkezik a fejfájás és rosszullét, de másnap reggel innen is visszatérnek az alaptáborba.

A harmadik tábor azonban már olyan magasan lesz, hogy onnan már csak az első, vagy második táborba mennek vissza.

A legfölső, négyes tábor után pedig a csúcs következik, majd még aznap vissza addig, amíg bírják. 8000méter felett már csak a legszükségesebb munkát végzik el. Nem törődnek a felszereléssel: a legmagasabban lévő táborok fenn maradnak a hegyen, a szél és a havazás martalékává válnak.

         

          

Kelemen Hunor: Törvénytelenül helyezték el a Iorga-idézetet tartalmazó táblát a Mátyás-szobornál

A hétfőn, törvénytelenül kitett, Iorga-idézetet tartalmazó tábla

Ismeretlen személyek ismét elhelyeztek a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport elé egy olyan bronztáblát, amely Nicolae Iorga román történésznek az egykori magyar uralkodóról írt vitatott mondatát tartalmazza - adta hírül hétfőn a kolozsvári Szabadság című napilap elektronikus kiadásában. A kitett bronztábla nem azonos a tavalyi restaurálás után eltávolított táblával, de az újabb is tartalmazza a korábbi Iorga-idézetet: "A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldovabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult".

Legelőször 1932-ben került fel a szoborra a Iorga-idézet, majd 1940-ben, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszakerülése után eltávolították, s csak 1992-ben, a nacionalista Gheorghe Funar, akkori polgármester idejében került vissza a talapzatra, engedély nélkül.

A szobor áprilisi újraavatása után az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi szervezete és néhány román akadémikus nyílt levélben kérte a restaurálás után eltávolított tábla visszahelyezését. 

A négynyelvű tábla

László Attila kolozsvári alpolgármester az MTI-nek elmondta:  ismeretlenek engedély nélkül helyezték el most a táblát a talapzatot körülvevő gyepre. 

Az alpolgármester rámutatott: a Mátyás király szoborcsoport a kiemelt védettséget élvező műemlékek közé tartozik, módosításokat csak a regionális vagy az országos műemlékvédelmi bizottság engedélyével lehet végrehajtani rajta, de senki nem kért e testületektől jóváhagyást a tábla elhelyezésére.

A polgármesteri hivatal sajtóközleménye szerint a 2008. augusztus 12-én kiadott, a Mátyás-szobor restaurálására vonatkozó építkezési engedély jóváhagyja az Utilitas Kft. illetve Szénási Zsolt műépítész által elkészített projektet, amelyben az szerepel, hogy a talapzat előtti gyepen helyet kap egy bronzból készült információs tábla. A polgármesteri hivatal által elküldött tervrajz szerint a Nicolae Iorga idézetet tartalmazó tábla fekszik a megfelelő helyen.

A városháza által küldött tervrajz

Kolozsi Tibor képzőművész, az alkotás restaurátora az MTI-nek kedden elmondta, hogy az eredeti terv szerinti tábla nem más, mint a többnyelvű feliratot tartalmazó. Helyét gyakorlati szempontok miatt módosították, erről hivatalos iratokat is készítettek, és megindokolták a változtatást.

Kelemen Hunor művelődési miniszter a város vezetőitől a tábla eltávolítását kérte, szerinte ugyanis a tárca engedélye nélkül semmit sem változtathatnak a szobron, hiszen egy A kategóriájú műemlékről van szó, amennyiben a városháza nem intézkedik az eltávolítás ügyében, a miniszter a rendőrséghez fog fordulni. 

A négynyelvű tábla terve

A művelődési miniszter közleményében arra figyelmeztet, hogy az Országos Műemlékvédelmi Bizottság által jóváhagyott tervrajzokon a tábla mérete és szövege is szerepel. A dokumentum szerint a felirat négy nyelven kell a következőket hirdesse: „Mátyás Király Lovasszobra. Fadrusz János alkotása. Felavatták 1902 október 12-én”. 

Ugyanakkor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében Gergely Balázs közép-erdélyi régióelnök és Csigi Levente, a Kolozs megyei szervezet elnöke nyílt levelet intézett Kolozsvár polgármesteri hivatalához, a város rendőrségéhez és csendőrségéhez.

Megütközéssel vettük tudomásul, hogy Mátyás király kolozsvári lovas szobrának talapzatán engedély nélkül újból elhelyeztek egy, a történelmi valóságot elferdítő és a magyarságot sértő feliratot tartalmazó bronztáblát, valamint hogy a város bejáratainál eltűntek az érkezőket románul, magyarul, németül, angolul és franciául üdvözlő, alig egy nappal korábban felszerelt feliratok. 

A közlemény szerint a törvénysértések provokációk, amelyek az 1990 márciusában Marosvásárhelyen kirobbant súlyos nemzetiségi zavargások kiváltó okait idézik fel. A Gergely Balázs és Csigi Levente által aláírt dokumentum szerint súlyosbítja a helyzetet az a körülmény, "hogy az illetékes hatóságok az azonnali és határozott fellépés helyett tétlenül szemlélik az eseményeket, ezáltal hallgatólagosan járulva hozzá - akárcsak Marosvásárhely tragikus emlékezetű márciusán - a feszültség fokozásához és a helyzet elmérgesedéséhez." - áll a levélben. Ugyanakkor az aláírók határozottan visszautasítják és elítélik ezeket a cselekedeteket, és követelik a Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla azonnali eltávolítását, a város bejáratainál az érkezőket üdvözlő ötnyelvű táblák visszahelyezését, valamint a két nyilvánvaló bűncselekmény elkövetőinek felderítését és felelősségre vonását. 

Forrás: MTI, Szabadság, közlemények

Fotó: Kiss Gábor

500 halott Montgomeryben

                                                          Az ötszáz zenész holtteste másnap is az utcán hevert

Ötszáz bárdot végeztetett ki Eduárd, angol király, pénteken, május 20-án, Montgomery várában a tiszteletére rendezett fogadáson. A tervek szerint az énekeseknek az uralkodót kellett volna dicsérniük, azonban ezt nem tették meg hangot adva sérelmeiknek.

                                                        I. Eduárd nem kímélte a walesieket

Az Angliát 1239 óta vezető Eduárd, 1282-ben foglalta el a természeti gazdagságáról híres Wales tartományt (képen). Ezt megfélemlítések sora követte, így az évek során a térség több száz lakosa vesztette életét. A tartományban a gyermekvállalási kedv is alábbhagyott, amit a negatív népszaporulat is tükröz.     

                                         Wales tartományban (pirossal jelölve) 1282-től uralkodik I. Eduárd

A fogadáson a király jelezte a zenés szónoklat iránti igényét „velsz ebek”-nek nevezve a jelenlévőket. A sorra jelentkező bárdok Eduárd kegyetlenségeit nyíltan énekbe foglalták, a király nemtetszését váltva ki ezzel. Máglyahalálra ítélte a zenészeket, ami szakemberek szerint a túlélők többségét traumatizálta. Továbbá pszichológusok valószínűnek tartják, hogy az események hatására jelent meg a királynál a szkizofrénia egy tünetcsoportja, a hallucinálás. Az ország vezetésének sorsa kérdésessé vált, ugyanis többen megkérdőjelezték a király irányítási kompetenciáját a lehetséges betegséget figyelembe véve.  

Mihály Noémi Katalin

A torkolati vizek íjásza

A jávai jövőhal (Toxotes jaculatrix) a lövőhalfélék családjába tartozó, mangrove-mocsarakban élő félsós-vízi hal. Nevét onnan kapta, hogy kiköpött vízsugárral ejti el zsákmányát. Egy jól célzott vízsugárral akár több méterrel a víz színe felett lévő áldozatát is le tudja köpni, vagyis lőni. Annak ellenére, hogy a telitalálathoz számos matematikai kalkulációra és fizikai ismeretre van szükség, a célzás a legtöbb esetben pontos. A halnak egyrészt számolnia kell a fénytöréssel (a fény terjedése a levegő és a víz határán megváltozik), másrészt az áldozat mozgásával.

De ezzel még nem biztos, hogy övé a zsákmány, ugyanis ki kell még kalkulálnia azt is, hogy az áldozat hová esik le. Amennyiben a lövés célba talál, a halnak igen gyorsnak kell lennie, ugyanis vetélytársak is leselkednek a zsákmányra. Ahhoz, hogy előre tudhassa hová esik le az áldozat, a szabadesést, a gyorsulást és a kiindulási magasságot is figyelembe kell vennie. Ha még így is veszélyeztetve érzi zsákmányát,  lövőhal áramvonalas testének és rendkívül fejlett hát-és farok alatti úszóinak köszönhetően akár 1,5 méterre is ki tud ugrani a vízből, ráadásul ugyanolyan pontosan célbatalál, mint a vízsugárral.

AZ esküvő részleteiről

Április 29-én, a Westminster apátságban, Prince Charming és Kate Middleton örök esküt

fogadtak egymásnak. A Westminster, ahol 1997-ben Vilmos anyjának, Diana hercegnőnek a temetése volt, évszázadok óta a brit uralkodók koronázási helye.

 a nagy Ő

ő

Elérkezett a mindannyiunk által várva-várt pillanat és a válaszok pillanata a számtalan kérdésre: kik a tisztelt meghívottak, ki a mennyasszonyiruha alkotója, hol lesz a nászút?

Tömeg az utcákon, újjongás, taps, egyedi ruhák, 1900 meghívott, felvonulás, izgalom.

A több éve elkezdődött kapcsolat immár az oltár előtt is örökké tartónak bizonyult.
Na, de beszéljünk fontosabb dolgokról. Ki tervezte a ruhát? Catherine, Duchess of Cambridge,

A ruha és a hercegnő

Alexander McQueen és Sarah Burton által készített ruhát illetve William édesanyjának egykori fátylát viselte. William pedig tisztségét jelképező egyenruhában jelent meg.

A meghívottak két és fél órával a ceremónia kezdete előtt foglalták el helyüket és repesve várták, hogy tanúi lehessenek az ífjúpár eskütételén.

A meghívottak között hamar szemetszúrt David Beckham és neje, akik külön tapsban részesültek. Igenám, de Viktoria terhességét is lekapták a fotósok, mely tény érdekes téma volt mindenki számára, az ifjúpár érkezéséig senki nem unatkozott.

Meglepte a brit hercegi esküvőre érkező tömegeket az ifjú pár. William és Catherine hercegnő autóval tett egy kört London belvárosában. Vilmos Aston Martinján a hátsó rendszám felirata a JUST WED (FRISS HÁZAS) volt.

Rangos rendézvényre számított mindenki és abban is részesültek, kihagyhatatlan élmény volt, hiszen több száz Afganisztánban szolgáló katona is kimenőt kapott.

 

Hamarosan a nászútról. Linda

Filmre váltott a Bretter-kör?

Antigonét vetítettek a Bulgakov pincéjében

Hosszas mozgolódás és némi technikai zűr után megkezdődött a hétfői már megszokott Bretter György Irodalmi Kör. A szokványos pillanatkép azzal vált újszerűvé, hogy ezúttal nem valami feltörekvő, szárnyát bontogató irodalmárt vett górcső alá a szépszámú publikum, hanem mozgókép került a terítékre. A Bulgakov pincéjében Jakab-Benke Nándor legújabb, vagy inkább egyetlen, játékfilmjét vetítették, ami aztán a vita alapjául szolgált metaforák és kimunkált frázisok helyett.

Beszélgetés a vetítés után (Oláh-Badi Levente és Zágoni Bálint a kép bal oldalán)

Önéletrajz két mondatban - dobozban

1981-ben születtem Szentgyörgyön, a Székely Mikóba jártam, majd a BBTE-n újságíróira, aztán Sapientián filmszakra, ahol 2008-ban diplomáztam, rendezőként. A Filmtett kritikarovata mellett kisebb-nagyobb és többé-kevésbé vicces filmeket készítek, a háttérben doktorálok (vietnami háborús filmek témában), zenét szerzek (ha kell), filmeket gyűjtök, fotózgatok stb.

A rekeszizmokat jócskán megtornásztató film, az erdélyi filmkészítés buktatói elé tart tükröt, kishazánkra jellemző tipikus konfliktusokba ágyazva Antigoné történetét.

A vitát Papp Attila Zsolt indította el, a hallgatóság nagy részében megfogalmazódó kérdéssel, hogy tényleg egy hiteles Antigoné film volt a céljuk az induláskor, vagy egy werkfilmet szerettek volna készíteni. Az igenlő válasz Lakatos Robit, a Bahrtalo rendezőjét is meglepte, aki mosolyogva csak ennyit mondott: Ti, hülyék vagytok!

Az alkotók elmondása szerint egy csokorba szerették volna gyűjteni a filmforgatásokon fellépő motívumokat, hogy: megjelenik a rendőrség, felborul a miccs, az operatőr lenyúlja a fiatal színésznőt a rendező orra elől stb.

A közönség több felszólalója szerint az alkotás azért is jó, mert Erdélyben, erdélyi filmes nehézségekkel még nem csináltak játékfilmet, és a benne levő archetípusok is nagyon jól működnek. Lakatos Robi is egyetértett a dicsérő szavakkal, elmondva, hogy: „Ennek a filmnek nem lehet felróni semmit. Minél inkább megyünk komédiába, annál inkább rúgjuk fel a dramaturgia szabályait. Éppen ezért, nem jók a fiúk, hanem nagyon jók.”  Ugyanakkor a rendező, az alkotók egykori tanára hozzátette, hogy azért nem válik a film világsikerré, mert nincs meghatározva benne a főszereplő személye, és a központi karakter nem megy keresztül látványos változáson, nem kell megküzdenie a gonosszal, mivel a negatív karakter is beazonosíthatatlan. Lakatos Robi egyedül rossz marketing stratégiát kifogásolta, ami miatt a film kisebb köröket futott le, a megérdemeltnél.

A Kukker két videógyárosa elmondta, hogy az alkotás folyamata általában Badi őrült ötleteivel kezdődik, amiken Nándi próbál finomítani, vászonbaráttá formálva azokat. Zárásképpen sokan a Kukkeren látható vonal követésére biztatták az alkotókat, abból a tényből kiindulva, hogy egy-egy videó nagyobb nézetséggel rendelkezik, mint számos nagyjátékfilm. Jakab-Benke Nándor azonban megjegyezte, hogy mint akármelyik rendes filmesnek az ők álmuk is egy igazi játékfilm rendezése, mindennel, ami az valójában együtt jár.

Beáta